[2019. november]
Van, hogy egy vonalat mikor elkezd,
odaképzeli a végét:
csonka képkeret, mely átlós sarkát
kiegészíti
a négy napja fájó térde
egy fotel letört karfájára emlékezteti
a lefekvéskor odaképzelt ajtó helye,
amin tudja: bármikor kimenekülhet
(még ha nem is, de sosem próbálta)
nyomai a hóban, amit visszajár,
hogy újra lássa: kört rajzolt
(pedig előre tudta)
bár még a lepedő gyűrődéseit is
minden reggel ugyanúgy igazítja
– puszta emlékezetből
plusz egy arcot, amit valahányszor elkezd,
mindig ugyanúgy fejez be.