[2021. november]

---

Megtanultam megtartani az egyensúlyom
6 évesen elloptam apám biciklijét
egy zöldre festett Ukrajnát bőr-
zsebbel melyben hatszögű kulcsok
zörögtek és alig értem fel a
kormányt úgyhogy a járdáról
valahogy felkapaszkodtam oldalról
a rúd alatt csupasz talpamat
a pedálhoz illesztettem és gondolkodás
nélkül hajtani kezdtem és már
el is illantam mint a napsugár
egy nagyon szerelmes nő arcán

És ugyancsak 6 évesen és ugyanaznap
láttam először a saját véremet
ahogy folyik belőlem egy
pillanat boldogság után mert
hajtottam és ordítottam a boldogságtól
és úgy éreztem lebegek és repülök és
ezt is tettem aztán
elkezdtem lemenni egy lejtőn
sebesen mint egy tisztátalan gondolat
de nagyon kicsi voltam én a tisztátalan
gondolatokhoz és a bicikli meg túl nagy
és nem értem el a kezemmel a féket
s a nagy hülye Ukrajna megingott
mint egy részeg
aki meglepődik a hajnali fénytől

Fejjel egy nagy kőre zuhantam
és a bal halántékom
odaragadt hozzá

és az egyik szememmel mely
meglepő módon nyitva maradt
egy piros tócsát láttam hangyák
és porszemek fulladtak belé
és én is arra a sorsra jutottam volna
mert egy adott pillanatban elaludtam
ahogy a halak
szoktak elaludni
a nagytata konyhaasztalán

Valamikor este tértem
magamhoz a fejem csontjai
összetörtek rivanollal
ragasztották össze őket
egy vastag flastrom alatt
motorinaszaga volt
az egyik szomszéd
vitt a kórházba a
Mobrája oldalkocsiján
a homlokomat egy
rafiaszatyorral fogta össze
melyben általában
egy kaniszter benzint
tartott mert a Mobra
sokat fogyasztott

Másnap visszakaptam
a biciklimet és
amikor visszatértem
arra az utcára először is
a vértócsához mentem
ugyanott volt hatalmas
mint egy mosdótál alja
a szomszéd gyerekek
köveket dobáltak belé
és arról meséltek történeteket
hogy mennyi agy folyt ki belőlem
és nem tudtam ellentmondani nekik
mert én
sem tudtam

Most sem tudom
de valami biztos
kifolyt belőlem
akkor
talán
azért
szeretlek