bármilyen buta is az ember legjobb ha nincsen harag mert ugyan ki mondja meg mitől marad szellemünk olykor az ész alatt mivel kedvezőtlenek a gén-beütések s az elágazásoknál olykor a tőlünk független megannyi közbülső érdek miként rutinos krimikben a kanyargós meredek utakon a rozoga autót a gengszter dömperje a mélybe taszítja a vágyakozó is csöppnyi esélyét még elissza önbizalom nélkül marad netán belerokkan néhány rossz házasságba ahol gúzsba köti elmaradozó családja üzenem gyorsan a lelkesült feministáknak ez egy oda-vissza játszma még ha többnyire férfinép bambul is felénk az idióta parlamentben klasszikust idézve – a falra mentben csekélyke alapfeltétel nélkül úgy hogy az igavonó kintről belekékül a gondolatig jutó pedig egyszerűsít vagy beletekeredik a kiválasztódásba hogy a kellően barázdált agy mellé mi minden kell még a gátra hogy higgyünk és hitessünk míg az idő szenvtelen elzuhog felettünk alig hagyva teret apró kibontakozásra hol tanulságosan szétválhatna ocsú s az árpa emelkedők szellemét megcsodálva mielőtt a biofizika kényszere a határmezsgyéket álságosan összemossa
