[Látó, 2010. október]

május 8-án a szokottnál is kimerültebben jöttem ki a gyárból
poros ruhában vánszorogtam bundás urak
és gyönyörű nők között fáradtan és összetörten
s nyálkás undor lepte el a számat

az a szép hölgy észrevett az autójából
elég szép voltam én magam is – s a nyál a számban nem látszott
ő ondolált hajat viselt s automobilt
és ahogy ott látott porosan tetőtől talpig
  lágy remegést érzett harisnyája alatt
s a luxusapartmanja ajtajáig könnyedén suhant az autó

hol dolgozol, kérdezte míg levetette prémkabátját
pár napja a gázgyárban feleltem
jóképű fiú vagy s erős, mehetne jobban is neked
hat hónapig kétnaponta ettem csak feleltem

s így folytathattuk volna még sokáig
én kenyérillatú és gázillatú mondatokat vakartam elő magamból
ő meg egy felnyitott fedelű zongorából csiripelt divatos
     románcok dallamára
de mindamellett a férfias ív ahogy húsom csontjaimra feszült
segített hogy remekül megértsük egymást

késő van már, lefekvésidő
az ágyban puhaság melegség és tisztaság illata várt
a hölgy jobban szeretkezett mint ahogy beszélt
nekem meg a haja tetszett legjobban mert engedte hogy húzzam
reggel azt mondta, hogy viszlát, kedves
(öt óra volt, hatra kellett beérnem a gyárba)
lássuk egymást újra este nyolckor, vacsorázzunk együtt
de kenyérillatú és gázillatú szavaim mellett
a számban egy nagy köpéshez elegendő nyálat őrizgettem
észrevette ezt és megijedt
a szép hölgy kivel egy teljes éjszakát utaztam át
a szerelemben és az automobiljában –
egyszerre eltűnt és helyében egy görnyedt rövidlátó
vénasszony maradt csak
s buzgón olvasta az evangélium igéit.

BALÁZS IMRE JÓZSEF fordítása