aki menni készül az nem karcolja a csendet kinéz az esőre és pont egy szürke bérház falain törnek meg a néhány hány millió éve útnak indult fények mert csak csillagok vannak se nap se hold se közfény nem ér el most ide a konyhaszemközti falra nem ejti el a bögrét kávét iszik vagy bármi feketét a szín a lényeg inni a feketét be festeni kell a lelket de aki menni készül tudja hogy nincs is lélek kivesz egy cigarettát az alvó dobozából és közben arra gondol sehová se megy a fénye
hálás lehetne persze az ördög vagy bármi másik túlvilági egység
hogy a konyhában itt pont te vagy a harmadik nő hogy megölné magát vagy mi s naná hogy pont érte naná hogy pont érte más az erkélyről hívott hogy ott áll ugrásra készen hálás lenne bizony erre gondolnék persze ha nem én lennék az az alvó ha mégis mint a másik te is felhasítod beszívott levegőmet.
