[2019. június]
az emberek nagy hókoporsókat
szállítottak autóik tetején
hatalmas temetkezési vállalat volt a város
december 17-én este
néztem volna valami filmet a youtube-on
de nem volt csatlakozás
betéptem a balkonon egyedül
a tudatom legalján voltam
de nem jöttek épp szót váltani
jó meghitt emberek:
petra aludt jázmin aludt
janka aludt márta aludt
és mind aludtak...
fáradt voltam: vásárhelyről jöttem éppen
történeteket olvastam különféle apákról
olyanokról akik így vagy úgy
de a fiukkal voltak
a fiúk mindig szégyellik magukat apjuk előtt
mert még nem férfiak
később az apák szégyellik maguk fiaik előtt
mert már nem azok
közben a szeretetet patikamérlegen mérik
a különleges ritka pillanatok
amíg már egyik sem tud úgy férfi lenni
hogy ne szánná a másikat
lám itt a tűz és a fa
de hol a bárány az égőáldozathoz?
előbb a fiú a bárány aztán az apa
szép
intézményesített
antagonizmus
miközben megbízható járművek viszik
hókoporsóikban
a mindig tettre kész
időt