amikor tizenhárom leszek, alig látom

az apámat. ha nem vagyok az övé teljesen,

hétvégi gyermeket nem kér, mondja,

a gyermektartásdíjat kiszórja a teraszra,

a bejárati ajtó zárva. apámat sosem ismerem

meg igazán, s amikor ismerni kezdem az Istent,

eltöprengek azon, hogy milyenek az apák.

amikor tizennégy leszek, ő már negyvenhárom,

és az egyetlen vagyok, akinek nincs ott az apja

a konfirmálásán, pontosabban Verának sem,

de az ő apja tényleg halott. decemberben beenged,

arra kér, másoljam le a versét, csúnya az írása,

nehezen olvasható, elmossa a szavakat a könnyem.

Aranyló galuskaleves a fehér abroszon,

Jer, édesapám, születésnapja van éppen,

Ünnepel a család a decemberi napon,

S az ünneplésnek vége nem lészen.

Felrezzen álmából, kiborul a pohár,

Vízben úsznak az elszáradt morzsák.

évekig rettegek, hogy megöl a betű,

mégis írok, talán tőle örököltem:

állatpatikákat keresek,

férfiakat összevágok,

míg egy jó apát találok,

apát, apát, édesapát!

felnőtt vagyok már, amikor élni hagy az írás.

amikor tizenöt és fél leszek, apám koporsójára

mások írnak: élt ötvenkilenc évet. mennyit élt valójában,

azon gondolkodom, s nézem a képen a harmincas éveiben

járó, fekete hajú férfit, fehér ingben, s nem kívánom soha,

hogy lett volna fiatalabb. arról álmodok, ha korábban születek,

talán meglátom, hogy milyen volt, amikor színházba vett bérletet.

születésem előtt tíz évvel apám idegen nőknek udvarol,

sportrepülőt vezet, ejtőernyőzik, és ő az egyetlen a faluban,

aki egyetemen tanul. születésem előtt két évvel

apámnak meghal a lánya. álmában újat kér az Úrtól,

pedig sosem hisz, a lelkészt is elűzi családlátogatáskor,

s amikor megkap, már nem érdekli semmi.

amikor utoljára látom a kórházban, úgy beszél, mintha verset szavalna,

a Paradicsom várótermében képzeli magát, azt mondja

a lelkész, elborult már az elméje.

harmincegy leszek, amikor az új főnököm azt kérdi tőlem,

hogy naponta hányszor hívom fel az apám,

és megkérdezek-e tőle minden apróságot?

harmincegy leszek, amikor elkezdem tanulni az írást,

és néha felriadok, hogy ezt én írtam-e,

vagy az apám?