Fölzaklatott minket hajdanán

fenekünkbe ha petárdát dugtak

s pomagránát tüdőnkből ami jó

megtartották volt maguknak

Kisajátítottak mindenestől

és combunkból leszeltek jókorát

ráfanyalodtak a zsigerekre

velőnket szívták nádon át

Minden ami puha a múltba szállt

lerohadt ágyékunk – majd a has is

nem segít rajtunk a fű se már

kender marihuana hasis

Csak belőlünk zabáltak egykoron

de undorral visszaköptek

bámulnak reánk most értetlenül

akik utánunk jöttek

A halandó bánata határtalan

amit ma megtehet másnapra halaszt

lángra lobban a fejére csavart

gyűrött és porhanyós damaszt

Ápoljuk jóságod zilált csöndjét

s megőrzöd számunkra magad

ráérsz likvidálni szellemünket

minden kötél ha szakad

Lefejted rólunk mérgedet

csőröddel tépdesed húsunk

eszményeinkkel van csupán bajod

miket naponta zúzunk

Forgom az akarás tűtengelyén:

Isten báránya nyárson

mint agyagos hantok heverünk

szánalmasan egymáson