olyan vagy, mint egy elcsépelt közhely, amit csak akkor mondok ki, ha nem jut eszembe más. soha nem jut eszembe más. és akkor sem mondom ki egyből, tartom a számban, mint a jeget, forgatom a nyelvemmel, a fogaimhoz koccan, felnyomom a szájpadlásomhoz, és ott áztatom a nyálamban. ott áztatom a nyálamban, és amikor megfeledkezem magunkról, kifolyik belőle a szám szélén, ahol a legvékonyabb. ha mind közhelyekben beszélnénk, nem volnának félreértéseink. és végre én is megértenélek.
