amikor már nem tudok mit tenni

a folyóra fekszem azt mondják

az óceánok vize majd befogad

mint saját gyermekét nem 

jutok olyan messzire

felakadok egy uszadékfán

már nem fordulhatok vissza

hiszen a folyó gyermeke lettem

hiába mondogatod a parton

állva a nevem egy idő után 

te is elfelejted a szavak jelentését

minden panasz csak halak 

néma tátogása marad

hínár a hajam iszap a testem

csontjaim egymásba akadt

faágak éjszaka a hold fon körém

fehér ruhát uszálya fodrozódik 

a habokon nappal meztelen vagyok

egy ideje senki nem vesz észre

végre érintetlen maradok

csak vadak hajolnak néha fölém

hogy nyelvükkel csiklandozzanak