Fiamnak, Bencének

hálók vagyunk? halak? halók?

s ha hálók, milyen hálók?

1.

sötétszürkén a fekete árnyak

sáros rajzai az utcakövön

mint bőröd alatt vérerek köteléke

seprűvénákra robbannó ágak

neuronjaidba kódolt futamok

s a mindig elégtelen anyag

közötti űrben megfeszülő

érintésre nyújtózó kézszerű

koronák neonos irizálása

éjibábok hajnalbábok

kialvatlan lepkereggelek

2. 

hálókat épít benned az álom

egészen prózai dolgok valójában

mégis rendkívüliek mint egy

murakami novelláskötet

ahol a főszereplő nem is érteni

miért magányos pedig amúgy

remek fogásokat készít roppant

türelemmel persze legtöbbször

csakis magának de összeáll

akár a hangjegyek és filmvászonná

válik a világod ahogy így figyeled

ahogy így figyelem micsoda

kis létező részletekből

dolgozik az álom

3.

íme most retinádon is

agyadban újra képként

láthatod mit lábad alatt

az úton a fojtogató ködben

koppanó lépéseid nyomán

villanyfényes bolygók között

imbolygó szurokragyogásban

csak a fák sáros árnyékai

csak az ágak örök nyújtózkodása

kialvó lámpasorok közötti

törékeny lélegzetvételnyi

szélfútta kapcsolatkísérletek

4.

a haraghoz a félelemhez is idő kell

nemcsak a csalódáshoz és a gyászhoz

te újra itt s újra sehol

dolgodat végzed világodat járod

zárd képletekbe alvásaink ritmusát

tedd mikroszkópod alá sejtjeink

hogy kirajzolódhasson ugyanaz

amiről reggeli útjaink magányos

jeleiből üzenetmorzsáiból

épülnek ágrajzok törékeny hálók