az ágy olyan, mint egy magánhangzók nélküli recsegés. a ruhám berekedt, nincs hangja, nem tud szólni, hogy ne vetkőztess, mert egyedül megfázom. a kávé is csak egy mondat, amit nem tudok befejezni. ezeket a reggeleket kétszer kulcsra zárom, mert attól félek, hogy ősz helyett megint csak reggel lesz.
