Őszi szél. Illattal, vésszel terhes,
alvadásgátlón bennünk kavarog.
Kegyvesztett istenek bosszújaként
keze-nincs huzat ajtókat csapkod.

Beremegsz. Szétűz a záporverés,
idomod alatt csontosult hideg.
Levéldara szűri az ég kékjét.
Rózsatöveken csak tüske mered.

Fordul a világ, hitünkben újra.
Mindenség műhelytitkát felfedi.
Átütnek sorközök fény fehérjén
a kiszáradt fák vádló sorai.