ahogy a neveletlenek nevelhetetlenné válnak,

ahogy a tiszteletlenek öngyűlölőkké.

ahogy semmit sem jelent a kés a vajban,

ahogy az örök éhség tesz végleg száműzötté.

ahogy az iskolák terhéhez nincsen több türelmed,

ahogy az évek adják cserébe a leckét.

ahogy havonta rezsiddel folyton pofán vernek,

ahogy a sárga csekkeket, dünnyögöd a refrént.

ahogy a tuti helyett mára csak közbeugatsz, 

ahogy megvetéssel vágynak rád, akik, ha szerettek. 

ahogy a túl sokról kiderül, mindig kevés volt,

és amit erénynek hittél… mások megnevetnek.

ahogy belekezdesz újra, pedig kinyír, biztos lehetsz,

ahogy az életismeret aztán mégiscsak fontosabb.

ahogy túl sokat ittál, de jobb híján te vezetsz,

ahogy végül bekopogsz, de nincs, ki visszafogad.