[2013. június]
(Játék Weöres-szavakkal)
A LÓ
Csikó voltam, nevelt anyám
táltosnak, a büszkeség
nemhiába erős karám –
ablakomból a mesék
elillantak a pusztákba
holdvilágos éjjelen.
Perzsa lovak dobogása
porrá őrli szüntelen.
Tündért láttam dombon ülni,
ágyékán táncolt a nap!
(S míg nevetett, a fogai
homokba lehulltanak.)
Éjjel, hogyha szépasszonyok
megülnek a hátamon,
eltáncolok én a holdig –
hold sugara homlokom.
Zablát dobtak a fejemre,
viharfiú szörnyeteg,
messze csap az ostor nyele,
ágaskodnak az egek.
Hogyha kantáromat kéri,
karámfához hátrálok,
szembe nézni, szelet mérni,
embert érni nem tudok.
Fordíts hát szembe a nappal,
te ember-úr, nagysándor,
félek a kézmelegedtől,
félek minden árnyéktól,
napimádó, holdimádó
ébencsikód lettem én,
s kivágtatok a világból
halálunknak reggelén.
AZ ÁGYAS
véres az ég ajaka
szereti a nap a holdat
a csillagok feketék
piros kendőm kiteritem
cifra dobom perditem
szerelmesem szeretem
patakpartra penderitem
teveháton lovagol a hold
a homokban nyomot kap a hold
kibogozza köpenyem a hold
arcon csókol megölel a Hold
– nevet kacag kacag nevet:
szeretőd nem vagyok neked!
Dobolnak komor papok. Én alszom a csillagokban, s valaki még alszik ottan; huhognak az angyalok.
Dobolnak komor papok, táncolunk a csillagokban, elvesztem a két karodban, égő bokámra rogyok.
A KATONA
Az istenek meghaltak már,
cifra temetést rendeztek maguknak.
Egy még él. Egy még-élő isten előttem vágtat.
Előttem vágtat.
Aranykészleteim kimerültek,
de a templomi szobrokon még van.
Előttem vágtat.
Fényes köpeny, katonaköpeny,
rongyos a négy sarka.
Előttem vágtat.
Utálom a tudósokat,
ők sosem boroznak,
(előttem vágtat)
ami még pohárban maradt,
kilocsolom a földre
(előttem vágtat)
a létra én vagyok.
Felmászok rajtam és nekitámasztom a következő csillagnak.
(előttem vágtat)
Tündértavaszok szőke haját lenyiszálom:
magamat én szeretni hagyom mostan.
(előttem vágtat)
anyám betakargatta a madarat
és kezemről lemosta a vért
előttem vágtat
Isten beleül a végtelenbe
eláll a vihar
előttem vágtat
halva született az ég, a tenger
egybehömpolygött a világűrrel
előttem vágtat
aludtam a sötétségben
reggelre elszállt a lelkem – kalitka-madár!
Előttem vágtat,
köddé válik előttem.
Miért meleg a mellkasom?
