[Látó, 2019. február]

---

Bocsárdi Lászlónak

a vidékiesség lepedéke
mely bejárja erre a levegőt
a közhivatalokat a köztereket
és a helyi kiskirályokat
öltözteti oxidálja monumentálissá
és leborul leborul sunyít
araszolgat tátog mert fél
a vidékiesség lepedéke
ami köszönget és kezet nyújt
és dicsér és ragad és csábít
és betöm és elfed
és légypapír amin fennakad
tehetetlenül vergődik rajta a Mindenség
a vidékiesség lepedéke
ami a szájra rátelepszik
a tüdőbe siklik a vesékbe
csurran a gyomorba ront
és lefojtja mindenfelé az igazságot
a vidékiesség lepedéke
ami hártya a szemen és
hártya a füleken és hártya az
agyon és hártya az értelmen
és hártya a lelken
a vidékiesség lepedéke a
ragacs amelyet húzunk-nyúzunk
egymásnak átnyújtunk
vonszolunk zsugorira aszott
világunk nyálkás körhintában
pörög-forog pörög-forog
a vidékiesség lepedéke
a ködösülő ködöktől izzadó zsírosbödön
amiben a nagy összeborulások esnek
s a még nagyobb árulások ahol az
érzékeny könnyezés kicsurran folydogál
kínkeservesen potyog s a hasfalba fut
kicsinyességekért egyszerre a semmiből
könnyedén a tőr
a vidékiesség lepedéke a sátor
ami alatt fojtott tam-tamra víg haláltánc járja
és mind alatta vakvilágunkat szép homálynak látjuk
általa érette miatta közbenjárására
lepedék által homályosan
olvasható az Írás is
a vidékiesség lepedéke
szobrokat emel és szobrokat dönt
szobrokat emel és szobrokat dönt
és szobrokat emel és szobrokat dönt
messze az élettől elmélyült kultúrmunka túr
underground és on the ground
és kifolyik mindenfelé feltör egyszerre a korpa
disznók kultúrmunkások tapicskolnak
a nagy celluxban boldog vidéki kultúrfarm épül
és beleköltözik beledöngöli
magát a tükrökbe
gyöngyöket rak a szemeink helyébe
és gyöngyöket a szánkba a nyelv alá
és a nyelv fölé underlanguage és on the language
és folyik és árad telítkezik fojtogat és köt

levakarhatatlanul
lekaparhatatlanul
levakarhatatlanul
lekaparhatatlanul
levakarhatatlanul
lekaparhatatlanul

megúszhatatlanul
bevégezhetetlenül
megúszhatatlanul
bevégezhetetlenül

da capo al fine