Amikor a mosókonyhában vizekben lefekszünk, és mindez nehéz, lehet-e még valami egyáltalán, hogy a sárral taposott utcán ekkora a bizonytalanság. Hányszor mondod már el, hogy ázott, tágult, és nyitott vagyok, hát mégis nyitott vagyok. Egy arctalan tető, a hús, ami beleremeg itt, hogy a sárral taposott utcán mekkora a bizonytalanság, hát mégis megérkeztél, akivel, egy veréb, egy bottal, egy isten, szemed nem volt, akarom.
