[Látó, 2009. december]
„Szakállat rajzolunk neki, mert ez apanap lesz.” (Jánk Péter Barnabás )
A naptárban az apanap
szakálla nagy, tiszta maszat,
minden porszem hozzá tapad.
Az apanap, az apanap
csupa-gubanc szakálla nagy,
mint a bogáncs, belénk ragad.
*
Ha az apanap esőt konferál,
zuhanyrózsát nyit, trombitál,
ormánya leng a föld körül,
körbeér, és úgy üdvözül.
*
Az apanap, az apanap
napos oldala boldogabb,
s a naptárban jelzett apanapon
mosolyt próbál egy falragaszon.
*
Az apanap (és ez nem vitás)
esős napokban nem hibás,
mert az apanap, ha úgy esik,
föntről lesüt ránk egy kicsit.
Süt, amíg süt, majd eltelik,
alkonyodik, sötétedik,
még búcsút int tán, s már volt és nincs,
kezében lóg egy rézkilincs…
*
Ha zuhanyrózsával int a nyár,
s kivirul mind a lenti táj,
az apanap olyankor úgy örül,
azt hinnéd, már-már üdvözül.
Üdvözült mosollyal üdvözöl,
levlapot ír egy tört kövön,
mottóul választja Paul Celant,
s csókot hint rá egy napleány.
*
Az apanap, az apanap
szakállas arcán ragtapasz,
válláról lóg egy gyűrött zakó,
zsebéből minden széthordható.
(Zsebében zörög a széthordható,
lekerül róla a gyűrött zakó,
betér majd hozzánk, mert várjuk nagyon,
megpihen nálunk egy apanapon.)
*
Az apanapról az elmondható,
válláról lóg egy gyűrött zakó,
s az égi útleágazásnál
naponta szemléz minden pászmán,
míg ősz-fehér nem lesz a szakálla,
s nyugdíjba vonul valahára.
*
Az apanap, az apanap
cirokseprő-szakálla nagy,
szakállas arcán fénytapasz,
átsuhan rajta tél, tavasz.
Átsuhan mindkét féltekén,
lobot vet jobb és bal szemén,
kisugárzik a föld körül,
s ahány gyermeke, mind örül.
*
Az apanap télen hóban ázik,
deres szakálla, hű, be fázik.
Felöltőt ölt, ha kinn már hózik,
szürke felhőbe burkolózik.
Gyapjas felhőbe burkolózik,
kucsmát, kesztyűt húz, ha már hózik,
s pilléket számol – tiszta haszon,
a menetrend szerinti apanapon.
*
Havas Újévnek reggelén,
az apanap, ha új útra kél,
kívánjunk neki sok szerencsét:
pöfögő, tüzes kemencét,
teli tubákos szelencét,
virágos, napos Velencét!