[2016. október]

---

Ha embernek születsz, és kétségek
nélkül adakozol az ösztönöknek,
csak támadsz, elsajátítasz, kiélvezel,
akaratot tiporsz el akaratoddal.

Sem magányod, sem közösséged
nem nyugtat, mindened mozgásban,
áruba bocsájtod talált odaadásod
szóért, pénzért, húsért, ígéretekért.

Aztán megtérsz az igazak közé,
ám kicsinységed vádol, elrepeszt,
bölcsek közt összetör, ami vad.
A rendet feladva szóródsz ezerfelé.

De tanítasz, mint aki felemelkedett,
büszkén hirdetsz múlatlan igazságokat,
pedig nem érted betanult mondataid,
tagadásoddal erősítesz kétségeiden.

Nem aszerint élsz, ahogy beszélsz.
Úgy áldozol, akárha saját gyermeked
dobnád lángok közé szabadulásodért,
és hátradőlsz, mint aki megérkezett.

Ingatod szemeid tükörképeden,
majd körbetéglázod magad tárgyakkal.
Nem háborgat senki, csak te vagy,
de maga alá temet, amit úgyis itthagysz.