Az asszonyok körben ültek, sámlikon és földön,
fejükön levelekből összeragasztott koronák,
ölükben ujjaik összekulcsoltan.

A kör közepén tűz égett, a fejdíszükről leesett,
száraz gallyakkal éltették a meleget, a füst
a sátor tetején lévő lyukon távozott az ég felé.

Tudták, hogy nem sok idő van hátra,
tudták, hogy el fog jönni értük, akire mindig is vártak
titokban, a lángok alakjából arcok néztek rájuk vissza.
A tűz mozgolódni kezdett, éles hangokat hallatott,
egy régen elfeledett óriás alakját vette fel, aki meghallotta
a vágyakozó asszonyokat róla beszélni.

Az óriás kezébe vette a sátrat, magához ölelte,
szorosan köré fonta karjait, majd sírt,
mert a sátor semmivé lett.