[2019. január - AdyLátó]

---

mottó: „s lennék valakié”

dőltömre tökmag jankók lestek
én lettem az újabb nagy halottja
nagyváradnak budapestnek

kúnfajta nagyszemű legény voltam
(ordítottam toporzékoltam)
lidérces messze fényben

vátesz – ha kell ha nem – vagyok
csak hagynának egy kicsit magamra
a d. tremensi angyalok

száz évet beláttam előre
csontomat az idő megőrte
milyen csonka ma a holt

milyen csonka ma a holt
sakálok kutyák tépik széjjel
széthordják testemet szeszéllyel
hogy lárva-lássanak

megítélésem máma még hibádzik
megcsókolhatjátok a száraz avarom
púderos orrú kosztolányik

nem harcolok többé már Nagyúr
föl-földobott kő ugar
foglalkozásom: bús magyar

dőltömre tökmag jankók... – restek
vak ügetését hallani
szegény muszáj herkulesnek