[2010. június]

Nézd, visszatért a nyár: lám, szétzavarta
az ősz felhőit s mosolyog a Nap,
mint gyermek arca, ha banánt harap;
az ér vize vígabban csap a martra…

De fészkéből kiköltözött a fecske,
lábunk alatt gyűl és nyög az avar,
a napsugár sötét gondot takar:
jólfogna egy kis tűz a házban este.

Nézd, tűz a Nap, bolond reményre hangol –
de hervadt lomb alatt az ősz barangol,
a nyár betévedt, messzeföldi vendég.

A múlt öröme vissza sose térhet.
Ne álmodj, bátran vágj neki a télnek:
az ifjúság csupán csalóka emlék.