[Látó, 2012. július]

Ó, apám, miért hagyod?
Mért hagyod el a házad?
Ó, apám, miért, mi ért?
Bosszúért kihez kiáltsak?
Túlsó partra most suhan,
Túlsó partra siklik át –
Súrolja még a ház falát
Magányos, vézna árnyad.
Jó apám, miért, miért?
Mért hagyod el a házad?
Kifényesült a fátylas ég –
Fáradt, kihunyt a tiszta szem.
Kereng egy szikra, ellebeg –
Fönt röpdös, pörgő mécsbogár,
Megizzadt pálmafák hegyén!
Cseppenként hull alá a fény…
Szálanként szednek gyógyfüvet –
Szétszórják jobbra, balra…
Apám, kihűlt a házad.
Apám, egy ember elment –
Árnyéka eltűnt, testtelen.
Apám, egy ember látja már
A teljes láthatatlant!

Fang apasirató Kamerunból, avagy föltehetőleg
az Egyenlítői Gabonban (is) keletkezhetett, a Francia
 Közép-Afrikában… Még Leánál kezdtem el fordítani.
(Forrása Blaise Cendrars színes gyűjteménye, a primitív
„Anthologie nègre” című fekete-afrikai antológia volt.
Kiadták Párizsban, 1927-ben.) Magammal hoztam persze
Marosvásárhelyre, átköltöttem itt 1927. december 23-án.