lámpa fénykörébe hulló esőcsepp vagy

felvillansz eltűnsz felvillansz megint

kigurul a járdára a neved megfagy

számba zárlak újra meg ne fázz idekint

bent idegen város zúg idegen nyelven

fogaim közt vacogsz s már régóta

nincs mit mondani valahol faág rebben

szétfoszlasz megint az a fénycsóva

vagy fent a szerpentinen előttem szaladsz

ha egyszer csak egyszer utolérhetnélek

kapálózom ívóhelyére a lazac

sodrás vagy holdkóros szirénének

hallgatásból kivagdalt hanggirland

vagy a karmester májfoltos keze

gyereksíron kergetőző szellő szippant

beléd a tarka szélforgó egyet

és részeg táncra perdül színeit

felköpi az égre onnan leperegnek

le fűre fára dicsőséged hirdetik

valami ősi szent valami eretnek

hozsannával lassan összekoccan

föld és az égbolt bogár és bogár

mennydörgés jön fény és látlak holtan

odafönt a Hold fekete felhőt dobál

lámpa fénykörébe hulló esőcsepp vagy

felvillansz eltűnsz felvillansz újra

lehullsz felszáradsz sosem kelsz útra

és örökkön-örökké mintha csak tegnap