[2018. augusztus-szeptember]
SZEREPLŐK:
EGYIK
MÁSIK
NŐ
HALLGATAG
DUMÁS
MŰVEZETŐ
MACSKAARCÚ
(Elemlámpa fénye a sötétben, Egyik, Másik érkezik)
EGYIK Nem látni semmit.
MÁSIK Az nem fontos.
EGYIK Beverem az orrom.
MÁSIK Egy ideig nehéz. De majd alkalmazkodsz.
EGYIK Mihez?
MÁSIK Mihez, mihez... Ehhez itt, ni!
EGYIK A sötétséghez?
MÁSIK Három hete kérvényeztünk villanykörtéket. Azt mondják, nincs rá keret.
EGYIK És akkor mit csináljunk?
MÁSIK Amit ilyenkor szokás. Dolgozunk!
EGYIK Mégis, mit?
MÁSIK Jól jegyezd meg, édes fiam, itt nem szeretik a kérdezősködést! Megfizetnek, vagy nem fizetnek meg?
EGYIK Hát... Megfizetnek.
MÁSIK Na, ugye! Ilyenkor gondolj azokra, akik ugyanezt éhbérért teszik. Irigylésre méltó helyzetben vagy, fiam, irigylésre méltó!
EGYIK Mintha lassan körvonalazódna...
MÁSIK Mondtam én, hogy majd hozzászoksz.
EGYIK Csak világosodik...
MÁSIK Az ugyanaz! Na, dolgozzunk serényen!
EGYIK (bizonytalanul) De nincsenek körülmények...
MÁSIK El lehet innen menni! Tessék, ki lehet szállni! Százan jönnének a helyedre!
EGYIK Igaz... Végül is, én engedtem a csábításnak, és helyeztettem át magam ide. Kreatív szerettem volna lenni. Kezdeni valamit az életemmel, maradandót alkotni. Mert, ahonnan én jövök, ott sematikus volt. Unalmas, viszont tiszta és világos. Mindent egyszerűen át lehetett látni. Rendezett bútorok, azok a szép, hatalmas ablakok...
MÁSIK Ne higgy a csillogásnak, az mind illúzió. Illúzió! A valóság itt van, ni! Ez még csak az első napod minálunk. Bele fogsz rázódni! Hamarosan! Mindenki belerázódik.
EGYIK És én miért lennék más, ugye?
MÁSIK Mindenki lelkesen jött ide. Túl lelkesen. Aztán beletörődtek.
EGYIK Pedig kívülről ez is olyan hely, ahova érdemes bejutni. Mint egy űrsikló, komp az ígéret földjére, ahol álmainknak semmi és senki nem szab határt, a cégér messziről hívogat...
MÁSIK Illúzió, illúzió...
EGYIK (nem figyel rá) ...szabad akaratunk és kiteljesedésünk laboratóriuma!
MÁSIK Etye-petye...
EGYIK (egyre erőteljesebben) ...milliókat szólíthatunk meg a józanság és a ráció hangján!
MÁSIK Csendesebben... még meghallják...
EGYIK (tüzesen) Hadd hallják! (Kissé elgondolkozva) Miért ne hallhatnák?
MÁSIK (majdnem suttogva) Mert dolgozunk... Elvonod a figyelmünket.
EGYIK Itt... Mások is dolgoznak?
MÁSIK (ugyanúgy) Igen, majd megismered őket.
EGYIK És zavarok.
MÁSIK Kezded kapiskálni. MI csendben dolgozunk. Nagyon csendben. Álljunk neki!
EGYIK Álljunk.
MÁSIK (leül) Így.
EGYIK Te mit csinálsz?
MÁSIK (már nagyon halkan) Dolgozom.
EGYIK Úgy?
MÁSIK Úgy. (Szünet) Ülj ide mellém! Ülj ide, csak bátran.
EGYIK Jó. (Leül mellé, mintha várakozna valamire) Nos?
MÁSIK Mi... Nos?
EGYIK Ennyi?!
MÁSIK Ennyi.
EGYIK Unalmas.
MÁSIK Elárulok neked valamit. Én is olyan voltam, mint te, idealista, mintha nyű lett volna a fenekemben...
EGYIK (gúnyosan közbevág) Nahát...
MÁSIK Ne, ne... Csak hallgass végig! Nem fértem a bőrömben, de azután rájöttem.
EGYIK És?
MÁSIK Hunyd be a szemed!
EGYIK Mire jó ez?
MÁSIK Csak hunyd be!
EGYIK Legyen...
MÁSIK Már látsz valamit?
EGYIK Hogyan láthatnék?
MÁSIK Nyugodtan... Gondolj valamire!
EGYIK (egy pillanat múlva) Gondoltam.
MÁSIK És... látsz?
EGYIK Igen, látom, hogy...
MÁSIK (közbevág) Ki ne mondd, ki ne mondd!
EGYIK De hát...
MÁSIK Pont ez a lényeg! Nem szabad kimondanunk. Úgy kezdődik minden.
EGYIK Azt hittem...
MÁSIK Rosszul hitted! Nézz körül, mit látsz?
EGYIK Már majdnem teljesen kivilágosodott. Ott áll az a rettenetesen poros...
MÁSIK Állj!
EGYIK (észreveszi a félhomályból körvonalazódó ablakot) És az ablak...
MÁSIK Mondom, állj! Most rátapintottam a lényegre. Hát nem érted?
EGYIK Nem én...
MÁSIK Pedig értened kéne... Hallod? Közelednek! (Zajok szűrödnek be) Jönnek, hallod?
EGYIK Hallom, de kik?
MÁSIK Sohasem lehet azt tudni. És neked most nem mondtam semmit, és fogalmad sincs semmiről, világos?
EGYIK Mint a nap. Hát ez az igazság... (Belép az állapotos nő)
MÁSIK (megkönnyebbülten) Csak te vagy...
NŐ Szevasztok.
EGYIK Csókolom.
NŐ Ó...
MÁSIK Most helyezték át, onnan, ide.
NŐ Értem én azt, értem én...
MÁSIK Viszont ő nem érti. De remélem, beletanul.
NŐ A testfelépítését elnézve... (Pásztázza) én is remélem. Hány éves vagy, kisfiam, húsz?
EGYIK Huszonegy.
NŐ Akkor időnk, mint a tenger.
EGYIK Nem szeretnék tolakodó lenni... De mire?
NŐ Mindenre, mindenre!
MÁSIK Főleg arra, hogy beletanulj!
NŐ Ha ilyen hamar áthelyezték, azt jelenti, gyorsan belerázódik. Bizonyosan zseni.
MÁSIK Remélem, nem túlságosan. Tapasztalatom szerint, azokkal van a legtöbb baj.
NŐ Miért, mi nem voltunk zsenik? Előbb vagy utóbb úgyis megtörik.
MÁSIK Neked, biztos. Művezetők, államfők is hajoltak meg már előtted.
NŐ Sőt, maga a pátriárka!
MÁSIK De még mindig itt vagy közöttünk.
NŐ A hely szelleme... elvarázsol. (A fiúhoz) Rá fogsz erre érezni.
EGYIK Biztosan...
NŐ Nemsokára gyűlés lesz.
MÁSIK Az, jó! (A fiúhoz) Élvezni fogod.
NŐ A jelenlegi kedvesem helyettese tartja.
MÁSIK A volt szeretőd!
EGYIK Tőle van a gyerek?
NŐ Még az kéne! A jelenlegi kedvesemtől.
EGYIK Ő meg a...
MÁSIK (bizalmasan) Ne faggasd!
NŐ Majd megtudod úgyis... Ő a macskaarcú!
MÁSIK (színlelve) Dehogy macskaarcú...
NŐ De... Tudom, mindenki így szólítja.
MÁSIK (zavartan) Csak híresztelés...
NŐ Így nevezik a háta mögött. A macskaarcú.
MÁSIK (magában) Itt a falnak is füle van...
EGYIK (nevetve) Macskapofa?
NŐ (felháborodottan) Nem macskapofa, macskaarcú! Nem mindegy...
MÁSIK Nehogy még egyszer macskapofának merd nevezni!
EGYIK Ő...
MÁSIK (közbevág) Ő irányít. Irányít itt mindent. Élet-halál ura.
NŐ Ugyan, őt is irányítják.
MÁSIK Nagyon felelősségteljes. (A Nőhöz) Komolyan mondtam.
EGYIK (izgatottan) Itt lesz a gyűlésen?
NŐ Nem az ő dolga. Ez a művezető úr dolga.
EGYIK Az egérfarkú...
MÁSIK Egérfarkú? Mért volna egérfarkú?
EGYIK Hát ha az igazgató úr macskaarcú, akkor a helyettese bizonyosan egérfarkú.
NŐ Nem, teljesen jellegtelen. Sajnos, erre csak később jöttem rá...
MÁSIK Olyan jellegtelen a művezetőnk, hogy még gúnynevet is képtelenség ráakasztani.
NŐ (mosolyogva) Egérfarkú... Ha jól belegondolok...
MÁSIK De hallgassunk! Nem azért vagyunk itt, hogy bárkit vagy bármit...
NŐ Legalábbis szemtől szembe...
MÁSIK (közbevág) Szemtől szembe?! A kertek alatt se...
NŐ Még a gondolataink kertje alatt se... (Szünet)
MÁSIK Azért néha jólesne...
NŐ Micsoda?
MÁSIK Tudod, jól odapirítani...
NŐ Nekem is. Viszont a vágyaink másról szólnak. Anélkül is lehetünk boldogok.
MÁSIK Sőt!
NŐ Megfizetnek?
MÁSIK Az igazság az...
NŐ (közbevág) Kit érdekel az igazság? Megfizetnek, vagy nem fizetnek meg?!
MÁSIK (kiemelve) Az igazság az... hogy megfizetnek.
NŐ (a fiúhoz) És téged is! Úgyhogy viselkedjünk. (Bizalmasan) Kisfiam, te meg nem hallottál semmit.
MÁSIK Már jönnek. (Benyit a Művezető a dumással és a hallgataggal.)
MŰVEZETŐ Jó reggelt kívánok mindenkinek! A gyűlést ezennel megnyitom. (A fiúhoz) Téged ismerlek, vagy nem ismerlek?
EGYIK Lehet.
MŰVEZETŐ Hát persze! Nemrég jöhettél át onnan. Én is dolgoztam ott, de itt sokkal jobb.
DUMÁS (gépiesen) A tehetségeseket és az álmodozókat kiemelik, hogy hasznára váljanak...
MŰVEZETŐ Ez nem a mai gyűlés témája, amúgy köszönöm...
DUMÁS (hadarva) Bocsánat, bocsánat, de az egész ittlétünk célja ez. (A Hallgataghoz) Ugye? (A Hallgatag erre némán mosolyog)
MŰVEZETŐ Szóval, azért gyűltünk össze, hogy döntsünk az elkövetkezendőkről, mert feljebbvalóink eltökélt szándéka, hogy figyelembe vegyék akaratunkat és boldogulásunkat...
DUMÁS Vagyis, boldogok legyünk! Boldogok! (A Hallgatag tapsol)
MŰVEZETŐ Köszönöm, köszönöm. Óhajainkat figyelembe véve, lenne-e esetleg valami?
DUMÁS Semmi! (Gépiesen) Folytatnunk kell azt az utat, amelyet elkezdtünk. Tudjuk, részei vagyunk a folyamatnak...
MŰVEZETŐ (közbevág) Remek! Egyéb észrevétel? (A Hallgataghoz) Neked? (A Hallgatag szélesen mosolyog) Reméltem is!
DUMÁS Én felszólalnék, felszólalnék!
MŰVEZETŐ Már megint?! Jó lenne másokat is szóhoz...
DUMÁS (izgatottan közbevág) Rövid leszek. Csak annyit szerettem volna mondani, hogy minden a legnagyobb rendben. A legnagyobb rendben!
MŰVEZETŐ Köszönöm. Aranyos vagy. Másvalaki? (Csend) Kitűnő!
EGYIK Nekem...
MŰVEZETŐ ...igen?
EGYIK Lenne egy észrevételem.
MŰVEZETŐ Nocsak.
EGYIK Ahogy kinéztem az ablakon, észrevettem, az egyik ablakszem hiányzik. Pár szilánk viszont ott maradt belőle. Félek, nehogy megvágjuk magunkat. És kiégett a villanykörte. Hajnalban semmit sem látni.
MŰVEZETŐ Bocsánat, de ez nem egy, hanem két észrevétel volt. Megjegyezném, a villanykörte-problémán már dolgozunk hónapok óta, lekérvényeztük, és a kérvényezésnek előbb-utóbb meglesz az eredménye. Ami az ablakot illeti... Nem tudom, miről beszél.
DUMÁS Én sem.
MŰVEZETŐ Innen nézve, teljesen ép.
DUMÁS És tiszta. Mindig megmossák az ablakokat. Azért olyan világos itt minden.
MŰVEZETŐ (fenyegetően) Másvalaki szerint is be van törve az ablak?
MÁSIK (habozik) Legjobb belátásom szerint... Nincs.
MŰVEZETŐ (a Hallgatag felé) És neked mi a véleményed? (A Hallgatag odamegy az ablakhoz, vigyorogva széttárja a karját.)
MŰVEZETŐ Reméltem is.
EGYIK Hát optikai csalódás volna?
MÁSIK Illúzió, illúzió!
NŐ (csábítóan) Kisfiam, mivel ez az első, kihívásokkal teli napod közöttünk, kissé összezavarodtál, de holnap majd másképp fogsz látni.
DUMÁS Még a nyílászárók is kitűnően csukódnak. Egyáltalán nincs huzat. Olyan a helyiség, akár egy vákuum. Nem panaszkodhat senki, hogy roszszak a körülmények. Ember meg nem fázik. Fűtenek, akár a pokolban.
MŰVEZETŐ Akár a pokolban!
EGYIK Én határozottan állítom, hogy...
MŰVEZETŐ (kedvesen) Maga túl fiatal, hogy határozott véleménye legyen.
EGYIK Csak jelezni szerettem volna...
MŰVEZETŐ Azért nagyon jól tette, hogy jelezte. Mi minden visszajelzést szívesen fogadunk.
DUMÁS Tanulni fogunk a hibáinkból. A hibára meg figyelmeztetni kell!
MŰVEZETŐ Még akkor is, ha tévedünk. Vagyis, ha a hiba nem is hiba, csak annak tűnik.
MÁSIK Illúzió!
EGYIK Nem tévedtem.
MŰVEZETŐ Dehogynem. Ön az egyedüli, aki így látja. Nem gondolja, mégis magában volna a hiba?
EGYIK Nem.
DUMÁS Egoista! Képtelen vagy felfogni, milyen következményekkel jár az egész közösségünkre nézve, ha e torz látásmód eluralkodna rajtunk, és megmételyezne mindenkit?! Pláné, félretájékoztatni! Felelőtlen hebehurgyaság!
MŰVEZETŐ Higgadjunk le! Elfelejtjük, a fiú még új minálunk.
MÁSIK Nem sokáig. A szárnyaim alá veszlek, és te leszel a legjobb közülünk. Tegyél ugyanúgy, mint én!
EGYIK Az olyan, mintha...
MÁSIK (közbevág) Mintha! Fején találtad a szöget. Majdnem megfejtetted.
DUMÁS Ha közöttünk akarsz maradni, úgy kell gondolkodnod, mint mi, úgy kell levegőt venned, mint mi, sőt még az orrodat is úgy kell kifújnod, mint mi!
EGYIK És ha másképp...
DUMÁS: Belső szabályzatunk értelmében pontosan lefektették, bárki bármit megtehet addig, amíg megengedik neki. És a szabályzatot ne próbáld kijátszani, mert nem lehet. Ehhez tartsd magad!
MŰVEZETŐ Ne legyünk már ilyen kemények. Vegyük figyelembe tapasztalatlanságát. Még mielőtt elszabadulnának a kedélyek, a gyűlést berekesztem, ha nincs senkinek semmiféle ellenvetése. Egyéb észrevétel?
MÁSIK Nincs.
DUMÁS (habozik) Hát... Hát... Nincs. (A Hallgatag is jelzi a fejével, hogy nincs) Uzsonnaszünet!
MŰVEZETŐ Uzsonnaszünet! (Mindenki távozik, a Dumást és a Művezetőt kivéve) Te dumás!
DUMÁS Igen, főnök!
MŰVEZETŐ Értékelem hűségedet intézményünk szellemiségéhez, és méltán képviseled belső szabályzatunkat, de... szenvedélyességed indulatokat gerjeszthet. Ne érts félre! Elvi tisztánlátásod fontos számunkra, viszont heves viszonyulásod a fiúhoz konfliktust okozhat. Ha nekiesünk és növeljük benne az ellenállást, akkor annál később fog betörni. És a konfliktust nem szeretjük, mert az egyre csak nő, meg nő... És aztán kicsúszhat az irányítás, mindenki azt tesz, amit akar... Szeretnél ilyen világban élni? Egy... szegényebb világban?
DUMÁS Ígérem, ezentúl finomabban fogalmazok. Néha előtör a régi énem. Mindent egy csapásra szeretnék megoldani, mintha így működnének a nagy dolgok. Tudom: káros szenvedély. Nap mint nap azon vagyok, hogy ne ragadjanak el a destruktív érzelmeim, az összes idegszálamat megfeszítem, de hiába... Újra és újra elbukom. (Majdnem sír)
MŰVEZETŐ Fel a fejjel, pajtás! Sokat fejlődtél, még a vezetőség is észrevette. Az a baj, hogy túl kemény vagy önmagadhoz és környezetedhez. Lazán tekintsünk előre, így könnyebben leküzdjük a gyengeségeinket. Ne lógasd az orrod, gyere, meghívlak egy vodkára!
DUMÁS Legyen inkább kettő! (Mindketten el, majd Egyik, Másik érkezik.)
MÁSIK Jobb nem tudni, mi zajlik a fejünk fölött, és milyen erők hatnak ránk. Mi végezzük el, amit kiszabtak, az egyéb terheket viseljék a feletteseink, elvégre azért vannak ott.
EGYIK Az átláthatóságot hangoztatják.
MÁSIK Hogyne, mindenkinek szíve joga belelátni.
EGYIK Akkor miért lesznek idegesek, ha firtatjuk?
MÁSIK Mert eszükbe jut a nyomás, mely vállukra nehezedik.
EGYIK Olyan nehéz?
MÁSIK Egyszer, ha odakerülhetsz a te képességeiddel, akkor meglátod. Voltam olyan pozícióban, tudom, miről beszélek. A nyomás elviselhetetlenül telepedett rám, meghátráltam, nem bírtam idegekkel. Oda kötélidegek kellenek.
EGYIK És most?
MÁSIK Most? Majdnem boldog vagyok. Igen, boldog!
EGYIK Nekem akkor sem fér a fejembe. Márpedig az ablak kitörött.
MÁSIK Nézőpont kérdése.
EGYIK Hát pont olyan bentről kifele nézve, mint kintről befele: törött.
MÁSIK Halkabban, halkabban, megzavarjuk mások munkáját.
EGYIK Nem is kiáltoztam.
MÁSIK Itt nagyon érzékenyek a fülek.
EGYIK Márpedig...
MÁSIK (közbevág) Idehallgass, ha ennyire marcangol az a fránya ablak, hát írd le. Attól kijön belőled az a sok izé... stressz. Könnyít majd a lelkeden. Feletteseink szerint is mindent le kell írni, mert csak így tudnak higgadtan és objektíven vizsgálódni. Ha nyikorog a szék: leírod, ha nedves a fal: leírod, ha náthás vagy: leírod!
EGYIK Jó, de előtte dolgozzunk!
MÁSIK Úgy van, dolgozzunk valamit! Építsük a jövőt! (Leül)
EGYIK Nos?
MÁSIK Elfáradtam, hosszú volt a nap, pihenjünk egy kicsit.
EGYIK Ma még nem csináltunk semmit.
MÁSIK Dehogynem fiacskám, úgy felkavartad az állóvizet, máris hivatalos levelet szükségeltetik írni. Nincs egy korty vodkád?
EGYIK Nincs...
MÁSIK Gyere, gyorsan kapjunk be egy pofa vodkát! (A fiú vonakodik) Gyere, csak gyere! Közben segítek megfogalmazni a beadványt. (Mindketten el, közben belép az állapotos nő, mögötte a művezető)
NŐ (indulatosan) Hagyjál békén!
MŰVEZETŐ Bocsáss meg! Hamut szórok a fejemre, csak fogadj vissza!
NŐ Fogadjalak vissza? (Kitörve) Fogadjalak vissza?! Miután eldobtál magadtól, mint egy rongyot?
MŰVEZETŐ Hibáztam, felfogtam: hibáztam, de ígérem...
NŐ (közbevág) Nem egyszer hibáztál, tubicám! Mikor rajtakaptalak azzal a fruskával... meg azzal a másikkal.
MŰVEZETŐ Még egyszer olyat nem teszek.
NŐ Hagyjuk!
MŰVEZETŐ Ne mondd, hogy nem volt jó! (Tolakodik)
NŐ Hagyd abba, különben segítségért kiáltok!
MŰVEZETŐ Kérlek...
NŐ (hidegen) Ami volt, elmúlt. Most pedig menj a fenébe!
MŰVEZETŐ A gyerek...
NŐ A gyerek?
MŰVEZETŐ Nem tőlem van?
NŐ Szerencsére, nem.
MŰVEZETŐ Később nehogy kiderüljön, hogy mégis tőlem van. Nem telik gyerektartásra.
NŐ A művezetői béredből?! Még van pofád mondani?
MŰVEZETŐ Nagyok a kiadásaim. A házbér...
NŐ Meg a fruskáid! De megnyugodhatsz: nem a te gyereked.
MŰVEZETŐ Történjen akármi közöttünk, én mindörökre imádni foglak.
NŐ Persze...
MŰVEZETŐ Igazán. (A Nőhöz simul.)
NŐ Mondtam, sikítok! (A férfi meghátrál) Kihasználnád, hogy egy állapotost nem lehet állapotosan hagyni?
MŰVEZETŐ Félreértesz... Csak arra szerettelek volna kérni, említsd meg nála...
NŐ Nála?
MŰVEZETŐ Igen, nála.
NŐ A... macskaarcúnál?
MŰVEZETŐ (zavartan) Dehogy-dehogy macskaarcú, nagyon is jóképű, sugárzik belőle a diszkrét elegancia, igazi...
NŐ (indulatosan) Nyögd ki már, mit akarsz?!
MŰVEZETŐ Rengeteget dolgozom. Felterjeszthetne érdemfizetésre.
NŐ Meglátom, tehetek-e valamit.
MŰVEZETŐ Mindig lelkes támogatója voltam a nagy tervnek.
NŐ A projektnek? A projekt már rég nem létezik. Azóta, amióta betettétek ide a lábatokat...
MŰVEZETŐ (közbevág) A projekt, igenis létezik! Végigjártam a hadak útját, kitartottam, nem úgy, mint mások.
NŐ (gúnyosan) Ó, hogyne.
MŰVEZETŐ Az tart életben, hogy megvalósulhat. Azért kelek fel az ágyból, nap mint nap. Megérdemlem a hűségpénzt. Segítesz? (A Hallgatag mosolyogva bepillant a törött ablakon keresztül.)
NŐ Gyönyörű napunk van, nemde? (A Művezető észreveszi a leselkedőt, és sietve távozik) Éljen a projekt!
MŰVEZETŐ (kintről) Éljen!
NŐ (a Hallgataghoz) Szép vagyok? Ha szép vagyok, gyere be. (A férfi bemászik az ablakon) A jövő ritmusa lüktet bennem. (A hasára teszi a férfi kezét) Érzed, hogy dobog a szíve? (A Hallgatag táncolni kezd) A tamtam egyre vadabb és vadabb lesz, elfojtott lázadó gondolataink (A férfi egyre hevesebben vonaglik), a megaláztatásaink, újra és újra lenyelt keserűségünk diktálják majd a tempót, míg szét nem repedek! Elfáradtam. (Mindketten leülnek, a férfi a fejét a Nő hasára hajtja) Mikor kijössz belőlem, legalább te merd kinyitni a szád! Addig is álmodjál tovább! (Megsimogatja a férfi fejét) Mert az a fiú sem fogja megváltani a világot, előbb-utóbb megtörik, mint mindenki más. Ilyen az emberi természet. Az igazi projekt erről szól: csendben belesimulni a masszába. Amíg megvolt hozzá a hitünk, addig mi is ellenálltunk. Mások ugye, jobbnak látták, ha továbbállnak. Mi viszont itt maradtunk. Vajon miért? Azért, mert ki kell tartani, vagy csak egyszerűen kényelemből, mert nekünk ez így is jó? Inkább hunyjuk be a szemünket, mert úgy elviselhetőbb. (A férfihoz) Elképzelhetjük életünk nagy projektjét, azt, hogy nemes célokért küzdünk, vagy azt, hogy ez a gyerek akár a te gyereked is lehetne. Elménket nehéz megölni. Hiába hallgatsz, mint a sír, a tekinteted mégis olyan, mint a jól képzett pásztorkutyáé. Ott ég benne a tűz.
EGYIK (kissé pityókosan érkezik a Másikkal) Megvan! Az egész világ tudni fogja!
MÁSIK (alig forog a nyelve) Közhírré tétetik!
EGYIK És ha mégsem fogalmaztunk elég árnyaltan?
MÁSIK (magára mutogat) Az öreg ért hozzá. Egy egész halom petíciót, reklamációt vagy egyéb folyamodványt szerkesztettem már életemben. Ennél árnyaltabbak nem is lehetünk.
EGYIK (hangosan énekel, a Másik hozzá tapsol) Allons enfants de la patrie...
MÁSIK (legényes ütemben) Hu-ju-ju-ju-ju-ju-ju!
NŐ Csendesebben!
MÁSIK (a terhes hasra mutat) Bocsánat, nem tud aludni a kicsike. Tyütyürű-mütyürű...
NŐ Felveritek az egész intézményt! Azt rühellik a leginkább!
MÁSIK Igaz... Csend lesz, mint a temetőben... (A fiúhoz) Zipzár! Szószhártya... szószátyárság kizárva!
EGYIK Legfeljebb mint ez az úr, itt ni! (A Hallgatagra mutat)
MÁSIK Maximum! (Csendben dudorászik) Allons enfants de la patrie...
EGYIK És a projekt? Mindenki emlegeti, de senki nem magyarázza meg.
MÁSIK Hát... van is, meg nincs is.
NŐ Inkább nincs, mint van.
MÁSIK Azt ígérték, újraindítják.
NŐ Kényes kérdés. Papíron létezik, gyakorlatilag megszűnt. Ezt sem szeretik, ha firtatják.
MÁSIK Különösen ezt nem. A sajtótól vagy máshonnan kérdezősködnek, annyit mondhatunk, hogy nem nyilvános.
EGYIK Titkos?
NŐ Nem nyilvános. Jól kitalálták.
EGYIK Állampolgári jogom belelátni...
MÁSIK Bele is láthatsz, fiacskám. A papírokkal minden rendben.
NŐ Kár a gőzért, kisfiam, érinthetetlenek vagyunk.
MÁSIK Ezért a papírokra ügyelni kell. Pontosan kitölteni, leírni. Rendszeresen hangoztatják, a papírokat ne felejtsük.
NŐ A papírok tartanak össze minket, és kovácsolnak cinkos közösséggé. De most hallgassunk... (Kis szünet)
EGYIK Mintha huzat volna... Nehogy megfázzon, a maga állapotában. Az ablak a hibás.
NŐ Tényleg huzat van...
MÁSIK Az ablak, megint az ablak! Leírtuk, megfogalmaztuk, árnyaltuk, majd eldönti a jövő! Az ablakkal minden rendben... mert rendben vannak a papírjai. Innen kezdve, nem a mi dolgunk.
EGYIK Attól még huzat van!
NŐ Már nem érzem. Kinyithattak valahol egy ajtót... De visszazárták.
MÁSIK Nekem meg egyenesen melegem van. (A Hallgataghoz) Neked nincs meleged? Kíváncsi lennék a véleményedre! Mért nem szólsz egy szót sem?! (A Hallgatag bárgyún mosolyog)
NŐ Ne piszkáld! Lerekedt. Egy ideje hangdiétán van.
MÁSIK Vagy csak némán ellenáll... És közben az ideális munkaerőt tetteti!
EGYIK Lehet, egyszerűen depressziót kapott a körülményektől. A körülményekért meg valakik felelősek!
MÁSIK (felfortyan) Kinek hiszed magad, kisfiam, hogy számonkérhetsz bárkitől is bármit? Csak úgy becsöppensz ide, és máris te hozod a szabályokat? Még nagyon sokat kell tanulnod, nagyon sokat!
EGYIK Elnézést kérek mindenkitől, már össze vagyok zavarodva.
MÁSIK Helyes! Azt jelenti, jó úton jársz. Eleinte mind össze voltunk zavarodva.
EGYIK A fejemben alig kóvályog az értelem. És a rekedtség is környékez. Ő miért rekedt le?
MÁSIK Csak úgy... Azóta úgy tűnik, jobban koncentrál a feladatra.
EGYIK A projektre?
NŐ (mereng) Talán. Mindenkinek más a feladata.
MÁSIK Mindenkinek más, és mégis ugyanaz! (Belép a Macskaarcú)
MACSKAARCÚ Jó napot, uraim! (A Nőhöz) Drágám... Meneget a munka, meneget?
NŐ Minden a legnagyobb rendben.
MACSKAARCÚ Ezt szerettem volna hallani. Szóval itt az új fiú. Beilleszkedett?
MÁSIK Igyekszik.
MACSKAARCÚ Láttam, reformokat szeretne bevezetni. Elolvastam a reklamációját.
EGYIK (zavartan) Én...
MACSKAARCÚ (közbevág) Rajta vagyunk az ügyön, nyugodjon meg. De sajnos nem lehet mindent egyszerre elintézni. Vannak égetőbb problémáink is.
EGYIK Az égők...
MACSKAARCÚ Az égők?
EGYIK A villanyégők.
MACSKAARCÚ Hogyne, azok is, azok is... Ha már ilyen jól halad a munka, megérdemelnek egy kis pihenést. Állandó nyomás alatt nem lehet dolgozni. Menjenek és fújják ki magukat! (Mindenki el, kivéve a Nőt és a Macskaarcút)
NŐ (masszírozza a férfi nyakát) Kikészültél?
MACSKAARCÚ Három órán keresztül kínoztak. Részletesen bemutatták, miről, hogyan kell jelentést írni.
NŐ A projektet említették?
MACSKAARCÚ A projekt miatt járunk el ilyen körülményesen. Ezért van az egész cécó.
NŐ Beindul újra?! Hisz megígérték!
MACSKAARCÚ Az a baj, hogy gyakorlatilag nem lehet újraindítani valamit, ami elméletileg be sem fejeződött. Majd, ha elkezdik a jóváhagyási procedúrát. Inkább hagyjuk! Amíg én távol voltam, sokat ólálkodott körülötted a művezető úr? Ki nem állhatom azt az alakot.
NŐ Teljesen ártalmatlan. Viszont fizetésemelést ne adj neki. Folyamatosan lóg.
MACSKAARCÚ Túl rövid gyűléseket tart? Meg kell találni az arany középutat, nem győzöm eleget hangsúlyozni. Ha túl rövid egy gyűlés, hiányérzete támad az embernek, és kikívánkoznak belőle olyan dolgok, amelyek mindenkit kellemetlenül érinthetnek. Ha meg túl hosszúra nyúlik, felvetődhetnek olyan kérdések, amelyekről különben fölösleges beszélni. Egy gyűlésnek addig kell tartania, hogy mindenkinek pont elege legyen belőle. Bizonyosan a fiút is a rossz gyűlés hatása késztette sötét polémiákra. A probléma engem különösen aggaszt. Talán jó lenne, ha elbeszélgetnél vele egy kicsit... érted?
NŐ Nehéz lesz. Igen ragaszkodik az elveihez. Idő kell neki.
MACSKAARCÚ Sajnos, időnk egyre kevesebb. Tehetnél róla, hogy változtasson rajtuk. Így kikerekedve is gyönyörű vagy. Kívánatosabb, mint valaha. (Hízelegve) Ki tudna ellenállni neked?
NŐ Ő más.
MACSKAARCÚ Talán nem tetszik? Tedd meg az intézményért, a projektért és... értünk. Hallgattasd el a fiút! Mert, ha nem tesszük meg a mi finom eszközeinkkel, akkor kibújik a szög a zsákból, és megteszi valaki más. Nekünk pedig annyi. Büszkeségből feláldoznád a biztonságunkat? Mindnyájan az utcára kerülünk! A te állapotodban... képzelheted.
NŐ Látom, nincs más választásom.
MACSKAARCÚ Hát, nincs. Gondolj a gyerekedre. A gyermekünkre.
NŐ (majdnem sírva) Minden pillanatban rágondolok.
MACSKAARCÚ Akkor jó. (Megcsókolja, majd el)
EGYIK (érkezik a Másikkal) Választ majd mikor kaphatok?
MÁSIK Hamarosan... vagy soha.
EGYIK És ha soha, akkor kihez forduljak?
MÁSIK Arra még nem volt eset.
EGYIK Hogy ne kapjanak választ?
MÁSIK Hogy valaki még panaszkodjon. Eddig szigorúan objektív, de minden esetben vidám hangvételű beadványokat fogalmaztunk.
EGYIK A projekt még mindig nem tiszta előttem. Elvégre arra alkalmaztak, vagy nem?
MÁSIK Ne ezen törd a fejed, hanem tedd azt, amit mondanak.
EGYIK De nem mondanak semmit!
MÁSIK Akkor ne tegyél semmit.
EGYIK Mit keresek én itt...
NŐ Túl sok kérdés, mely előbb-utóbb válaszra talál! (A Másikhoz) Magunkra hagynál?
MÁSIK Eszem ágában sincs! Dolgoznunk kell!
NŐ Felsőbb utasításra!
MÁSIK Az más! (El)
NŐ (sírást színlelve) Végem! Nincs tovább. Utcára fogok kerülni!
EGYIK Mért kerülne az utcára?
NŐ Mert senki se szeret. Így terhesen, a kutyának sem vagyok elég jó!
EGYIK Pedig gyönyörű!
NŐ Így hagytak... aztán eldobtak maguktól a férfiak.
EGYIK A macsk... az igazgató úr is?
NŐ Kijelentette: ez az én terhem, nem az ő terhe. Immár nem kellek neki.
EGYIK Micsoda gazember!
NŐ Itt állok számkivetetten, minden támasz nélkül. (A fiú nyakába borul) Azt rebesgetik, hogy a temérdek reklamáció miatt leépítések következnek. Hol ez jelentget, hol az jelentget. Körmünkre fognak nézni, és én leszek az első, aki repül mint munkára alkalmatlan.
EGYIK Ilyet nem tehetnek!
NŐ (vetkőztetni próbálja) Dehogy nem tehetnek. Mindenre képesek. Ismerem őket kívülről-belülről! Ahhoz, hogy egyeseket fizetni lehessen, másoktól meg kell szabadulni! A sok agitálás, referálás kapóra jön nekik. A kezükre játszol. (Leteperi a fiút) De minek panaszkodni, apellálni, mikor engedelmeskedni is lehet. És néha engedelmeskedni jó. Felejtsd el az ablakot, a projektet, és gondoljunk arra, mit adhatnánk egymásnak... most.
EGYIK Nem tehetem. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből.
NŐ De miért?
EGYIK Magam sem értem.
NŐ Talán azt hiszed, az tesz emberré. Férfivá. Egy nyavalyát! Az tesz téged férfivá, ha itt most ketten... (Betoppan a Művezető)
MŰVEZETŐ Szóval így, szajha! Én már nem is vagyok jó neked, mi?!
NŐ (hidegen) Felsőbb utasításra teszem.
MŰVEZETŐ Aha! Mintha nem kívánnád a friss húst...
NŐ Azonnal menj ki! Megzavartál az ideológiai átnevelésben!
MŰVEZETŐ Feliratkozhatok konzultációra?
EGYIK Mit akarnak tőlem?
NŐ A lelkedet.
MŰVEZETŐ Tévedsz, neked elég a teste is.
EGYIK (megrökönyödve) A pokolba kerültem.
MŰVEZETŐ Hogy volna itt a pokol, mikor olyan jól élünk? Egyesek még rendes fizetést is kapnak! Talán nem elégedett az úr... az extraszolgáltatásokkal?! (Megszorítja a Nő combját)
NŐ Ne merd még egyszer, mert megöllek!
MŰVEZETŐ Nem hiszem, hogy nem kívánsz!
EGYIK Hagyja békén a hölgyet!
MŰVEZETŐ (gúnyosan) A hölgyet! Milyen szépen mondta: a „hölgyet”. A „hölgy” most velem diskurál. Várd ki a sorodat, zöldfülű, nem kaphatsz meg mindent egyszerre. Elvégre nekem is lehet ideológiám!
NŐ De van egy kis gond.
MŰVEZETŐ Milyen gond?
NŐ Az ablak.
MŰVEZETŐ (rosszallóan) Az ablak?
NŐ Aggódnak miatta a felsőbb szinteken.
MŰVEZETŐ A papírok szerint visszarakattuk, minden rendben!
NŐ A fiú leírta, hogy mégsem.
MŰVEZETŐ Leírta? Balzacnak képzeli magát?! Ej-ej, kolléga, ne legyen olyan egoista. Gondoljon másokra is. Mert a maga tettei bárkire kihathatnak. Mért zavarja az ablak? Mindenki más simán átnéz rajta!
EGYIK Az igazság...
MŰVEZETŐ Az igazságból nem lehet lakást bérelni, májas hurkát tölteni vagy tűzifát venni, az igazságtól mindnyájan éhen halunk!
EGYIK Egy ilyen jelentéktelen ügy...
MŰVEZETŐ Jelentéktelen, akár egy hógolyó, elindul, aztán addig gördül és növekszik, míg életeket el nem sodor.
NŐ (a fiúhoz) Te mondtad: jelentéktelen ügy. Akkor miért foglalkozol vele? Ne hagyd, hogy lavinává duzzadjon. Ha van szíved, nem bolygatod tovább.
MŰVEZETŐ Nem érdemes. Nézze a jó oldalát a dolgoknak. Szoros kapcsolatot ápolhatunk a kollégáinkkal.
NŐ És stresszmentesen lehet dolgozni.
EGYIK A projekten?
NŐ Azon is.
EGYIK És még micsodán?
NŐ Bármivel, amivel még megbíznak.
EGYIK Még nem bíztak meg semmivel!
NŐ Lehet, nem tartanak elég megbízhatónak. A feladatot ki kell érdemelni.
MŰVEZETŐ És ez a kis incidens az ablakkal, nem tesz jót a feladatnak. Semmilyen feladatnak.
EGYIK Ha megpillantom...
MŰVEZETŐ (közbevág) Akkor nézzen máshová! Egyszerű: bámulja a plafont, a padlót, a falakat, bánom is én, hova téved a tekintete, csak azt az átkozott ablakot hagyja, ha már ennyire szúrja a szemét.
NŐ Vagy képzelj el valami megnyugtatót, harmonikust. Egy festményt, mely engem ábrázol, a fiammal az ölemben.
MŰVEZETŐ Hatalmas embertömeg zászlót lengetett és tapsolt. A tegnap álmodtam... Miért ne? Ezt is le lehetne festeni.
EGYIK Ehhez nincs képzelőerőm.
MŰVEZETŐ Magának nincs képzelőereje? Akkor miért helyezték volna ide?
EGYIK Nem tudom.
MŰVEZETŐ Mindenkinek van képzelőereje. Még nekem is van. Erőltesse meg magát!
EGYIK Elegem van! (Elrohan)
MŰVEZETŐ Hová fut?
NŐ Jobb is így. Egyedül kell megértenie. Talán most fogja beadni a derekát.
MŰVEZETŐ Remélem, új emberként tér vissza. És te mikor adod be a derekadat, a csípődet, a combjaidat... (Magához húzza a Nőt.)
NŐ Kirúgatlak, te görény! (Másik és a Dumás érkezik.)
MÁSIK Pardon!
NŐ Jöjjenek, csak jöjjenek!
DUMÁS Nekem is jut egy kis püspökfalat?
MÁSIK Barom!
DUMÁS Azt nem te döntöd el, hogy egy nő mit akar. Jelen konfiguráció szerint, bárhonnan is tekintve, fontolóra vehetjük, hogy engem is akar.
MÁSIK Akar téged az ördög! Hova rohant az a fiú, olyan kétségbeesetten?
NŐ Megtörtént a felismerés. Még fel kell dolgoznia.
MÁSIK Nehogy felkösse magát. Ez élete legnehezebb pillanata.
DUMÁS Nem köti fel magát. Nálam egészen zökkenőmentesen ment, úgy szippantottam magamba az új irányelveket, mint csecsemő az anyatejet. A kétségeim egyáltalán nem szedimentálódtak, távoztak belőlem, mint a salak...
MÁSIK Mert te úgy hajlottál, mint a nád!
DUMÁS Nem hajoltam meg, csupán az egyéniségem könnyen formálható. A mi szakmánkban ez előnyös. A fiúnak sem kéne úgy viselkednie, mint aki karót nyelt...
MŰVEZETŐ (belevág) Sokkal rugalmasabb hozzáállást követelünk meg. Az én időmben az irányelveket parancsszóra teljesítettük.
NŐ Neked nincsenek elveid, nem is voltak soha!
DUMÁS Ha nem volnának elvei, hogy vitte volna idáig a művezető úr? Ennyire nem blamálhatjuk a rendszert! Az éleseszűség meg az ideológiai tisztánlátás ragyogta be rögös, de magabiztos útját. Nemkülönben követendő!
MŰVEZETŐ Köszönöm, de jómagam is meg tudom védeni a becsületemet.
NŐ Becsületedet?! Röhögnöm kell! (Beront a Hallgatag lélekszakadva, majd az ablakhoz siet.)
MÁSIK Mi történt? Te jó szagú...
NŐ (kinéz) Felmászott a tetőre... (Mindenki az ablakhoz nyomul.)
MŰVEZETŐ Tényleg le akar ugrani...
DUMÁS (hadar) A nem megfelelő egyéniségnevelés szélsőséges megnyilvánulásokhoz vezethet intézményünkben. Ezért elkerülendő...
MÁSIK Fogd be! (Kifelé) Mássz le! Másszál le!
NŐ Menj arrébb, te szerencsétlen!
MŰVEZETŐ Nézni sem bírom!
DUMÁS Bármi lesz is a kimenetele, ezt nem fogják szó nélkül hagyni, és ezzel vége a jó hírünknek. Akárhonnan mérlegeljük, a konzekvenciát így is, úgy is leszűrik.
NŐ Vigyázz, te gyerek! Szegény marha. Valaki másszon már utána!
MŰVEZETŐ Még kitörném a nyakam! Különben tériszonyos vagyok. (Lekuporodik az ablak alá, mint egy nyúl.)
DUMÁS A célszemélyt nem szabad megzavarni, mert ilyenkor vetemedhet a legkétségbeesettebb mozdulatokra. Nyugtassuk meg, majd tereljük el a figyelmét, akkor talán lesből...
MÁSIK Ne pofázz annyit, hanem segíts!
DUMÁS Én? Miért pont én? Én elméleti alkat vagyok, a tetteket inkább másra bízom.
NŐ Menj a fenébe! (Elsiet, a Másik meg a Hallgatag követi.)
DUMÁS (kis szünet után, kitekint) A rohadt életbe...
MŰVEZETŐ (nem mer odanézni) Mit csinálnak?
DUMÁS Nekiveselkedett a tűzlétrának. A nagy hasával!
MŰVEZETŐ Állapotosan? Megbolondult?! Agyára mentek a hormonjai!
DUMÁS (mint aki futballmeccset közvetít) A többiek követik a létrán. A kollegina gyors léptekkel szaporázza felfele, közben a hasát tolja előre. Mögötte lemaradnak. A fiú arcán rémület ül ki, mikor megpillantja az áldott állapotban lévő munkatársunkat, majd felé nyújtja a kezét és... (Csend)
MŰVEZETŐ És?
DUMÁS Leszállt a köd. Nem látni semmit.
MŰVEZETŐ Semmit?
DUMÁS Vastag ködfüggönybe burkolóztak. Jaj!
MŰVEZETŐ Mi történt?
DUMÁS Lényegtelen. Egy szilánk megszúrta a kezem.
MŰVEZETŐ Talán inkább szálka.
DUMÁS Lehet, hogy tényleg szálka volt. Ó!
MŰVEZETŐ Még egy szálka?
DUMÁS Nem! Látom őket! Mintha ülnének... Mind feljutottak a tetőre.
MŰVEZETŐ És most?
DUMÁS Perspektivikusan befellegzett... Né, újra látom őket! Határozottan ülnek.
MŰVEZETŐ És...
DUMÁS Kisütött a nap. Az eget bámulják.
MŰVEZETŐ Csak ennyi?
DUMÁS Ennyi.
MŰVEZETŐ Nem akarnak lejönni?
DUMÁS Nem. Láthatóan élvezik.
MŰVEZETŐ Jobban érezném magam, ha már lemásznának. Nehogy még tömeges öngyilkosságot kövessenek el.
DUMÁS Az már végérvényesen tönkretehetné a boltot. Ezelőtt is történtek hasonló esetek, de valahogy mindig sikerült elsimítani. Most olyan furcsa érzésem támadt...
MŰVEZETŐ Furcsa?
DUMÁS Valahogy benne van a levegőben...
MŰVEZETŐ Ne fessük az ördögöt...
DUMÁS Végre! Elindultak.
MŰVEZETŐ (rémülten) Merre?
DUMÁS Lefele.
MŰVEZETŐ Az jó.
DUMÁS Hopp!
MŰVEZETŐ Hopp?
DUMÁS A fiú elvétett egy létrafokot. De sikerült megtámasztania a lábát az alatta lévő fején. Idetekinthetsz. Leértek.
MŰVEZETŐ Szent jó szag! Közel voltunk.
DUMÁS Rendkívül közel! Gyűlést! Gyűlést kell összehívni!
MŰVEZETŐ Nem hagyhatjuk szó nélkül!
DUMÁS A kiszivárogtatásnak meg gátat szabunk! Ha valakinek böki az oldalát, hát bökje, de ne az egész ország-világ előtt.
MŰVEZETŐ Valakiknek bizonyosan böki.
DUMÁS Gyógyírt a lelkükre, és propagáljuk az őszinteséget!
MŰVEZETŐ Annyira, hogy kinyíljon a szelep.
DUMÁS A szelep? Esetleg, tudod... Pandora szelencéje...
MŰVEZETŐ Na-na! Az a doboz, vagy micsoda, tele kukacokkal? Elég egy szelep, egy iciri-piciri szelep, és máris csökken a nyomás...
DUMÁS Sírják ki magukat a vállunkon, aztán megint csendesebb vizekre evezhetünk.
MŰVEZETŐ Indulatok nélkül.
DUMÁS Remekül értesz a tűzoltáshoz. Ravasz! Nemhiába vagy te művezető. Erre születni kell.
MŰVEZETŐ Aranyos vagy.
DUMÁS Mire mennénk nélküled? Látszik, hogy már az anyatejjel magadba szívtad a művezetői hitvallást. Így lett belőled osztályon felüli művezető.
MŰVEZETŐ Köszönöm, de talpnyalás nélkül is tisztában vagyok a képességeimmel.
DUMÁS Ebben tévedsz. A talpnyalás az egymás iránti kedvességünk kifejezése, akár a karácsonyi ajándékozás. Mint a szeretet bármelyik jelét, ezt is meg kell tanulni befogadni. Ki minél hamarabb dolgozza fel, ann&
