Lázár Katicának szeretettel

Hajnali erdőn ritka madár száll,
elviszi álmod néma királylány.

Elviszi álmod, röpteti egyre,
hol tavi sás közt, hol föl a hegyre.

Napszekerén hajt el csuda messze,
vissza se néz és vált sebesebbre,

Messzetünik, mint égen a felhő,
már a sötétlő alkony is eljő.

Csillagok ezrét gyújtja az égen,
lombban az erdő búvik el éppen.

Esteli lomb közt fészkel az álom,
béleli fészkét könnyü madárnyom.

Lopva száll, száll oda, látod?
Néma királylány, őrzi az álmod.