[Látó – 2009. május]

(Haiku-ciklus)

Fekete tenger.
A szelíd úr vállára
tűlevél pereg.

A sziklát nézem
a derengés fakuló
kék fátyolán át.

Gyenge ujjáról
a gyűrű őszi levél
tenyerébe hullt.

Havas hajjal állt
a kútnál. Tücsök dalolt
a levélágyon.

A hegyről égett
fák hamvát szórja a szél
fehér vállunkra.

Kövek s fák közt élt.
Vad füst száll fel az égő
levélkupacból.

A nyárson őz sül.
Sötét barlangba szállna
a tölgyfa-levél.

Lúd repült át a
hideg mezőn. Szétszakadt
a levélsátram.

Fekete torony
mered rám. Mézbe mártom
tealevelem.

Hamuval teli
a csészém. Kerek, jégkék
levél borítja.

Esőcsepp csorog
a platánfa levelén.
Zöld kristálypikkely.

Almafavirág
pora hullt poharamba.
Parázslott a bor.

Legördült könnycsepp.
Némán nyílt ki a levél
rügyfakadáskor.

Kígyó fonta át.
Ködfelhő gomolygott az
érett búza közt.

Fényfoltok a tó
tükrén. Sárga tulipán-
szirmot szór a szél.

Fűzfámat villám
vágta át. A küszöbre
idegen lépett.

Leereszkedett
a teve. Az Olajfák
hegyén halk léptek.

Koldus kopogott
ajtómon. Látta árnyam
a falon. Elment.

Fájdalmas sírás.
A mandulavirágon
forró vízcseppek.

Lerombolt templom.*
Az oltáron magányos
kisgyerek alszik.

Cementet dobtak
a tűzre. Ezüsthangú
madár vijjogott.

Acél, beton, szeg.
Vicsorgó kutya kap a
forró tömjénbe.

A gép s a romok
közt hisztériás kezek
gesztikulálnak.

A kehelybe bor
csorog. Hideg márványra
hull a liliom.  

Két selyemruhás
lény lépdel fölfelé. Itt
az ezüstlépcsőn.

Szállnak a darvak.
Mozdulatlan fenyőfák.
Párnákra hullunk.

Tékozlók éje.
Láva ömlik az utcán,
sóhajt visz a szél.

Az égen fehér
nap süt. Gyűrűmön át víz
csorog a mélybe.

Egy fehér hattyú
énekelt. Széttárt lepke-
szárnyak a kövön.

Bíborban égő
rózsaszirom a földön.
Ledőlt harangok.

Fáklyalobogás.
Eltört az éjkék kristály
a cella mélyén.

Forró, rozsdás
vas a gödörben. Vagy parázs?
Nem, én vagyok az.

Pénteken álmom
nem ér véget. Őrzöm a
galaxis tüzét.

* A bukaresti Szent Paraszkéva-templom (Sf. Vineri-Hereasca) 1645-ben épült, itt őrizték Szent Paraszkéva (Szent Péntek) nagyvértanúnő ereklyéjét. Elena Ceauşescu személyesen adott parancsot a lerombolására, és 1987. június 19-én – egy pénteki napon – eltörölték a templomot a föld színéről. A hívek egy része a helyszínen siratta a templom pusztulását, többen Ceauşescu-ellenes jelszavakat skandáltak, sokakat őrizetbe vettek.