A kolozsvári Római Katholikus Főgimnázium 8. osztályos tanulói számára a Petőfitől származó mondás – „Áldozat s tett ez a két tükör, mely a valódi honfiút mutatja.” – szerepelt írásbeli dolgozattémaként 1887-ben. A dolgozatot a tanév végéhez közeledve írhatták a magyar nyelvet és irodalmat oktató Kis Sándor tanár kérésére, hiszen a következő dolgozatban már a pályaválasztásról elmélkedtek a heti 3 órában oktatott tantárgy keretei között.¹ Petőfi aforizmaszerű „mondását” kellett tehát írásban magyarázniuk, értelmezniük, amely számukra a költő életpályájának példaértékűségét, a költő halála felől tekintve Petőfi Sándor élettörténete és a költészetét jellemző vátesz-szerep – szerencsés – egybeesését,² a honfiúság, a hazafiasság, a hazáért való önfeláldozás kérdését is jelenthette. Margócsy István írja 2001-ben a Petőfi-kultusszal kapcsolatban: „[A]z óvodában vagy az általános iskola első osztályaiban pedig már jóval azelőtt megtanulják és megszokják a gyerekek Petőfi figurájának és nevének kivételességét és a vele kapcsolatos tiszteletadási kötelezettséget, mintsemhogy [!] verseivel vagy akár életrajzával (azaz »erkölcsi példájával«) találkozhattak volna…”³ Ez a megállapítás akár a 19. századi, fent említett példa esetén is helytálló lehet. Az akkori 8. osztályos diákokban is munkálhat egyfajta kultikus beállítódás az iskolai feladat kidolgozásakor, ám kevesebb tudásunk van arról, hogy az ő esetükben mi lehetett ismerős Petőfi élettörténetéből vagy költészetéből iskolába kerülésük előtt, annyi azonban bizonyos, hogy csupán pár évtized és nem évszázadok távlatából szemlélik a jelenséget. Ezért fontosnak tartom megvizsgálni – alulnézetből –, néhány iskolai példa segítségével, hogy milyen hétköznapi vagy ünnepi kontextusban kerül elő Petőfi a 19. század végén, 20. század elején a nyelvileg, felekezetileg és regionálisan tagolt Erdélyben és a Partiumban, a kultúrák közi kapcsolatokra is figyelve.

A 19. század második fele az az időszak, amelynek „jelentős számú Petőfi-fordítása főleg a Budapesten megjelent román lapokban, elsősorban a Moldován Gergely kolozsvári egyetemi tanár 1893–1898 között szerkesztett Ungaria című kétnyelvű folyóiratában látott napvilágot, legtöbbször kistehetségű költőktől. Hasonló volt a helyzet pl. a Familia vagy a Viitorul című budapesti román lapoknál is. [...] E periódus mennyiségében eléggé jelentős, de művészi szempontból silány anyaga mégsem volt hatástalan, felhívta a román közönség figyelmét Petőfire, s fokozta érdeklődését, hogy a költő jelentősebb alkotásait magasabb színvonalú fordításokban megismerhesse. E szakasznak legszembetűnőbb negatívuma, hogy a román fordítók nem ismerték fel Petőfi igazi jelentőségét, s nem a rá legjellemzőbb s értékét leginkább kifejező költeményeit fordították románra, így történt, hogy költőnk politikai lírája egyelőre ismeretlen maradt a románok előtt.”⁴ A Domokos Sámuel által éppen 50 évvel ezelőtt, Petőfi születésének 150. évfordulója alkalmával bemutatott fordítástörténeti áttekintés és korszakolás a szerző által azonosított további szakaszai pozitívabb képet nyújtanak a román nyelvű Petőfi-recepcióról. Domokos megállapítása egyszerre értékelő és elmarasztaló. Kapcsolattörténeti szempontból ez a kezdeti időszak – a jelentős számú Petőfi-fordítások által – azt az érdeklődést dokumentálja, amely népszerűvé, ismertté tette a költőt a román olvasók körében, esztétikai szempontból ellenben silánynak mutatkozik, hiszen kevésbé tehetséges költők fordítanak művészileg kifogásolható módon. Ez pedig a fordítás funkcionalitásának a kérdését vetíti előre, és ezzel kapcsolatos a fenti idézet egy másik gondolata is, miszerint Petőfi politikai lírája ismeretlen a 20. század első évtizedéig, e recepciótörténet következő szakaszáig. Az előbbieket összegezve, a költők által készített, művészi szempontból értékes fordításnak tehát átfogó képet kell nyújtania egy adott költő életművéből a befogadó kultúra nyelvén. A 19. századi Petőfi-fordítás és -recepció másféle funkcionalitására vagyok kíváncsi, és itt utalok vissza a legelején idézett „mondásra” és iskolai írásbeli dolgozatra. Az egykorú iskolai értesítőket kutatva arra keresem a választ, tehát, hogy milyen Petőfi-képe lehetett az 1880–1890-es évek magyarországi diákságának, az iskolai keretek milyen lehetőséget nyújtottak az akkor már kultikusan tisztelt költő életművének oktatására, használatára, egyben a Petőfi-kultusz népszerűsítésére, és mindez hogyan befolyásolta a költő műveinek román nyelvű fogadtatását. 

A kegyesrendiek kolozsvári római katolikus líceuma és gimnáziuma, de akár más települések iskolái történetének kutatása az oktatásban részt vevő fiatalok későbbi karriertörténete szempontjából is izgalmas. Olyan mikrotörténetek tárhatók fel, amelyek számomra, a magyar–román kapcsolattörténet iránt érdeklődő kutató számára elsősorban a kulturális közvetítés folyamatának vizsgálatához szolgáltatnak érveket. Olyan kérdésekre találok válaszokat, hogy kik, milyen indíttatásból és mikor kapcsolódtak be a magyar irodalom román nyelvű közvetítési, fordítási gyakorlatába. 

Az iskolai értesítők lapjain a 19. század utolsó harmadában válik gyakorivá a Petőfire utaló adat. Korábban, az 1850-es, 1860-as években ez majdnem teljesen hiányzik, később, a 20. században pedig elmaradhatatlan. Az említett hiányra különféle magyarázatot találhatunk, például, hogy azt az 1848–49-es forradalom leverését követő politikai helyzet, az illúzióvesztettségből fakadó bizonytalanságérzet vagy az oktatáspolitika átalakulása, az Eötvös-féle népnevelési törvény gyakorlati alkalmazásának átmenetisége, az irodalomtörténet mint diszciplína kialakulása, a Petőfi-recepció és kánon stabilizálódása, esetleg egyéb szempontok befolyásolhatták. 

Az oktatásnál maradva, az 1870-es években a felekezeti iskolahálózatra épülve bontakozik ki és kezdi el működését a községi és állami oktatási hálózat, amely egyre szélesebb körben vonja be már a legfiatalabbakat is a tudásátadás-nevelés folyamatába. Ez a „boldog békeidők”, Magyarország viszonylagos függetlenségének, gazdasági és társadalmi fejlődésének korszaka, amikor országos kiállítás és millenniumi ünnepségek alkalmával reprezentálhatja magát a soknemzetiségű, sokfelekezetű és regionálisan is nagyfokú változatosságot mutató ország. Hogyan illeszkedik Petőfi költészete, életműve e kontextusba? Milyen jelentéseit emeli ki az iskolai oktatás, és hogyan találkoznak vele a kor fiataljai? A középiskolai, líceumi, gimnáziumi oktatás hétköznapjait dokumentáló iskolai értesítők e kérdések megválaszolásának forrásaiként működhetnek. Némelyikük csupán a diákság névsorát és teljesítményét adatolja, azonban olyanokat is találunk, amelyek igazgatói beszédeket, értekezéseket, tananyagot vagy éppen a diákéletre vonatkozó részleteket is tartalmaznak. Alapforrásaim a kegyesrendiek kolozsvári gimnáziumának értesítői. Azért esett a választásom erre az intézményre, mert a Domokos Sámuel-idézetben szereplő Moldován Gergely itt folytatta tanulmányait, akárcsak számos más örmény-, görögkatolikus vagy görögkeleti vallású fiatal – hogy az ők vallási identitása miért fontos, arra a későbbiekben visszatérek, itt még annyit teszek hozzá, hogy más erdélyi és partiumi intézmény értesítőjét is átnéztem, viszonyítási pontokat keresve. 

Induljunk ki abból a tényből, hogy Petőfi Sándor ekkor már iskolai tananyag, főként a Névy László bevezetésével és magyarázataival ellátott Coriolanus-fordítása⁵, hiszen „a 19. század utolsó negyedétől fogva nemzedékek nőttek fel Petőfi Sándor fordításán: gimnáziumi diákok ebből tanultak drámaesztétikát és retorikát; e darab kapcsán vitatkoztak hazafiságról és osztálykülönbségekről”.⁶ Ez máris visszavezetne bennünket a kiindulóponthoz, a Petőfi-témájú írásbeli feladathoz, de figyeljünk inkább arra, hogy milyen más művei képezik a tananyag részét.

A kolozsvári Római-Katholikus Főgymnasiumban 1877-ben már az esztétikai tanulmányok része Vörösmarty és Petőfi lírájának párhuzamba állítása,⁷ írásbeli feladatként pedig Petőfi lírai költészetének alapjelleméről kell dolgozatot készíteniük a diákoknak.⁸ Összehasonlító, leíró vagy értelmező feladat egyaránt társul tehát a költő életművének általános, nagyléptékű értelmezéséhez. Ehhez a diákok rendelkezésére álló, az értesítőkben jól adatolt iskolai könyvtári beszerzések, például a megvásárolt Petőfi-kötetek is hozzásegítenek. Majdnem ugyanebben az időszakban a kolozsvári Unitárius Kollégiumban, ahol a 3. osztályban heti 3 órában tanulnak magyart, „átalakíttattak⁹ a következő költemények: A szél és nap. Igazság és Hamisság (Gyulai Páltól). A tintás üveg¹⁰. Téli világ. István öcsémhez. (Petőfitől) A gazdag. Árokháti Lőrincz (Tompától)”.¹¹ 1899-ben a 7. osztály a Kiskunság című leíró költeményt kapja átalakítási feladatként.¹² A Petőfi-versek más szerzők szövegeinek társaságában olyan írásgyakorlatok tárgyát képezik, amelyek a műnemek jó ismeretét is feltételezik. Hogy nemcsak a költő Petőfivel találkoznak ezek a diákok, azt a 8. osztályos magyar nyelvtani dolgozat bizonyítja, amelynek a nép és a költői elbeszélés történetéről kell szólnia, „fő tekintettel Arany Toldijára és Petőfi János vitézére”.¹³ E tananyagköteles szövegek és gyakorlatok mellett Petőfi életműve, elsősorban költészete érettségi feladványok, tételek tárgya. 1885-ben az érettségire jelentkező 28 rendes és 1 ismétlő diáknak a következő magyar nyelvi írásbeli feladványokat kell megoldania az Unitárius Kollégiumban: „a) A nyelvújításról és annak az irodalomra való hatásáról. Értekezés; b) A háládatosság a legszebb erény. Szónoki beszéd; c) Petőfi és az uj népies iskola jellemzése.”¹⁴ A Petőfire vonatkozó tétel műfaja nem derül ki az értesítőből, ám valószínűleg poétikai lehet, mivel a másik két tétel bölcseleti és retorikai tárgyú. Ugyanebben az iskolában 1898-ban a magyar érettségi tétel a következő: egy emlékbeszéd Petőfi szobrának leleplezése alkalmából.¹⁵ Ekként találkozik össze egy retorikai műfaj a kultikus viszonyulásmóddal iskolai vizsgakontextusban. Petőfi költészete és alakja nem csupán e két intézmény esetében válik érettségi tétellé, hanem például Belényesen is, a Görög-Katolikus Főgimnáziumban.¹⁶ A kétnyelvű értesítő magyar változatából idézem a májusi érettségi kitűzött tételeit: a) A román nyelv s irodalomból: A latinos irány eredete és szerepe. b) A magyar nyelv s irodalomból: Petőfi mint a sajátos magyar műdal megteremtője. c) A latin nyelvből: Livius XXX. 30.¹⁷ Azért is tartom fontosnak ezt az intézményt viszonyítási pontként beemelni, mivel, amint azt nevében a görögkatolikus jelző mutatja, őrzi felekezeti identitását. Ez az identitás, amint arra Karády Viktor prozopográfiai kutatásaiban rámutatott,¹⁸ hasonlóan a görögkeleti felekezeti identitáshoz, általában etnikai szempontból román identitást jelöl ebben a korszakban. Ezt igazolja az értesítőben felvonultatott tanári kar is, ahol a más felekezetű vallásórát oktatók néhányától eltekintve, a neveket olvasva, senkit sem azonosíthatunk magyarként. Ebben az intézményben a magyar nyelv és irodalmat dr. Petru Hetcou tanítja, aki emellett románt és németet oktat, görögórákon helyettesít, mi több, heti 2 órában franciaórákat is javasol az 1909/10-es tanévben. De kicsoda Petru Hetcou? Az értesítő felől nézve, az irodalmak és nyelvek oktatása mellett elköteleződött szakképzett tanár.¹⁹ Román diákoknak tanít magyart, akik Petőfiről mint a sajátos magyar műdal megteremtőjéről képesek értekezni az érettségi vizsgán. Az 1908-ban doktorált Hetcou pályakezdő tanár tehát. Az iskola Samuil Vulcan olvasókörét is ő vezeti. Megállapítható ezek alapján, hogy a magyar irodalom román közönség felé közvetítésében tanárként és az olvasókör vezetőjeként vállal szerepet, és közvetve a belényesi Petőfi-recepció ügyét is szolgálja. Nem egyedülálló példa az övé, korántsem. Hasonló munkát végez a brassói gimnázium magyartanára, I. Blaga is, aki 1896-ban Tompa Mihály és Petőfi Sándor költészete kapcsán tárgyalja a magyar népies költészetet,²⁰ vagy később Axente Banciu²¹, aki heti 3 órában oktatja a magyar nyelvet és irodalmat. Irányításával a diákok könyv nélkül tanulnak Petőfi-verseket (pl. Honfidal, Kutyakaparó, A Tisza, A csárda romjai).²² A naszódi főgimnáziumban 1893-ban a 7. osztályban is heti 3 órában tanul magyar nyelvet a román többségű diákság, akárcsak románt és görögöt, a 2 német és 5 latin mellett. A magyart Ion Ghetie²³ tanítja a románból tanultakra építve, a műnemekre koncentrálva. Arany Toldiját olvassák, és memoriterként Petőfi A hazáról, illetve Berzsenyi A magyarokhoz című versét kell megtanulniuk az írásgyakorlatokon kívül.²⁴ 

Az iskolai oktatás a kultúrák találkozásának, a kulturális közvetítésnek a terepe, különösen ezekben a magyarországi 19. századi felekezeti iskolákban. A tanárok fent példázott szerepén kívül a tantárgyak közötti átjárásra is találunk példát. Brassóban románórán George Coșbuc, Vasile Alecsandri, Ștefan Octavian Iosif, Al. Donici versei mellett Petőfi Egy gondolat bánt engemet című költeményét is megtanulják könyv nélkül, de ez utóbbit nem eredetiben, azaz magyarul, hanem Ștefan Octavian Iosif román fordításában.²⁵ 

A gyulafehérvári Római-Katolikus Főgymnasiumban 1892-ben²⁶ a németórán 6. osztályban magyarra fordítanak, 8.-ban pedig Heine és Petőfi költészetéről tanulnak, a német és magyar költő líráját olvassák, hasonlítják össze. Belényesen 1897-ben a 8. osztály románóráján kiadott írásbeli feladat Eminescu és Petőfi összehasonlítását kéri,²⁷ míg ugyanebben az osztályban magyarórán nem foglalkoznak Petőfivel! Az összehasonlítást tárgyazó feladatok a magyar irodalom más irodalmakhoz viszonyítását kérik, világirodalmi kontextust ajánlanak, és az egyes irodalmak egymásnak megfeleltethetőségét tartják szem előtt. A nemzeti irodalmak ekvivalenciájának eszménye és követelménye válik nagyon fontossá később a fordításról való gondolkodásban. Ezért róhatja fel Domokos Sámuel Petőfi első fordítóinak a művészi silányságot. Ezen a ponton érdemes felvetni annak kérdését is, hogy egy-egy irodalmi életmű recepcióját a művészi értékű fordítások mellett hogyan befolyásolják vagy segítik elő a fent részletezett iskolai gyakorlatok. Ezek sorát ki kell egészíteni az iskolai órákon zajló fordításokkal, pályaművekkel, versenyekkel (amelyek a diákok későbbi életpályáját is meghatározhatják²⁸), az önképzőköri tevékenységekkel, és ne feledjük: az eredetiben olvasás gesztusával, amely a vizsgált időszakban még széles körű lehetőség Erdélyben és a Partiumban, egyfelől a többnyelvű szocializációnak, másfelől az oktatásnak köszönhetően. Naszódon például a diáktársaság 1892-ben tudományos pályázatot ír ki különböző diszciplínákra,²⁹ a modern nyelvekre a következőt: „Petőfi Sándor, schiţă biografică literară şi traducerea serierei lui »Janos vitez« [Petőfi Sándor, életrajzi vázlat és a »János vitéz« sorozatának (sic!) fordítása].”³⁰ A szamosújvári örmény-katolikus algimnázium értesítője például Szongott Kristóf örmény nyelvű Petőfi-fordításait közli.³¹ Az iskolai értesítő ekként a tanári szakmai érdeklődés vizsgálatának forrása is lehet. Szongott esetében a Befordultam a konyhába, Reszket a bokor, mert.., Mi haszna, hogy a csoroszlya, Rég veri már a magyart, A virágnak megtiltani nem lehet című versek megjelenési fóruma. A szavalóversenyek, az iskolai ünnepek sajátos alkalmai a diákok Petőfi-képe alakulásának. Ezek az alkalmak március 15., október 6., a király névnapja, a millennium megünneplése, de idetartoznak az önképzőköri – jótékonykodással egybekötött³² – tevékenységek is. A tordai állami polgári fiúiskola Jósika Miklós köre évzáró és Petőfi-ünnepélyt szervezett: 

„1900. június 27-én szerdán délután 3 órakor a régi Kaszinó helyiségében, melyre minden érdeklődőt meghív az igazgatóság. Az ünnepély tárgysorozata: 1. Fel, kik a hont igazán szeretik, énekli a polg. fiúiskolái énekkar. 2. Petőfi életéről. Írta és felolvassa Varga Béla. 3. Petőfi dalai, zongora kísérettel, hegedűn előadják: I. h. Adorján Jenő, Bardocz János, II. h. Sigmond Elek, III. h. Varga Béla. 4. Phantasmagoria Petőfi visszatérésére, Jókai Mórtól. Szavalja Csép Sándor. 5. Honvágy, énekli a polg. fiúiskolái énekkar. G. Részletek a »Tanhauser« operából, zongora kísérettel hegedűn előadja Varga Béla. 7. Jövendölés, Petőfi Sándortól. Szavalja Gaál Árpád. 8. Népdalegyveleg, énekli a polgári fiúiskola énekkara. 9. Magyar vagyok, Petőfi Sándortól. Szavalja Kovács Gyula. 10. Kurucz nóták. Zongora kísérettel hegedűn előadják: I. Varga Béla, II. h. Bardócz János. 11. Petőfi szobránál (Szemelvény). Elmondja Ütő Lajos. 12. A »Jósika Miklós kör« jutalmainak kiosztása. 13. Toborzó, énekli a polg. fiúiskola énekkara. 14. jutalmak kiosztása a polg. fiúiskola tanulói között. 15. évzáró beszédet mond Varga Dénes igazgató.”³³

Hosszabban idéztem az értesítőben közölt meghívót, mert jól tükrözi az ünnepély koncepcióját: a zenei és irodalmi részek ötvözését, az egyéni és csoportos, közösségi előadás élményének lehetőségét. Másrészt az is jól átlátható, hogyan építik fel az ünnep tartalmát: a költő életrajza, verse, dalai előadása egy olyan Jókai-fantazmagória társaságában hangzanak el, amely a nemzet és a Petőfi-kanonizáció számára problematikus körülményt, a költő halálát értelmezi. A kultikus viszonyulás egyértelmű. Ezt hangsúlyozza a Petőfi szobránál című szemelvény a szobor és az általa megihletett alkotás által.³⁴ Népdalok, kuruc nóták csendülnek fel a magyar identitást erősítendő. Petőfi életműve és annak értelmezése³⁵ a maga tárgyi mivoltában is használatos ezekben az iskolákban: ajándékként adják.³⁶ A kolozsvári diákság tájékozódásának bizonyítéka, hogy 1887-ben Petőfi fia, Zoltán halálakor az önképzőkörben emlékbeszéd hangzik el.³⁷ 

A fenti néhány példát összegezve állítható, hogy a 19. század végi, 20. század eleji középiskolai szintű magyarországi oktatásban jelen van Petőfi életrajza, életműve, költészetének speciális kérdései, epikája tananyagként, összehasonlító és értelmező írásbeli dolgozatokban, érettségi tételként, esetenként a fordítás tárgyaként, és nagyon gyakran az emlékező, évfordulós ünnepi alkalmak kötelező elemeként – leginkább a hazaszeretet, szabadság érzéseinek kifejezőjeként, versként, megzenésített dalként stb. Ez azt is mutatja egyben, hogy az oktatásnak régió-, felekezet- és etnikumfelettisége segíti a fiatalok Petőfi-képének, magyar irodalmi tudásának alakítását. 

Az értesítőkből is egyértelműen kitűnik, de Moldován Gergely is kiemeli, hogy „[A] magyar költészet remekei belekerültek a román olvasókönyvekbe; azokat iskolákban és nyilvános ünnepélyeken itt-ott el is szavalták. A román vérmesebb közönség így türelmesebb lett a magyar irodalmi alkotásokkal szemben, a mikről előbb még hallani sem akart”.³⁸ A román etnikumú örmény-katolikus Moldován, amint jelen írás legelején a Domokos Sámuel-idézet utalt rá, az Ungaria című lap szerkesztőjeként Petőfi román nyelvű recepciójának kapcsolattörténeti szempontú mozgatórugója volt. Azért hangsúlyozom a kapcsolattörténeti szempontot, mert kimondottan a román folklór magyar közvetítésével sikerült kanonizálódnia a néprajztudományban, bár politikai írásai, nemzetkoncepiója³⁹ és oktatásszervező munkája⁴⁰ is figyelmet érdemel. Az Ungaria magyar irodalmi anyagát szemlézve közli, hogy 44 Petőfi-fordítás jelent meg ott egyéb, a költő életét tárgyaló cikkek társaságában.⁴¹ A fordítók valamennyien kapcsolathálójuk révén kapcsolódtak be a lapba, diákjai, végzett, pályakezdő tanárok, akik iskolai és egyetemi, elsősorban önképzőköri tevékenységüknek köszönhetően foglalkoznak irodalommal. Sikerül a klasszikus magyar irodalom olyan alapszövegeit lefordítani, amelyek közül néhány azóta sem került újrafordításra. Amiért értékelésre méltó Moldován vállalkozása, az éppen ez a tájékozódás, a román irodalom felé közvetített magyar irodalmi kánon, mely közvetítést ő a megismerés, az érzékenyítés jegyében képzelte el. 1876-tól oktatásszervezőként, 1886-tól a kolozsvári egyetem román tanáraként,⁴² érettségiken részt vevő miniszteri biztosként jól ismerte az oktatásban részt vevő magyar, román és más nemzetiségű értelmiségiek körét, és hitt a kulturális közvetítés humanizmusában abban a korban, amikor éppen a nemzeti irodalmak differenciálódása a különbségeket helyezte előtérbe, amikor a nemzetiségi konfliktusok erőteljesebbé váltak Magyarországon, és a hazaszeretet fogalma is többjelentésűvé vált.⁴³ A kulturális közvetítést valósította meg tulajdonképpen az az oktatási rendszer, amelyre az általam felsorakoztatott példák utalnak.⁴⁴ Lehetővé tette ugyanakkor az irodalmi kánon széles körökben való terjesztését, és – amint azt a néhány idézett példa mutatja – a Petőfi-életmű hagyományozódását és recepcióját magyar és román ifjak körében egyaránt. E rendszernek köszönhető az is, hogy a későbbiekben is akadnak olyan román értelmiségiek, akik többnyelvű szocializációjuk, tanáraik hatása révén még az 1970-es évek Romániájában is magyarul olvasnak Petőfit, és esetenként románra is fordítják.

JEGYZETEK 

¹ A kegyes tanítórendiek vezetése alatt álló kolozsvári Róm. Kath. Főgymnázium 1886–87-ik tanévi értesítője, közli dr. Vajda Gyula igazgató, Kolozsvárt, nyomtatott Ormos Ferencnél a Róm. Kath. Lyc. Nyomd. Betűivel, 1887, 106.

² Lásd erről bővebben: Margócsy István: Petőfi Sándor, Korona, Budapest.

³ Margócsy, i.m., 14.

⁴ Domokos Sámuel: Petőfi a román irodalomban, Kortárs, 1973/1, 154–155. 

⁵ William Shakespeare: Coriolanus. Ford. Petőfi Sándor. Bevezetésekkel, magyarázatokkal ellátta Névy László, Franklin Kiadó, Budapest, 1877. (Jeles Írók Iskolai Tára 2.)

⁶ Paraizs Júlia: „Táblabírói jellemű leczkék” Egressy Gábor és Kossuth Lajos vitája az 1842-es Coriolanus-bemutató tükrében, Irodalomtörténeti Közlemények, 2015, 109. 

⁷ Kegyes-tanítórendiek vezetése alatt álló kolozsvári Róm-Kath. Főgymnasium 1877/8-ik tanévi értesítője, közrebocsátotta Várady Móric igazgató, Kolozsvártt nyomtatott K. Papp Miklósnál, 1878, 42.

⁸ I.m. 38.

⁹ Ez az átalakítás a költemények tartalmának prózai szövegben való visszaadását jelenti. Vö. Bíró Zsuzsanna Hanna: Az olvasmány szerepe a középfokú német nyelvi oktatásban a 19. század végi Magyarországon, Magyar Pedagógia, 2004/2, 143–164.

¹⁰ Szintén A tintás üveg c. vers szerepel átalakítási gyakorlatként a tordai Állami Polgári Fiú és Leányiskola Magyar óráján 1882-ben. Vö. A tordai Állami Polgári Fiú és Leányiskola értesítője az 1882/3-ik évről, a gondnokság megbízásából közli Pálfi Károly igazgató, Kolozsvárt, a Magyar Polgár nyomdájában, K. Papp Miklós örököseinél, 1883, 13.

¹¹ Értesítő az unitárius vallásközönség iskoláiról az 1879–80-ik tanévben a Nevelésügyi Bizottság megbízásából, szerk. Kovács János igazgató-tanár, Kolozsvárt, K. Papp Miklós örököseinél, 1880, 51.

¹² A kolozsvári Unitárius Collegium (Papnevelő Intézet, Államilag Segélyezett Főgymnasium és Elemi Iskola) értesítője az 1899–1900. tanévről, szerk. Boros Sándor igazgató, Kolozsvártt, nyomt. Gámán János örökösénél, 1900, 91.

¹³ Uo.

¹⁴ Értesítő az unitárius vallásközönség iskoláiról, az 1885–86-ik tanévben a Nevelésügyi Bizottság megbízásából, szerk. Kovács János igazgató-tanár, Kolozsvárt, a Magyar Polgár Könyvnyomdájában, 1886, 31.

¹⁵ A kolozsvári Unitárius Collegium (Papnevelő Intézet, Államilag Segélyezett Főgymnasium és Elemi Iskola) értesítője az 1898–99. tanévről, szerk. Boros Sándor, Kolozsvárt, nyomt. Gámán J. örökösénél, 1899, 104. 

¹⁶ Az iskolai értesítőkből megtudjuk, hogy miniszteri biztosként a kolozsvári egyetem román tanszékének tanára, Moldován Gergely is részt vesz az érettségi szóbeli vizsgáján pl. 1896–1899 között.

¹⁷ Anuarul Gimnasiului Superior Gr. Cat. și al Școlii Poporale Gr. Cat. din Belényes–Beiuș pe anul școlar 1909–10, publicat de Vasile Dumbravă director – Értesítő a belényesi Gör. Kath. Főgymnáziumról és a vele egybekötött Elemi Népiskoláról 1909–10. tanévre, Belényes, Tipografia și Librăria Semin. Teol. Gr. Cat. Balázsfalva–Blaj, 1910, 108.

¹⁸ Például itt: Karády Viktor: Multikulturális szakértelmiség a dualista korban? Felekezet és etnikum a Kolozsvári Egyetem medikusainak rekrutációs jellemzői között (1872–1918) = Új pedagógiai szemle, 2008, 74–96.

¹⁹ A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem román etnikumú bölcsészhallgatói azonosítását elvégző doktori kutatásomban arra kerestem a választ, hogy az egyetem elvégzése után hogyan alakul e román fiatalok életpályája, a magyar szocializációs közeg miként befolyásolja, hogy később a magyar és román kultúra közvetítőivé váljanak. Ekkor azonosítottam Hetco Pétert román diákként, aki a nagyváradi Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett 1881-ben, egyetemi tanulmányait 1906-ban, doktori címét 1907-ben szerezte. Életpályájának későbbi alakulásáról nem sikerült akkor több adatot felgöngyölíteni. Vö. Berki Tímea: Magyar–román kulturális kapcsolatok a 19. század második felében. Értelmiségtörténeti keret, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2012. (ETF 275.)

²⁰ Anuarul XXXIII al Gimnasiului Mare Public Român de la Religiunea Greco-Orientală din Brașov, al Școlei Comerciale și Reale și al Școlelor Centrale Primare pe anul școlar 1896–97, publicat de Virgil Oniþiu, directorul școlilor medii, Brașov, Tipografia lui A. Mureșanu, 1897, 90.

²¹ Aki az 1930-as években az egyik legeredményesebb Petőfi-fordító. Lásd erről bővebben: Domokos, i. m., 155.

²² Anuarul XXXIV al Gimnasiului Mare Public Român de la Religiunea Greco-Orientală din Brașov, al Școlei Comerciale și Reale și al Școlelor Centrale Primare pe anul jubiliar 1899–900, al 50-lea an școlar al gimnasiului, publicat de Virgil Oniþiu, directorul școlilor medii, Brașov, Tipografia Ciurcu&Comp., iunie 1900, 143.

²³ A kolozsvári egyetemen végzett 1888-ban, és 1897-ben szerzett doktori címet. Vö. Berki, i. m., 260.

²⁴ Reportul al XXXI-lea despre Gimnaziul Superior Fundaþional din Năsăud pentru anul școlastic 1893–94, Bistriþa, tipografia lui Carol Orendi, 1894, 31.

²⁵ Anuarul XLVIII al Gimnaziului gr.or. român din Brassó (Brașov), al școalei reale și al școalelor centrale primare pe al 62-lea an școlar: 1911–1912. Publicat de V. Oniþiu director, Brassó (Brașov), Tipografia lui A. Mureșanu: Branisce&Comp., 43.

²⁶ A gyulafehérvári Róm. Kath. Főgymnasium értesítője az 1892/93. tanévről, Gyulafehérvárt, nyomt. Papp Györgynél a Püsp. Lyc nyomdában, 1893, 121.

²⁷ „Operatiuni scriptorice: Eminescu și Petőfi (Paralele)” – Értesítvény a belényesi Gör. Kath. Főgimnáziumról a vele egybekötött alsóbb tanodákról 1897–98 tanévre. Programa Gimnasiului Sup. Gr. Cat. și a școlilor elementari din Beinși pe anul școl. 1897/98, red. de Ioan Butean director și profesor, Belényes–Beinși, 1898, 49.

²⁸ Például Mihai Eminescu verseinek első magyarra fordítója – az EMKE későbbi létrehozója, parlamenti képviselő – Sándor József nyelvismeretének és iskolai önképzőköri tevékenységének köszönhetően vállalkozik a román irodalom magyar nyelvű tolmácsolására. Lásd erről bővebben: Berki, i .m., 73–88.

²⁹ Vallásból a 16. századi reformációról, klasszika-filológiából Platón életrajzáról és műveiről, történelem–földrajzból a pogányok kiűzetéséig tartó török–keresztény viszályról lehet pályaművet írni. Vö. Reportulu alu XXX-lea despre Gimnasiulu Superioru Fundaþionalu din Năseudu pentru anul școlasticu 1892/93, Bistriþă, Tipografia lui Carol Orendi, 67.

³⁰ Uo. Azt is közlik, hogy egyetlen pályamű érkezett be erre a felhívásra, amely 6 forint jutalomban részesült.

³¹ Dalok, Petőfitől, Örményre fordította Szongott Kristóf = Bárány Lukács, szerk., A szabad kir. városi szamosújvári Örm.-Kath. Nyilvános Algymnasium VII. Tudósítványa az 1881/2-es tanév végén, Szamosújvárt, nyomt. a gör.-kath. egyházmegye gyorssajtóján, 1882, 17–20.

³² Például a kolozsvári katolikus gimnáziumban árvízkárosultaknak gyűjt az önképzőkör 1878-ban.

³³ A tordai Állami Polgári Fiú-, Leány- és Elemi leányiskola értesítője az 1899–1900. évről, közli Varga Dénes igazgató, Torda, nyomt. Füssy és Sztupjár, ezelőtt Harmath, 1900, 39–40. 

³⁴ Fontos adalék, hogy például a kolozsvári Unitárius Kollégium ifjúsága 1886-ban Petőfi-szoborra gyűjt, a pénzt a takarékpénztárba teszi, „mig tetemes összeg lesz s akkor elküldi az egylet Segesvárra a szoborbizottságnak”. Vö. Értesítő az unitárius vallásközönség iskoláiról az 1886–87-ik tanévben. A Nevelésügyi Bizottság megbízásából szerkesztette Kovács János igazgató tanár, Kolozsvártt, Ajtay K. Albert (Magyar Polgár) könyvnyomdája, 1887, 44–45. A kegyesrendiek kolozsvári iskolájában is gyűjtenek Petőfi szobrára, sőt, a leleplezés alkalmából koszorúra is 1882-ben. Vö. A kegyes tanitórendiek vezetése alatt álló kolozsvári Róm. Kath. Főgymnasium 1882–83-ik tanévi értesítője, közli dr. Vajda Gyula igazgató, Kolozsvárt, nyomt. a Magyar Polgár nyomdájában, K. Papp Miklós örököseinél, 1883, 103.

³⁵ Pl. Petőfi-album.

³⁶ A Petőfi költeményeit tartalmazó verseskötetek ajándékként kerülnek diákokhoz a kolozsvári katolikus gimnáziumban 1874-ben, 1875-ben, az unitárius kollégiumban pl. 1897-ben önképzőköri tevékenységért, ez utóbbiban pedig 1890-ben jól sikerült szavalatokért. 

³⁷ „A III. (nov.12.) gyűlésen Petrán József VIII. o. t. emlékbeszédet mondott a korán elhunyt ifjú költő Petőfi Zoltán fölött.” A kegyes tanitórendiek vezetése alatt álló kolozsvári Róm. Kath. Főgymnasium értesítője az 1887–88-ik tanévben, közli dr. Vajda Gyula igazgató, Kolozsvárt, Ajtai K. Albert könyvnyomdája, 1888, 31.

³⁸ Moldován Gergely: Egy román szemle magyar irodalmi anyaga. Akadémiai Értesítő, 1917, 550.

³⁹ Vö. Moldován Gergely: Magyarok, románok. A nemzetiségi ügy kritikája. Kolozsvár, 1894; Uő: A románság I–II., Nagybecskerek, 1895, 1896; Uő: Válaszirat a bukaresti román ifjak memorandumára. Kolozsvár, 1891; Uő: A magyarországi románok, Budapest, 1913.

⁴⁰ 1876 és 1886 között Torda-Aranyosmegye tanfelügyelőjeként a népoktatási törvény sikeres gyakorlatba ültetésével foglalkozott. Bővebben róla: Berki, i. m., 175–213.

⁴¹ Vö. Moldován Gergely: Egy román szemle magyar irodalmi anyaga. Akadémiai Értesítő, 1917.

⁴² A brassói, szebeni, és közvetítésükkel a Kárpátokon túli román intelligencia (de pl. Iosif Vulcan is) fenntartásokkal kezeli Moldovánt, mi több, nemzetárulónak tartja, mivel sikeresen betagozódott a magyar kultúrába, társadalomba. Lásd erről bővebben: Köpeczi Béla, Egy kitagadott: Moldován Gergely (1845–1930, Kisebbségkutatás, 2000/2. Online elérhetőség: https://epa.oszk.hu/00400/00462/00006/8.htm - utolsó látogatás: 2022. október 25. 

⁴³ Például a magyarországi románok esetében a Román királyság iránti elköteleződést is jelenthette. Liviu Rebreanu Pădurea spânzuraþilor [Akasztottak erdeje] c. regénye éppen ezt tematizálja a háború kontextusában.

⁴⁴ A magyarországi oktatási rendszer termelte ki már az ún. Erdélyi Iskolát alkotó értelmiségieket, de mindazokat a tudósokat, irodalmárokat, lapszerkesztőket (csak hogy a legfontosabbakat említsem: Iosif Vulcan, Ioan Slavici, Liviu Rebreanu stb.), akiket a román kultúra sajátjainak tart és akik ellenszenvvel viszonyultak ezen oktatási rendszer asszimilációs hatásához. Érintőlegesen erről is ír: Sorin Mitu, Transilvania mea. Istorii, mentalităţi, identităţi, Polirom, Iași, 2013.