Látó, 2010. augusztus-szeptember

Ezen a címen működött együtt fél éven át a Művészeti Egyetem két osztálya, a közös munkából hat jelenet született.
Kiindulópontunk Arthur Schnitzler Anatol című darabja volt, melyen dolgoztunk már. Kíváncsiak voltunk, hogy az 1800-as évek végén megírt frivol szerelmi történetek és helyzetek hogyan jelennek meg napjainkban, mai nyelvezetben. Egész egyszerűen tovább akartunk dolgozni ezen az anyagon, egy témának megannyi vál­tozatát próbálhattuk így ki. A drámaíró szakosok írták meg a jeleneteket, bátran elrugaszkodva az eredeti helyszínektől és nyelvezettől, hiszen egy jelenten belül a téma körüljárása volt a fő cél. Hetente dolgoztunk a szövegekkel térben, és a próbákkal együtt a szövegek is hetente változtak, csiszolódtak. A karakterek alakulása, a viszonyok elmélyítése és a szövegek folytonos változása kölcsönösen befolyásolták egymást. Egy idő után a diákok maguk jelezték ötleteiket, bizonytalanságaikat vagy éppen nemtetszésüket a szövegek, a karakterek vagy éppen a helyzetek fejlő­désével kapcsolatban. És a munka innen kezdve vált még érdekesebbé. A pró­ba­folyamat egyes fázisait más osztályok diákjai, középiskolások és tanárok is látták, reakcióik, benyomásaik még tovább alakították a jeleneteket.
A szerzői instrukciók a jelenetek utolsó változatának mozgásvilágát jelzik. A teret mindig fekete kockákból alakítottuk ki egyszerű fekete paravánháttérrel, a hangsúly a karakterek felépítésén és a viszonyok tisztázásán, elmélyítésén volt.
A projektben együttműködő diákok: Ambrus Laura, Gáll Ágnes, Gnädig Kornélia, Kis Nikoletta, Lukács Szilárd, Szabó Dániel (bábszínész osztály – másodév alapképzés), Adorján Beáta, Bertóti Johanna, Csutak Gabriella, Iodi Renáta, Kovács István, Székely Csaba (drámaíró osztály – első év mesterfokozat).
Az alábbi jelenetek a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodév alapképzésben levő bábszínész osztály színészmesterség vizsgáját képezték a 2009/2010-es tanév második félévében, és az anyag része volt a drámaíró osztály írásgyakorlat vizsgájának.

Székely Csaba

I. JELENET

Díszlet: fekete kockákból kialakított franciaágy és egy éjjeliszekrény.
Anatol és Max filmet néznek.
MAX Nem kellene már itt lennie?
ANATOL Ennyire várod, hogy megismerd?
MAX Hát, kíváncsi vagyok, kire vagy így bezsongva.
ANATOL Majd meglátod. Mindjárt itt lesz.
MAX Ja, csak előbb el kell búcsúznia a másik pasijától.
ANATOL Max!
MAX Sokáig tart az ilyen puszi-puszi.
ANATOL Max!!
MAX Oké, oké, befejeztem. Nyilván te vagy neki az egyetlen.
Nézik tovább a filmet, belefeledkeznek, röhögnek.
ANATOL Pszt!
MAX Mi az?
ANATOL Nem hallod?
MAX Nem hallok semmit.
ANATOL Megérkezett Cora. Felismerem a lépteit. (Megszólal az ajtócsengő, Anatol kinyitja az ajtót) Ilyen korán, Corám?
CORA (kintről) Helló! Miért, megzavartam valamit?
ANATOL Nem-nem-nem, csak itt van a cimborám, Max. Tudod, akinek a múltkor, meséltem, elszakadt a… (Suttogni kezd, Max megpróbál fülelni)
CORA (nevetve) Ja! Igen, mesélted. Az nagyon égő lehetett.
MAX Kac-kac!
ANATOL Na, akkor gyere, másszunk beljebb, Corazón.
Cora belép.
CORA Helló, Max! Csak így sötétben, srácok? Gondoljak rosszra?
ANATOL Kiégett a körte, nincs tartalék. De jó így homályban is, nem? Én szeretem.
CORA (a fejét simogatja) Persze, mert a fejedben is ilyen fényviszonyok vannak.
ANATOL Kis mocsadék!
CORA Én azért meggyújtanám a gyertyákat… Ha nem zavar, hogy látni is fogunk valamit. (Meggyújtja az illatos gyertyákat)
ANATOL (Maxhoz) Hát nem egy imádnivaló bestia?
MAX Az.
CORA És miről beszélgettetek, míg rám vártatok?
MAX A szexről. 
ANATOL A hipnózisról. (Maxot kijavítva)
CORA Ja, hogyne.
ANATOL De tényleg. Max szerint minden nő szeretné, ha legalább egyszer hipno­tizálnák.
CORA Hm. Lehet benne valami. Én legalábbis szeretném.
ANATOL Tényleg? Mikor?
CORA Most, pszichomókusom.
ANATOL Most rögtön?
CORA Most rögtön. Ha megígéred, hogy nem csinálsz belőlem tyúkot!
ANATOL Hát azon már túlvagyunk. Na jó, legyen. Ülj le szépen ide.
CORA (leül) Mit kell csinálnom?
ANATOL (felemeli az egyik gyertyát) Összpontosíts a lángra!
CORA Összpontosítok.
ANATOL És próbálj meg hallgatni.
CORA Próbálok.
Cora és Max nem tudják komolyan venni.
ANATOL De most komolyan. (Cora végre lekomolyodik) Figyeld a lángot! Lassan eltűnik minden, csak a láng marad és a hangom. Lélegezz mééélyeket! Érezd, ahogy a levegő megtölti a tested, majd kiáramlik belőled. Lélegezz lassan, las­s­sann, mééélyen, még mélyebben… Ellazulsz. (Lecsukja Cora szemét) Szem­héjad súlyos, nagyon súlyos…
MAX (érdeklődve figyeli őket) Hát ez nagyon súlyos.
ANATOL Ssssss. (Cora megpróbálja kinyitni a szemét) Minden tagod nehéz… Csú­szol bele lassan a mély, kellemes álomba… Aludj, nyugodtan, békésen… Al­szol… Így. (Úgy tűnik, Cora nyugodtan lélegezve, mélyen alszik)
MAX (suttogva) Te, ez tényleg alszik?
ANATOL Nem, szitává lőttem egy Kalasnyikovval. Most várunk egy kicsit. (Szót­lanul nézi Corát. Hosszú csend) Cora! Most válaszolni fogsz a kérdéseimre. Hogy hívnak?
CORA Anatol.
ANATOL Téged hogy hívnak?
CORA Cora.
ANATOL Cora! Őszintén fogsz válaszolni minden kérdésemre, és mire felébredsz, mindent elfelejtesz! Megértetted?
CORA Igen.
ANATOL Akkor most…
MAX Te, hány éves ez a csaj?
ANATOL Huszonhárom. Cora, hány éves vagy?
CORA Tizenhét.
Max röhögni kezd, Anatol ledöbben.
ANATOL Jól van már, csend legyen!
MAX Szegény fejed. Na, ne nézz már így, nem foglak feljelenteni.
ANATOL Most mit szólsz hozzá?
MAX (vállat von) Kérdezd tovább.
ANATOL Cora, szeretsz? (Csend) Cora… Szeretsz? (Csend) Cora! Szeretsz engem?!
CORA Ja, hogyne.
ANATOL (diadalmasan) Hallod? Ez már nem kamu!
MAX (ironikusan) Ahogy mondod. Na, folytasd.
ANATOL Cora! Amikor mi ketten… Neked… (Maxhoz) Hogy kérdezzem meg azt, hogy jó-e velem az ágyban?
MAX Esetleg próbáld úgy, hogy „jó velem az ágyban”?
ANATOL (erőt gyűjt) Cora! (Bizonytalanul) Jó velem az ágyban?
CORA (színtelen hangon) Jó.
ANATOL (kihúzza magát, büszkén néz Maxra) Erről van szó! (Corára néz, ismét elbizonytalanodik) Cora, van olyan jó velem, mint… Jobb vagyok az ágyban, mint a korábbiak?
MAX Sokan voltak, mi?
ANATOL Ssss!
Csend
ANATOL Cora! Jobb vagyok-e az ágyban, mint a korábbi…
MAX Faszijaid.
ANATOL … partnereid.
Cora megsimogatja Max lábát.
ANATOL Most miért nem válaszol?
MAX Biztos most számolja össze a korábbiakat. Időbe telik feldolgozni azt a rengeteg adatot. Te, hagyd most ezt. Mondta, hogy jó veled, nem? Kérdezd meg inkább a számodra legfontosabbat.  Hogy hűséges-e hozzád?
Amikor a két fiú elfordul, Cora kinyitja a szemét.
ANATOL Igen. Igazad van. Cora! (Megfordul) Ez hülye kérdés.
MAX Miért?
ANATOL Ezt így nem lehet megkérdezni.
MAX Hogyhogy?
ANATOL Ki beszél ma már így? (Orrhangon, Kabos Gyulásan) Hűséges vagy, kisangyalom, énhozzám itt, a liget árnyas lombjai alatt, óh, mondd? Ezt nem is tudná értelmezni.
MAX Ne nézd le a kiscsajt. Attól, hogy nincs érettségije, még értheti.
ANATOL Hagyjál már!
MAX Na jó, kérdezd másképp!
ANATOL Hogy?
MAX Mit tudom én: megcsalsz?
ANATOL Ez jó. Megkérdezem, hogy megcsal-e. (Corához) Cora! Megcs… Nem jó.
MAX Miért nem jó?
ANATOL Cora nő.
MAX Kislány.
ANATOL A nők ezt másképp fogják fel.

MAX Azt próbálod beadni nekem – kihasználva hiányos pszichológiai ismereteimet –, hogy a nők nem tudják, mi az a megcsalás? Ezt nem veszem be.
ANATOL Dehogynem tudják, csak mást értenek alatta.
MAX Mit? Kolbásztöltést? Légyszi, ne keress kifogásokat! A megcsalás az megcsalás. Na gyerünk, kérdezd meg!
ANATOL Figyelj! Ülünk a kocsmában, és elkezdek fixírozni egy csajt… de csak nézem… és arra gondolok, hogy ezzel a nővel én szívesen… elbeszélgetnék Jung kollektív tudattalan-fogalmáról… miután egész éjjel dugtunk… de csak gondolom!… na, ez a nőknél már megcsalás.
MAX És?
ANATOL Lehet, hogy Cora megnézett magának egy-két srácot.
MAX Egy-két 15 évest…
ANATOL Ez most mindegy. Megnézte őket. Belegondolt. Érted. Anélkül, hogy izé. Na, és lehet, hogy ő ezt félrelépésnek érzi, holott a világ legtermészetesebb dolga.
MAX Várjunk csak. Jól értem? Téged nem zavarna, ha kiderülne, hogy Cora elképzelte, amint egy kigyúrt alak az ő vastag, eres…
ANATOL Jó, jó, elég lesz. Ha nem is egészen így, de a lényeget tekintve, igen… nem zavarna. Elég, ha tudom, hogy nem feküdt le senkivel. Hogy miket fantáziált, az… más.
MAX Laza vagy.
ANATOL Nem az, de most… érted. Ez így túl tág. Lehet, hogy megcsalásnak gondolja azt is, ami nem az.
MAX Oké, akkor segítek neked. Úgy kérdezd meg, hogy: (Anatolt utánozva megkérdi az alvó Corát) „Corácskám, kicsi szívem! Mióta mi együtt vagyunk, lefeküdtél-e valakivel, és engedted-e, hogy az ő vastag, eres…”
ANATOL Rendben, rendben. Ez majdnem jó is lesz. De csak majdnem.
MAX A végét kihagyhatod.
ANATOL Nem az a baj.
MAX Akkor ne hagyd ki!
ANATOL Az van, hogy mi nem úgy jöttünk össze, hogy akkor mostantól együtt vagyunk. Volt egy kis játszadozás az elején. Nem vettük annyira komolyan. Ki gondolta, hogy később így egymásba zúgunk? Szóval abban a kezdeti idő­szakban lehetett neki is, nekem is…
MAX Neked volt?
ANATOL Most nem ez a lényeg.
MAX Te Anatol. Amit itt összehordtál, az mind baromság. Hidd el, hogy a nők nagyon is jól értik, miről van szó, ha hűségről kérdezed őket. (Corára mutat) A kislányok is. Megkérdezed, és kész. Nem nagy cucc. És ha túl általánosságban válaszol, nyugodtan kifaggathatod a részletekről. Hipnózis alatt áll, mindent be fog vallani.
ANATOL Szóval ragaszkodsz hozzá, hogy megkérdezzem…
MAX Én? Te akartad!
ANATOL Igen, igen.
MAX Na. Rajta!
ANATOL Jó. De van egy kis probléma.
MAX Meg is lepődtem volna, ha nem lenne. Éspedig?
ANATOL A tudattalan.
MAX (ironikusan) Á, a tudattalan! Hát az tényleg probléma. Szerinted neki van olyan?
ANATOL Képzeld el, hogy Cora megismer egy kellemes, szimpatikus fickót.
MAX Elképzeltem. Megismer engem. Rendben.
ANATOL Teáznak, beszélgetnek, nevetgélnek. Semmi sem történik. Aztán megy mindenki a maga útján. Semmi sem történt, és nem is fog.
MAX Ez tök izgalmas, Anatol. (Max ásítani kezd)
ANATOL Várj. Elképzelhető, hogy a teázás alatt a tudattalan működésbe lendült. Míg folyik a vidám beszélgetés kettejük között, Cora észre sem veszi, hogy tudattalanja szexuális perverziók százait vázolja fel, és játssza le. Mint egy filmet. És ez a film megmarad a tudattalanban, érted? Csak ő nem tud róla.
MAX Annyira hülye nem vagyok. Ha egyszer tudattalan, nyilván nem tud róla.
ANATOL Akkor érted már, mit akarok mondani?
MAX Nem.
ANATOL Most hipnózis alatt áll, lemerült a tudattalan szintjére, ott van ez a film, és ha én rákérdezek, akár olyan eseményekről is beszámolhat, amelyek meg sem történtek.
MAX Anatol. Lassan, tagoltan fogom mondani. Mi-ért nem kér-de-zed már meg a kur-va é-let-be? Attól félsz, hogy Cora is olyan, mint amilyen – szerinted – minden nő? Vagy éppen attól, hogy nem olyan? Ha ennyire kukac vagy, ébreszd fel a csajt, és érd be azzal, hogy csodát művelhettél – volna.
ANATOL Max!
MAX Nincs igazam?
ANATOL Esküszöm, hogy meg akarom kérdezni tőle!
MAX Akkor rajta!
ANATOL De… nem előtted.
MAX Mér?
ANATOL Ha már meg kell hallanom, hogy megcsalt, legalább legyek én az egyetlen, aki hallja. Nem akarok olyan lúzer lenni, akit még sajnálnak is a lúzersége miatt. Az igazságot úgyis megtudod: utoljára láttad nálam a csajt, ha kiderül, hogy megcsalt.
MAX Hát jó.
ANATOL Egy percen belül behívlak.
Max kimegy.
ANATOL (Cora elé áll, sokáig nézi) Cora! (Megrázza a fejét, fel-alá járkál) Cora! (Letérdel Cora előtt) Cora! Én vagyok a te titkos naplód. Csak nekem mondod el… (Feláll, visszatérdel) Olyan titkokat osztasz meg velem, amiket senki mással. A legmélyebb, legféltettebb titkaidat. Cora! Mondd hát el… Cora! (Feláll. Elszántan) Mire háromig számolok, felébredsz! És megcsókolsz. Egy… ket­tő… három!
CORA (feláll, szemét dörgöli, Anatol nyakába borul, csók, enyhén tettetett ébredés) Anatol! Sokáig aludtam? Hova tűnt Max?
ANATOL Max!
MAX (bejön) Itt vagyok!
ANATOL Igen, elég sokáig aludtál… és beszéltél is álmodban.
CORA Ne! Komoly? Remélem, nem értettél félre valamit!
MAX Ő kérdezett, te válaszoltál.
CORA Mit kérdeztél?
ANATOL Mindenfélét.
CORA És én mindegyik kérdésre válaszoltam? Mindegyikre?!
ANATOL Mindegyikre?
CORA És nem akarod elárulni, mit kérdeztél?
ANATOL Nem, szó sem lehet róla! És holnap újra hipnotizállak!
CORA Nem! Soha többet! Ebből a vuduból nem kérek! Mindenfélét kérdeztek, és aztán ébredéskor nem is emlékszem rá. Tuti, hogy összehordtam egy csomó zöldséget.
ANATOL Igen… például azt, hogy szeretsz.
CORA Tényleg?
MAX Még most sem hiszi! Nagyszerű!
CORA De hát… ezt ébren is megmondhattam volna!
ANATOL Corazón!
CORA Pszichomókusom! (Ölelkeznek)
MAX Khm… Szívesen végignézném, de most inkább lelépek.
ANATOL (oda se figyel rá, Corával falják egymást) Máris elmész? Maradj még!
MAX Muszáj. Tudod, a gyerekek, a rakás mosatlan, a hétvégi elszámolás, meg aztán a kocsit is szervízbe kéne vinni, tegnap óta kijelzi, hogy valami gond van az olajpumpával, és ha nem visz…
ANATOL Jól van, jól van, szevasz!
MAX (mosolyogva indul kifelé, az ajtóban megáll) Egy dologban biztos vagyok: hogy a nők hipnózisban is hazudnak. Na, csaó!

SÖTÉT

Kovács István

II. JELENET

Díszlet: fekete kockákból kialakított bárpult, mellette ugyancsak fekete kockákból asztal két székkel.
(Kávézó. A pincérlány rénszarvas hajpánttal a fején a bárpultot törli. Gabriele jön csomagokkal a kezében. Rendel, leül, a csomagokat felteszi a szembeni székre. Rá­gyújt. Jön Anatol.)
ANATOL (a pincérlánynak) A szokásosat! (Gabriele felismeri a hangját, önkéntelenül hátrafordul. Találkozik a tekintetük) Ááá! Te vagy az? Meg sem ismertelek! (Gabriele hidegen int. Anatol odalép az asztalához) Hogy téged is látni! Micsoda meglepi!
GABRIELE Aha...
Kínos szünet, a pincérlány hozza a rendeléseket.
ANATOL Mit iszol? Hosszú kávé tejjel? Semmi konyak? Vagy korán van még?
GABRIELE Ritkán iszom.
ANATOL Igen? S mi van veled? Mesélj!
GABRIELE Semmi különös.
ANATOL S különben micsi?
GABRIELE Hát nem sokat.
ANATOL Nagyon el vagy tűnve mostanában...
GABRIELE Én?!
ANATOL Olyan rég nem láttalak...
GABRIELE Hát nem rajtam múlott...
Csend.
ANATOL Nem iszol meg velem egy konyakot?
GABRIELE Nem hiszem...
ANATOL (a pincérlánynak) Két konyakot kérek!
GABRIELE De én nem kérek!
ANATOL Dehogynem! Karácsony van, nem?
GABRIELE Kocsival vagyok.
ANATOL Ó, én is. Mit számít az a kicsi?
GABRIELE Ha megállítanak...?
ANATOL Á, ilyenkor nem szoktak. Na. S bevásárlás s minden?
Felteszi Gabriele csomagjait az asztalra, és leül.
GABRIELE Az.
ANATOL S az ember jól van?
GABRIELE Jól.
ANATOL S a gyerekek?
GABRIELE Most mit teszed, mintha érdekelne?
ANATOL Há milyen vagy!
GABRIELE Én?!
Közben a pincérlány eléjük teszi a második konyakot.
ANATOL Csak kérdeztem... Na. Egészségedre!
GABRIELE De én nem...
Anatol erőszakosan a kezébe nyomja a poharat.
ANATOL Gyere! Egészségedre!
Gabriele kelletlenül koccint.
ANATOL A régi szép időkre!
GABRIELE Mennem kell... (Feláll)
ANATOL (Gabriele combját megérintve visszatartja. Gabriele visszaül) Ó, állj meg na! Most hová sietsz? Te haragszol rám?
Csend.
ANATOL Elnézést, nem akartam...
GABRIELE Mit?
ANATOL Hát tudod... Nem úgy alakultak a dolgok...
GABRIELE Hogy? Hogy felhívj, ahogy ígérted?
ANATOL Igen. Közbejött valami...
GABRIELE Két hónapig közbejött valami? Ne haragudj, de nem értem. (Nagyot kortyol az italából) Nem ezt ígérted. 
ANATOL Nem olyan egyszerű.
GABRIELE Nem?
ANATOL Á, te nem tudod...
GABRIELE Hát mondd el!
ANATOL Nem szeretek magyarázkodni.
GABRIELE Ja. Értem. Na, akkor kellemes Karácsonyt s... (Feláll, felkapja a csomagjait)
ANATOL (a csomagoktól fogva visszatartja) Várj, na!
GABRIELE Nem értelek. Mit akarsz? Vagy akarsz egyáltalán valamit? Nem értem ezt a szarakodást. Miért nem mondod meg az ember szemébe? (Kiissza az italát)
ANATOL Megmondom. (Inti, hogy üljön le. Gabriele leül. Csend) Nincs egy szál cigid?
GABRIELE Pfff... Hihetetlen vagy. Tessék.
Anatol int a pincérlánynak, hogy még egyet.
GABRIELE Nem kérek többet.
ANATOL Á, ezt az utolsót.
GABRIELE De nem kérek!
ANATOL Ez az utolsó s kész. Figyelj! Nem olyan egyszerű.
GABRIELE Figyelek. Mi nem olyan egyszerű? Amikor végigdugtuk az éjszakát, reggel azt mondtad, hogy most el kell menj, és délután felhívsz.
ANATOL Igen.
GABRIELE Igen. Ez elég egyszerű, nem? Azóta eltelt két hónap.
Csend.
ANATOL (halkan) Megijedtem...
GABRIELE Megijedtél?! Mitől?
ANATOL Magamtól.
GABRIELE Magadtól? Nem értem.
ANATOL S tőled. Vagyis tőlünk.
Pincérlány, pia, Gabriele elveszi, belekortyol.
ANATOL Szerelmes lettem.
GABRIELE Kibe?
ANATOL Hát beléd.
GABRIELE (nevet) Azt akarod mondani, hogy azért nem hívtál fel, mert szerelmes lettél belém?
ANATOL Igen.
Gabriele nevet.
ANATOL Tényleg. Olyan csodálatos volt az az éjszaka... Nem?
GABRIELE (már nem nevet) De, én is azt hittem.
ANATOL Na látod.
GABRIELE És?
ANATOL Ilyen hihetetlen élményben még nem volt részem nővel. Tényleg. S tudod jól, hogy megbeszéltük előre, hogy...
GABRIELE Csak szex és más semmi. Ezt én mondtam.
ANATOL Mert szereted a férjed s a gyermekeidet, s nem akarod felrúgni az egészet.
GABRIELE Igen. (Iszik)
ANATOL Na. Én meg az után az éjszaka után éreztem, hogy el vagyok veszve. Éreztem, hogy kezdek nagyon szerelmes lenni beléd. És nem akartam a fájdalmat magamnak. Megijedtem, hogy valami őrültség lesz a vége.
GABRIELE Anatol!
ANATOL Ez volt. S kész. Ha hiszed, hiszed...!
GABRIELE De miért nem lehetett ezt megmondani?
ANATOL Meg akartam. Tényleg...
Csend. Isznak.
ANATOL Mit csinálsz délután?
GABRIELE Mit? Miért?
ANATOL Gondoltam...
GABRIELE Á, szó sem lehet róla!
ANATOL Miért?
GABRIELE Ezek után?! De most komolyan, minek nézel engem?
ANATOL Miért? Még haragszol?
GABRIELE (lemondóan legyint) Nem...
ANATOL Akkor?... Gyere, találkozzunk a szobában. Most megyek, kiveszem a szobánkat, s csapunk egy nagy partit.
GABRIELE Van valakid?
ANATOL Hogy?
GABRIELE Van valakid?
ANATOL Á, valami van, de nem komoly... Na. Jó lesz?
GABRIELE Ki az?
ANATOL Nem ismered... Ötkor kéne találkozzunk.
GABRIELE Vele?
ANATOL Nem. Veled. A szobánkban. Hozok ezt-azt, jó?
GABRIELE Mesélj róla!
ANATOL Most mit akarsz?
GABRIELE Csak kíváncsi vagyok. Fiatal?
ANATOL Eléggé.
GABRIELE Tizenöt?
ANATOL Á, dehogy. Azt azért nem.
GABRIELE Hanem?
ANATOL Tizenhét. Nem komoly. Csak szórakozás.
GABRIELE Nem olyan komoly, mint én, mi?
ANATOL Igen.
GABRIELE De karácsony van.
ANATOL És?
GABRIELE Hát, hogyhogy nem az új szerelmeddel töltöd?
ANATOL Mert ő a...
GABRIELE Jaj? Még a szüleivel tölti.
ANATOL Igen.
GABRIELE S ajándékot sem adsz neki, semmi?
ANATOL Há de. Csak még nem tudom... Nem tudod, mit...?
GABRIELE Engem kérdezel, hogy mit vegyél a tizenhét éves szerelmednek?
ANATOL Nem a szerelmem. Az te vagy. Ő a barátnőm.
GABRIELE Ezt nem hiszem el.
ANATOL Mit? Mondtam, hogy nem komoly...
GABRIELE Na jó. Vegyél neki egy Lady Gaga cd-t. Vagy egy jó horrorfilmet.
ANATOL Most mit szívatsz?
GABRIELE Várj! Ha jól értem, akkor a következő a szitu: mielőtt találkoznál velem, hogy jól megdugj, van két órád, hogy ajándékot keress a csajnak, s oda is add neki s minden. Így van?
ANATOL Hát, ha ez téged zavar, akkor...
GABRIELE Nem. Nem zavar. Pénzt ne adjak?
Csend.
ANATOL Így ne.
GABRIELE Mi?!
ANATOL Akartam kérni egy százast kölcsön, de így nem kell!
GABRIELE Egy százast? Egy százast akarsz rákölteni?
ANATOL Á, dehogy. Csak eszembe jutott, hogy semmi pénz nincs nálam, s ki kell fizessem a konyakokat...
Gabriele egy pillanatig hitetlenkedve nézi, majd nevet.
ANATOL Otthon felejtettem...
GABRIELE (legyint) Ne törődj. Kifizetem én. (Feláll)
ANATOL Hová mész?
GABRIELE Kell menjek. (Fizet)
ANATOL Akkor ötkor?
GABRIELE Igen. Ötkor. (Gabriele indul. Majd visszaszól) Jövő karácsonykor, ötkor. (Ki)
ANATOL (a pincérlánynak) Kérek még egy konyakot! (A pincérlány hoz egy konyakot Anatolnak is, meg magának is. Leül Anatolhoz, pajkos mosollyal az arcán. Anatol a szemét forgatja)
PINCÉRLÁNY Eddig három ötven...
ANATOL (megnézi a kezében levő bankjegyet, majd határozott mozdulattal a zsebébe gyűri) Írd a többihez!

SÖTÉT

Iodi Renáta

III. JELENET

Díszlet: fekete kockákból kialakított kanapé és egy éjjeliszekrény.
MARCSI (ül a kanapén és a laptopot bámulja, közben joghurtot eszik, véletlenül leeszi magát. A laptoppal ölében a következő e-mailt olvassa) „Helló, Marcsi! Idén is jövök Szent György-napokra. Gondoltam a régi jó barátokra, majd körbejárok. Szóval, első este beugrom hozzád is. Jó? Csók, Anatol.”
Szól a csengő.
 Ez gyors volt…
Marcsi megpróbálja a joghurtfoltot eltüntetni, végül megfordítja magán a pólót, és kiengedi hosszú haját, hogy az takarja a foltot. Bianka lép be egy hatalmas kartondobozzal kezében.
MARCSI Mi a fene?
BIANKA (rosszkedvű) Nem fene. Emlék.
MARCSI Ja, bocs… Mi van?
BIANKA Minden ebben van. Néhány évnyi emlék. Holnap utazom. Nálad hagyhatom?
MARCSI Aha, de nem értem, mi ez…
BIANKA Minden pasi után maradt valami apróság, na… hát azok vannak ebben.
MARCSI Te teljesen beteg vagy.
BIANKA Nem bírom kukába dobni, mert ha bármelyiket a kezembe veszem, olyan, mintha itt lenne megint a pasi. Érted? (Kibontja a dobozt, és kotorászni kezd benne)
MARCSI Értem, hogy te teljesen megzakkantál. Jó, maradhat.
Bianka kisebb üvegeket vesz ki a dobozból, mind felcímkézett. A két lány a doboz mellé telepszik.
MARCSI Te nevek szerint eltetted a pasikat, mint más a befőttet?
BIANKA Figyu, ez valami mély, vili?
MARCSI Nagyon durva. (És a kezébe vesz egy üveget, olvassa)
 „Kedves vagy édes,
 mint a lépes mézes.
 Csókolni akarlak, Percy,
 Hadd legyek öledben csöppnyi.” (Marcsi nevet)
 Benned egy költő veszett meg. Legalább emlékszel a srácra?
BIANKA Hát, Percy volt, és öleltem is, meg csókoltam is.
MARCSI Hű de mély… Semmi levélke a sráctól?
BIANKA Ez meg az írás? Ne röhögtess!
MARCSI „Van a pasiknak egy közös tulajdonságuk, pofátlanok lesznek, amint hazugságon kapod őket.” Ez ki volt?
BIANKA Rajtakaptam egy másikkal. Ne is lássam…
MARCSI A rohadék...
BIANKA Ilyet te nem mondhatsz, a karjában tartott, ezért szent nekem. Világos?
MARCSI Jól van, na. (A következő címkét olvassa)
 „Röhögnöm kell, ha a pasidra gondolok, buci.”
 (Elővesz egy fotót, két pasi van rajta) Ennek volt pasija? És te ismerted is?
BIANKA Ja, egy marha volt, röhögnöm kell, ha eszembe jut.
MARCSI Ne na, mert egymás karjaiban feküdtek, szóval szentek. (Jól szórakozik)
BIANKA Te… Kibírhatatlan vagy… (Nevet)
MARCSI „Pofon”. Ez lett a vége?
BIANKA Nem. Ezzel kezdődött.
MARCSI „Mindig kéznél a fésűd?” (Nevet, kérdőn néz Biankára)
BIANKA Mindenre fel volt készülve a srác (Mintha egy reklámszöveget mondana), szélben, esőben, napsütésben, de a frizura mindig tartós és jól formázott. (Nevet) Jó mi?
MARCSI „Könnyebb a tüzet irányítani, mint meggyújtani”?
BIANKA Más gyújtotta lángra a pasit, de én élveztem a tüzét, ha érted, mire gondolok?
MARCSI (mosolyogva) Te szemét, te. (Újabb üveg) „Édes, folyton sebes a kezed.” Ez Franz volt, nem?
BIANKA Aha. Nem tudod, mi lett vele?
MARCSI Úgy tudom, elvett egy díjbirkózónőt.
BIANKA Kár érte.
MARCSI Én is sajnáltam… a nőt. (Nevet. Egy újabb üveget vesz kézbe) Na, ebben csak hamu van, azt írja „Epizód”. Miért pont erre írtad ezt?
BIANKA Annyira éreztem már közben is, hogy az csak egy epizód. A srác odavolt értem, halálosan, meg fülig. Két óra volt csak, de az olyan… ezen a srácon éreztem, hogy sose felejti el… hogy halálosan belém van esve. Mondjuk, én már akkor túl voltam rajta, de ő csak feküdt az ölemben, és úgy nézett. Ezt az egyet még sajnáltam is, mert tudtam, hogy csak kihasználom, egy a sok közül. Mi­közben éreztem, hogy akkor ott én vagyok neki a minden.
MARCSI Ja, mert neked minden nap más, mert te mindegyikkel csak… Érted? És ki volt ez a srác?
BIANKA Egy a sok közül, mondtam már.
MARCSI És dobtad?
BIANKA Ja, azt hiszem, ezt tényleg, nagyon.
MARCSI Mondd már, mi volt.
BIANKA Semmi. Épp ez az. Annyira átlagsztori, hogy az már szép. Érted?
MARCSI Nem.
BIANKA Nagyon benne voltam, de közben tudtam, hogy két óra és annyi, és a srác is tisztában volt vele. De az a két óra az nem volt semmi. Mondom, szinte sajnáltam.
MARCSI De ki volt az?
BIANKA Anatol…
MARCSI A vásárhelyi?
BIANKA Ja.
MARCSI Az jó, mert mindjárt itt lesz. Találkozhattok.
BIANKA Mi van?
MARCSI Én azt hiszem, jobban ismerem, mint te. Tényleg átlagos a srác.
BIANKA Ő nem átlagos. A sztori volt az…
MARCSI Túl sokat képzelsz bele a dologba. Szerintem már azt sem tudja…
BIANKA Te nem voltál ott, neked minden mindegy, minden egyforma. De én éreztem, perzselt a levegő… Szeretett!
MARCSI Na, menj szépen haza. És maradj a szép emlékeiddel…
BIANKA Hülye vagy? Nem megyek sehova… Látni akarom.
MARCSI Jobban jársz, ha nem akarod. Tűnj el!
BIANKA Megvárom.
Szól a csengő.
MARCSI Jövök! Egy pillanat. (Biankához) Állj oda az ablak mellé, hogy legalább ne rögtön beléd botoljon.
ANATOL Helló, Marcsi. Mi újság?
MARCSI Gyere be, ne ácsorogj itt! Örülök, hogy eljöttél.
ANATOL Ne viccelj, Marcsi. Az embernek kell néhány barát, akihez szívesen megy bármikor. (Észreveszi Biankát) Mért nem szóltál, hogy nem vagyunk egyedül? (Be akar mutatkozni, de Bianka a nyakába ugrik, és hosszan csókolni kezdi Anatolt.)
BIANKA De jó újra látni téged, Anatol.
ANATOL Ismerjük mi egymást…
BIANKA Nem emlékszel, édes?
ANATOL De, de… Onnan a, honnan is…
Bianka kínos nevetésben tör ki, hol Anatolra néz, hol Marcsira, akik dermedten, értetlenül állnak. Egy ideig nevet még, aztán elviharzik.
BIANKA Na én megyek. Bocs.
ANATOL Hú, de égő volt. Honnan kellett volna ismernem?
MARCSI Te tényleg nem emlékszel? Ő Bianka!
ANATOL Bianka, Bianka… Jaaaa, Bianka… Mindegy, majd mondd meg neki, hogy bocs, de annyi emberrel találkozom. Nem akartam szemét lenni.
MARCSI Odavolt érted.
ANATOL Értem? Tényleg sajnálom.
MARCSI Semmi gond… Ebben a dobozban őrzi az emlékeit. Itt vagy az emlékek közt te is, nézd: „Epizód”.
ANATOL Szép. És a többi, még pár száz hasonló epizód... Túl fogja élni a csaj.
MARCSI Túl. És te hány száz emléket őrzöl odabent? (Közelebb lép mosolyogva)
ANATOL Marcsi! Ne légy szemét! Nincs pár száz. (Csók)

SÖTÉT

Adorján Beáta

IV. JELENET

Díszlet: fekete kockákból kialakított kisebb ágy.
Emilie szobája, félhomály. Középen másfél személyes ágy, amelyen Anatol és Emilie alszanak. Jobboldalt Anatol ruhái a földön. Bon Jovi Always száma elindul, a takaró megemelkedik Anatolon, majd előbújik alóla egy lány, miközben énekli a számot. Anatolon ül lovagló ülésben, meg-megemeli Anatolt, aztán leszáll róla, fogai közé veszi a takarót, és visszatakarja a fiút. Amikor átmegy az ágy másik oldalára, felbukkan az ágy mögül egy másik lány, aki szintén énekel. Megemeli a fiú lábait, felmászik az ágyra, majd a fiúra, egészen közel hajol a szájához, aztán ez a lány is lemászik, otthagyja a fiút, és csatlakozik az előző lányhoz. Ekkor előkúszik egy harmadik lány, és – mint egy vámpír – Anatol csuklójának támad, majd kidugott nyelvvel mintha végignyaldosná Anatol száját, arcát. Összenéz a lányokkal, és csatlakozik hozzájuk. Most már hárman riszálják magukat Anatolnak, amikor Emilie is felkel. Anatol fölött táncol, majd lemászik a lányokhoz, és négyen táncolnak a fiúnak. Aztán Emilie visszamászik az ágyra, és a fiú fölé hajolva, hajával pofozza őt, amikor a fiú megébred. A lányok kimennek a térből, Emilie újból alvó pozícióban az ágyon.
Anatol felül. Kis idő után visszafekszik, simogatni kezdi az alvó Emilie-t, puszilgatja. Emilie is megébred, hozzábújik, csókolóznak, de amikor Anatol a pólója alá dugja a kezét, a lány ellenkezik; megfogja Anatol kezét, és az arcához szorítja. Ekkor Anatol a másik kezét dugja be a takaró alá, és újra próbálkozik.
Megszólal Emilie mobilja. Anatol Emilie-re néz, aztán dühösen a telefon után nyúl. Elolvassa az sms-t, majd odatartja a telefont Emilie orra elé. Emilie han­gosan olvasni kezdi az sms-t. Zavarában nevet.
EMILIE Laza vagyok, szétesem, kezemben a GSM. (Ki szeretné venni Anatol kezéből a telefont, de ő nem adja. Miközben Emilie az sms-t olvassa, Anatol végig őt nézi) Ágyban fekszem meztelen, gyalulnék én rendesen. Ha te is énvelem, hívjál fel a telcsimen. (Zavarában tovább nevet)
ANATOL Ne is kérdezd meg, hogy mi a bajom!
EMILIE (próbál viccelődni) Kezemben a géesem.
ANATOL Ezt élvezed, mi? (Erélyesen) Ő írta?
EMILIE (abbahagyja a nevetést) Most mit akarsz?
ANATOL Ne tedd a hülyét, jó?
EMILIE De nem arról van szó...
ANATOL (öltözködni kezd; Emilie-t utánozza, kényeskedik) Most ne na, még túl korai. (Emilie hallgat) Mi az, miért nem beszélsz? (Anatol felhúzza a zokniját) Persze, mi sem kényelmesebb, mint hallgatni. Főként, ha rajtakapnak.
EMILIE (tettetett duzzogással) Látom, úgyis el akarsz... menni.
ANATOL (komolyan, nyersen) Igen.
Kisebb szünet, mindketten várják, hogy a másik lépjen valamit.
EMILIE (komolyan) Már nem szeretsz?
ANATOL Az igazat akarom tudni!
EMILIE Elmondom. (Egészen közel megy Anatolhoz, és Anatol kezét a derekára teszi) Bevallom, ha tudni akarod.
ANATOL Persze, most bevetsz mindent, hogy vissza...
EMILIE Ssst. (Megcsókolja Anatolt, és vissza akarja húzni az ágyba)
ANATOL (nem viszonozza a csókot) Viszonyod van vele?
Emilie hallgat. Rövid ideig nézik egymást, aztán Anatol elveszi Emilie telefonját az ágyról, és hívja a számot.
EMILIE Most mit csinálsz?
ANATOL Tudni akarom... (Emilie elindul Anatol után, hogy elvegye tőle a telefont; Anatol dühösen) Ott maradsz! (Emilie megdermed, Anatol odébbáll, fülénél a telefon) Tudni akarom, hogy kinek szánta ezt a lazaságot.
EMILIE (kétségbeesve, halkabban) Megőrültél. Ez neki is kínos lehet.
ANATOL (távol tartja fülétől a telefont, és fölényesen kinyomja; erre Emilie odamegy, elveszi tőle a telefont, és dühösen odébbáll; amikor Anatol megszólal, odafordul feléje) Szegényke (Lassan közeledik Emilie felé), nem akarsz átrohanni hozzá, hogy megvigasztald? Közben gyalulhattok is egyet...
EMILIE Elég! (Emilie megpofozza Anatolt) Tűnj el! (Megijed a poftól, amit Anatolnak adott, utána halkabban, szinte esdeklően) Tűnj el!
ANATOL (rövid szünet után otthagyja Emilie; leül az ágyra, háttal neki, és húzni kezdi a cipőjét) Nem értelek, komolyan. Nem értem. Mit akarsz tőlem egyáltalán?
EMILIE (az ágy másik felén áll, nézi a földet, babrálja a telefont; majd leül, háttal Anatolnak) Félek. (Megfordul, de Anatol háttal van; már bekötötte a cipőfűzőjét, és ott ül, szinte mozdulatlanul) ... mióta összeismerkedtünk a várban... már akkor... (Anatol nem mozdul; Emilie hol Anatolra néz, hol maga elé) már ott olyan furcsa érzés volt... én még soha senkivel... (Emilie hosszasan nézi Anatolt, aztán kimondja) Szeretlek.
Anatol feláll. Nem mozdul. Lassan elindul, aztán megfordul és odamegy Emilie-hez. Megöleli, egymás szemébe néznek. Majd Emilie behúzza őt az ágyba. Vadul csókolózni kezdenek, Emilie lerángatja Anatol pólóját, de megint megszólal Emilie telefonja; rövid mozdulatlanság; csend; szinte egyszerre nyúlnának a telefon után, de Anatol gyorsabb.
ANATOL (elveszi a telefont, majd hangosan olvasni kezdi az sms-t) Sok káros szenvedély van, de a szex legalább nem rontja a fogakat!
EMILIE (rábeszél Anatol szövegére; magyarázkodik, egyre hangosabban) Szoktunk találkozni, de nincs semmi közöttünk úgy...
ANATOL Szmájliféjsz.
EMILIE Nem úgy, ahogy te képzeled...
ANATOL Mi van, bébi, elfogytak az egységeid? Rólam se feledkezz meg!
EMILIE Nincs semmi köztünk...
ANATOL Repül a csók.
Anatol vissza akarja adni a telefont.
EMILIE Csak barátok vagyunk.
Emilie kénytelen elvenni a telefont; közben megfogja Anatol kezét is, de a fiú elrántja.
ANATOL Persze, barátok vagytok, és ültök, és beszélgettek jókat... aztán lazán gyalultok egyet, merthogy az még a fogaknak is jó. (Faképnél hagyja Emilie-t)
Emilie leroskad az ágyra.

SÖTÉT

Iodi Renáta

V. JELENET

Díszlet: fekete kockákból kialakított franciaágy és éjjeliszekrény, az első jelenet dísz­lete.
Anatol ül az ágyon, papírfecniket tépked fojtott indulattal, már egész halom van előtte. Feláll, az ajtóhoz megy, bekulcsolja – csend – aztán léptek a folyosóról. Else kopogtat, majd dörömböl az ajtón, Anatol tovább tépkedi a papírt. Amikor halljuk Else távolodó lépteit, Anatol hirtelen feláll, az ajtóhoz megy, kinyitja, kirohan a nő után, majd halljuk, amint mindkettő visszatér a szobába.
ANATOL Hm, megjöttél?
Else nem válaszol.
ANATOL Meddig maradsz?
ELSE Ma nem tudok sokat.
ANATOL Érdekes, a múltkor sem tudtál...
ELSE Naaa, ne legyél már ilyen... Ne haragudj. Kések, kések, kések... tudom, eleged van (Mosolyogva körbeudvarolja Anatolt, cirógatja, csókolgatja. Dorombol, mint egy kis cica) De te vagy a kedvencem, az egyetlenem, és végül mindig itt vagyok...
ANATOL (magához húzza) Kész, nem engedlek el. Tudod mit? Autóba ülünk most azonnal, és elmegyünk Szent Annára. Autó, egy takaró, egy üveg bor, zene. Holnap estére vissza is hozlak, megígérem. Őt meg felhívod, és kitalálsz neki valamit. Úgyis ügyes vagy ebben. Na, mit szólsz?
ELSE Nem is tudom. Ez olyan őrültség.
ANATOL Az is! Ez benne a lényeg, olyan rég csináltunk már együtt valami őrült­séget! Ha ez nem felel meg, holnap elmehetünk Pestre, Bécsbe vagy Firenzébe...
ELSE Ott voltam nászúton.
ANATOL (elereszti, dühös) Tudom.
ELSE Most mi van?
ANATOL Már megint a rohadt nászutad, meg a férjed, hihetetlen vagy. Nem bírod ki, mi?
Else feláll, és elveszi a táskáját.
ELSE Mennem kell. Késő van.
ANATOL Ennyi volt?
ELSE Ma nem tudok sokáig maradni, mondtam.
ANATOL Akkor menjél.
ELSE Most megint mi van?
ANATOL Én ezt nem bírom így tovább. Vége, ugye?
ELSE Tessék?

ANATOL Soha, de soha nem vagyunk igazán csak mi ketten. Mert te feleség vagy, mert mindig ott van a férjed, minden mondatodban, a fejedben, és nem tudod kitörölni onnan. Hozzámentél valakihez, akit nem szeretsz, de azért boldog voltál Velencében, és sok mindent kaptál. Sok mindent most is kapsz...
ELSE Én soha nem kértem...
ANATOL Ne beszélj hülyeségeket... Mert igen is a felesége vagy, minden éjjel öleled, csókolod, simogatod... Unod, mert egy balfasz. Te egyre szebb vagy, ő egyre hájasabb, és neked kell valaki, mert szórakozásra vágysz, egy kis izgalomra. Kell egy szerető. És a véletlen úgy hozta, hogy éppen én vagyok a soros.
ELSE Hagyd már abba!
ANATOL Ha nem én volnék, lenne más!
Csend.
ELSE Ugye, ezt nem gondolod komolyan?
ANATOL Miért nem így van?
ELSE Én nem ezt érdemlem. (Csend) Megyek.
ANATOL Menjél.
ELSE Akkor azt mondod, menjek?
ANATOL Te mondtad, hogy kell.
ELSE Te tényleg nem fogod fel?
ANATOL Sze