TÖRTÉNELMI SZÍNMŰ

 

Szereplők:

 

Kovács Márta

Kovács Sámuel, a fia

Kovács Sára, a lánya

Kovács Mózes, a férje

Ráduly István, plébános

Demény Ferenc, tanító

Geréb Kálmán, falubíró

Péter Ödön, unitárius lelkész

Péter Éva, a felesége

Péter Gizella, a lánya

Kónya, csendőrtiszt

Pintér, csendőrtiszt

Botskor Lóránt, csendőrparancsnok

Nikolaus Schröder, Gestapo-tiszt

Bürger és Rosenfeld, két fogoly

Falusiak, Csendőrök, Foglyok

 

Történik az 1940-es évek első felében.

(A „/” azt jelzi, hogy a következő szereplő közbevág.) 

 

I.

1.

     A Kovács család házában vagyunk, péntek kora délután. Sámuel egy rövid botot hegyez. Sára a közönség előtt áll, és a nézőkhöz beszél:

SÁRA Élt egyszer Erdélyben, sok száz évvel ezelőtt, egy dúsgazdag nemesember. Ez a nemesember addig olvasgatta a Bibliát, amíg rájött, hogy a keresztények nem is úgy élnek, ahogy az Úristen kérte. Elkezdett hát úgy élni, ahogy az Úristen kérte, így ő lett az első szombatos hitű ember a világon. Telt-múlt az idő, s másokat is betérített a szombatosságba, hogy ne legyen annyira egyedül. Akiket betérített a szombatosságba, azokat a többi keresztény úgy nevezte, hogy „zsidózók”, merthogy keresztény létükre zsidó szokásokat követtek. A zsidók viszont denevéreknek hívták őket, mert az se nem egér, se nem madár. Volt nekik rendes nevük is héberül: somrej sábát, azaz „szombattartók”. Az erdélyi fejedelmek üldözték a szombattartókat, mert akkoriban tilos volt keresztény embernek zsidó szokásokat követni. A legtöbben Törökországba menekültek, mert ott szabad volt keresztény embernek zsidó szokásokat követni. Akik maradtak, azok itt telepedtek le, Bözödújfaluban. Ez volt az egyetlen hely, ahol békében megfért minden vallás és felekezet: katolikus, református, unitárius, görögkatolikus, zsidó és szombatos. Jön Márta egy kosár ruhával, amit most szedett le a szárítókötélről.

MÁRTA Megint magadban diskurálsz, leányka.

SÁRA (továbbra is a közönségnek) Aztán egy szép napon ideköltözött a faluba egy szappanfőző, aki rabbi volt, s a szombatosok rávették, hogy térítse be őket a zsidó vallásba. S akkor a szombatosok betértek a zsidó vallásba. Attól fogva a keresztények zsidóknak hívtak minket, s a zsidók is zsidóknak hívtak minket. A héber nevünk pedig az lett, hogy neré cedek, ami annyit tesz: „az igazság gyertyái”.

     Márta leteszi a kosarat.

MÁRTA Ha befejezted a magadban diskurálást, jöhetnél segíteni.

SÁRA Jó. (Nem mozdul)

MÁRTA (Sámuelnek) Apátok merre van? (Sámuel vállat von) Nem láttad?

SÁMUEL Ebéd után eltűnt valamerre.

     Márta elkezdi összehajtogatni a ruhákat.

MÁRTA Egyfolytában eltűnik ez az ember. Mozdulsz már, leányka?

SÁRA Igen, csak még nem fejeztem be a… (Bizonytalan mozdulat a közönség felé.)

MÁRTA Akkor fejezzed be ügyesen! Nem azért jöttünk ki Egyiptomból, hogy magunkban diskuráljunk. S tudd meg, hogy a magukban diskuráló leánykákat soha nem veszi feleségül senki.

SÁRA De igen, nekem jó férjem lesz. Szakállas.

MÁRTA Most ne a férjeken járjon az eszed! A barhesz megkelt?

SÁRA Még nem.

MÁRTA Hogyhogy? Mikor néztél rá utoljára?

SÁRA Egy órája.

MÁRTA Egy órája?

SÁRA Nagyjából.

MÁRTA Sárikám. Mennyi idő kell a barhesznek a keléshez?

SÁRA Egy óra.

MÁRTA Várok akkor egy cseppet, amíg összerakod.

     Szünet.

SÁRA Reánézek megint. Hátha azóta megkelt.

MÁRTA Nézzél reá megint! Hátha.

     Sára az asztalhoz megy. Most derül ki, hogy fél lábára sántít. Felemeli az abroszt az asztalon levő tálról, majd visszaereszti.

SÁRA Megkelt!

MÁRTA Nahát! Hozzál akkor az udvarból két friss tojást.

     Sára kimegy.

SÁMUEL Azok nem mi voltunk.

MÁRTA Mi?

SÁMUEL Akik Egyiptomból kijöttek. Mi Etelközből jöttünk be a Kárpát-medencébe.

MÁRTA Lehet, hogy Etelközből jöttünk be, de Egyiptomból jöttünk ki.

SÁMUEL Egyiptomból a zsidók jöttek ki.

MÁRTA És mi mik vagyunk?

SÁMUEL Székelyek.

MÁRTA S nem vagyunk véletlenül zsidók is?

SÁMUEL Zsidók vagyunk, de nem úgy, ahogy a… zsidók.

MÁRTA Én semmi különbséget nem látok. S ameddig én vagyok az anyád, addig én tudom jobban, hogy honnét jöttél ki. Mit farigcsálsz te ott?

SÁMUEL Fácáncsapdát.

MÁRTA Minek?

SÁMUEL Hogy megfogja a fácánt. Kóser, nem?

MÁRTA A fácán? Kósernek kóser. De csapdákat állítani az erdőn, az nem törvényes.

SÁMUEL Legalább végre lesz mit enni.

MÁRTA Ez is igaz. De segítsél most inkább.

SÁMUEL Estig sok van még. 

MÁRTA El kell készülni, mielőtt bejön a Szombat. Vagy te nem akarod rendesen megtartani a Szombatot?

     Sámuel vállat von.

     Na, akkor gyújtsad be a kemencét, s… A vállad vonogatását pedig fejezzed be, amikor a Szombat kérdése van terítéken! Ez tartotta össze a zsidóságot sok ezer éven át. A Szombat. És nem azért jöttünk… ahonnét jöttünk, hogy a vállunkat vonogassuk Szombattal kapcsolatos kérdésekben!

SÁMUEL Nem is vonogattam a vállamat.

MÁRTA Láttam, hogy vonogattad.

SÁMUEL Megrándult így magától.

MÁRTA Nem tudom, fiam, kitől tanultad ezt a hazudozást, mert én sose hazudok, apád meg sosincs itthon.

     Belép Mózes.

MÓZES Sálom, drága családom!

MÁRTA Na végre! Mondjad a fiadnak, hogy gyújtsa be a sütőkemencét, s hozzon bort, gyertyát, mindent!

MÓZES (Sámuelnek) Csináld, amit anyád mondott nekem, hogy mondjam neked.

     Sámuel indul kifelé.

MÁRTA (Mózesnek) Hát a kalap?

MÓZES Igaz. Ne menjél ki kalap nélkül, fiam!

MÁRTA A te kalapodról beszélek! Zsidó létedre fedetlen fővel járni… Mi lett vele? (Mózes széttárja a karját.) Mit csináltál, Mojse?

MÓZES A karomat, Mártikám, így tisztelettel széttártam.

MÁRTA A kalapoddal mit csináltál!

MÓZES Kártyázgattunk…

MÁRTA Elkártyáztad a kalapodat?

MÓZES Azt hiszed, akartam én? De ahogy az Isten elrendeli, úgy kell, hogy jó legyen. Vagy tudnád te jobban csinálni, mint Ő? Akármilyen okos vagy. Ugye, hogy nem?

MÁRTA Ezt is az Úristenre kenni… Nem kéne inkább abbahagyni a kártyát?

MÓZES Én is pont ezen gondolkozok vagy tizennyolc éve.

     Sámuel szalmakalapot tesz a fejére, és kimegy. Márta folytatja a munkát.

     Sárika?

MÁRTA Tojásokat keresgél.

MÓZES Az legalább fél óra.

MÁRTA Legalább. Örülhetünk, ha estig visszajön. 

     Mózes hátulról átöleli Mártát.

MÓZES Örüljünk akkor.

MÁRTA (mosolyogva) Mojse, nem kéne a Szombatra készülni inkább?

MÓZES Azt csináljuk. A Szombat örömre és vidámságra lett adva, nem pedig kínra s fájdalomra.

     MÁRTA megfordul, két karját Mózes vállaira helyezi.

MÁRTA Azt mondod?

MÓZES Nem én mondom, hanem az Írás.

MÁRTA S te mit mondasz, Mojse?

MÓZES Amit mindig is mondtam: hogy nálad szebb asszony a faluban nincsen.

     Márta megcsókolja. Egymást ölelve és csókolózva araszolnak a szomszéd szoba felé.

MÁRTA S ha jön valaki?

MÓZES Samu sütőkemencét hevít, Sárika a tojásokkal szerencsétlenkedik.

MÁRTA De ha egy szomszéd…

MÓZES Ha szomszéd jön, páros lábbal rúgom ki.

     Elkezdi letolni a nadrágját, és már majdnem belépnek a szomszéd szobába, amikor kopogtatnak. Belép Ferenc.

     Márta és Mózes szétválnak.

FERENC Adj’ Isten, szomszédok!

MÁRTA Tanító úr.

FERENC Remélem, nem zavarok.

MÓZES (miközben rángatja vissza a nadrágját) Dehogy, a legjobbkor jött.

FERENC Mi lett a nadrágjával?

MÓZES Csak elszakadt itt ez a…

FERENC (odahajol) Hol? (Mózes int, hogy nem fontos, és félrefordul, amíg megigazítja magát) Mit csináljunk? (Mártának) Én is nadrág-ügyben jöttem. Elvinném, ha kész van.

MÁRTA Persze hogy megvarrtam. Hozom.

     Kisiet a másik szobába.

FERENC Az én Rózám is jól tudott varrni. Mindent jól csinált szegény. Tegnap múlt hat hete, hogy meghalt, tudja? Másnap meg egy kiálló szeg így kihasította a nadrágomat. Mit szól ehhez?

MÓZES Minden napra egy szerencsétlenség.

FERENC Nehéz így az élet. Én egy rántottát rendesen megsütni nem tudok. Az iskolában is összesúgnak mögöttem, hogy elhanyagolom magamat. Mit csináljunk. Nincs, aki vasaljon rám, nincs, aki szóljon, ha beretvahab maradt a fülem mögött…

MÓZES Nem maradt.

FERENC Köszönöm.

     Jön Sára, kezében egy tojás.

SÁRA Jó napot, tanító úr!

FERENC Sárika.

     Visszajön Márta egy férfi öltönynadrággal. Mutatja Ferencnek. 

MÁRTA Na? Megérte várni, nem?

FERENC Ha maga mondja…

MÁRTA Mi az, hogy ha én mondom?

FERENC Nem akarom megsérteni, MÁRTA, de a Jóisten hat nap alatt teremtette a világot, magának meg egy nadrágot másfél hónapba telt megvarrni.

MÁRTA Jó, de milyen lett a világ? S milyen lett ez a nadrág? (Büszkén) Sehol egy varrásnyom.

FERENC (Sárára néz) Tényleg szép lett.

     Belép Sámuel, biccent a tanító felé.

SÁMUEL (Mózesnek) A pincekulcs kéne, édesapám.

     Mózes a zsebébe nyúl, keresgél.

FERENC Vasárnap Rózámra emlékezünk. Megtisztelnének, ha eljönnének a szentmisére.

MÁRTA Katolikus templomba?

FERENC Általában ott szokás tartani a szentmiséket.

SÁRA Ott leszünk.

     Mózes megtalálja a kulcsot, odaadja Sámuelnek.

MÓZES Aztán a kannába kerüljön az a bor, fiam, ne a beledbe!

FERENC Tényleg eljönnek?

MÓZES Persze, hiszen jó asszony volt.

SÁMUEL (indulóban) Hááát…

MÓZES Mit „hááát”?

SÁMUEL Tavalyelőtt vagy mikor, meghajigálta Sárikát.

MÓZES Ezt ne most emlegessük fel! (Sárának) Mivel hajigált meg, kővel?

SÁRA Almával, a fa tetejéről. S úgy csinált közben, hogy khe-khe-khe.

FERENC Sajnálom, Sárika.

MÁRTA Mért csinált úgy, hogy kekeke, már akkor köhögött?

FERENC Így szokott kacagni. Legalábbis amíg életben volt.

MÓZES Akárhogy kacagott, lényeg, hogy jó asszony volt.

SÁMUEL Hááát… miatta csupa kék meg zöld lett a háta Sárikának.

FERENC Sajnálom, Sárika.

MÓZES Semmi baj, elmúlt neki. (Sárának) Elmúlt, nem?

SÁRA Elmúlt.

MÓZES Elmúlt, s az élet megy tovább. Már akinek, ugye. Jó asszony volt, a többit ne firtassuk.

SÁMUEL Hááát…

MÓZES Fiam, a hátozásoknak is van egy egészséges határa! Nem látjátok, hogy a tanító úr úgy néz ki a gyásztól, mint egy szétnyomott szilvásgombóc?

SÁRA Én látom.

MÓZES Akkor kérjetek bocsánatot!

SÁRA Bocsánat, tanító úr.

FERENC Semmi baj. Te ne haragudjál, Sárika, ha esetleg az asszonykám akaratlanul is megbántott…

SÁMUEL Nem akaratlanul bántotta, hanem gonoszságból.

MÓZES Sámuel fiam!

SÁMUEL Ki akarta kergetni Sárikát a gyümölcsösből, de Sárika soha életében futni nem tudott. Aki almával hajigál futni nem tudó leánykákat, az énszerintem gonosz ember.

MÓZES Jól van, lehet, hogy gonosz ember volt, de jó asszony! S a hajigálós témát ezzel befejeztük!

     Sámuel zsebre teszi a kulcsot, és kimegy. Márta észreveszi, hogy Sára kezében csak egy tojás van.

MÁRTA Két tojást mondtam, hogy hozzál, leányka!

SÁRA Az egyiket elejtettem befelé jövet.

MÁRTA S nem volt másik?

SÁRA De volt. Hozzak még egyet?

MÁRTA Hozzál még egyet.

FERENC (Sárának) Maradhatsz, ameddig elújságolom a… (Sára kimegy) Hát igen. Sárika. Mit csináljunk.

MÁRTA Mit akar elújságolni, tanító úr?

FERENC Azt, hogy itt van a faluban egy biztos.

MÓZES Milyen biztos?

FERENC Egészen biztos, most beszéltem vele.

MÓZES De ki ez az ember?

FERENC Egy miniszteri biztos, aki maguk miatt jött egyenesen Budapestről.

MÓZES Miattunk? Mért, mit csináltunk?

MÁRTA Mondtam én, hogy nem kéne annyit kártyázni!

FERENC Nem úgy maguk miatt. Az itteni zsidók érdeklik. Mert így, hogy Észak-Erdély visszatért az anyaország kebelére, kormányunk figyelme ideszegeződött Bözödújfalura.

MÁRTA Aztán mért szegeződött ide?

FERENC Mert maguk csak vallásilag zsidók. Fajilag ősturáni szittyavér magyarok. Úgyhogy ideküldték a biztost, állapítsa meg, hogy micsodák maguk tulajdonképpen.

MÁRTA Mit kell ezen megállapítani?

MÓZES S ha megállapította, utána mi lesz?

FERENC Nekem annyit mondott, hogy aki nem keresztény, annak a magyar hazában helye nincsen.

MÓZES Hogyhogy? Ki akarnak telepíteni?

FERENC Nem hiszem.

MÓZES Akkor mit akarnak?

FERENC Ők tudják.

MÓZES De mégis, mire számítsunk?

FERENC Fel kell készülni, hogy valami lesz.

MÁRTA Jó, de mi lesz?

FERENC Hát… valami.

MÁRTA Arra tényleg fel kell készülni, ne érjen váratlanul.

     Jön Sára, kezében két tojás.

FERENC Mennyi is lesz a nadrág, Márta?

MÁRTA Öt pengő.

FERENC Öt pengő? Abból egy véka búzát veszek.

MÁRTA Menjen akkor búzába öltözve a szentmiséjére.

MÓZES (csitítólag) Mártikám.

     Kopogtatnak. Belép Éva és Gizella.

ÉVA Szervusztok!

GIZELLA Csókolom!

MÓZES Korán jöttetek, Éva, nincsen még Szombat.

     Sára a közönség elé lép.

SÁRA (a közönséghez) Mi, zsidók, Szombaton nem dolgozhattunk, de keresztények elvégezhették helyettünk a munkát, ha volt hozzá kedvük. Mert fizetni nem volt szabad érte, az bűn volt. Itt a faluban mindenki segített mindenkinek, így hozzánk is jártak jó emberek segíteni: az unitárius lelkész úr felesége és az unitárius lelkész úr leánya. Együtt jártak mindenhová.

ÉVA Most nem a szombat miatt jöttünk. Az uramnak fáj a torka, s fekszik. Van még abból a mentából?

MÁRTA Sárikám, ha befejezted a magadban diskurálást, add oda azt a két tojást Évának! (Sára odaadja a tojásokat, Éva elveszi. Évának) Keverd el jól ezt a két tojássárgáját egy evőkanál mézzel. Az rendbe hozza a torkát.

ÉVA Köszönjük szépen!

     Belép Sámuel, kezében egy kanna bor. Mondani akar valamit az apjának, de meglátja Éváékat, és torkán akad a szó.

MÓZES A szemed ki ne essen, fiam, szükség lehet még rá.

SÁMUEL (Éváéknak) Kérnek egy kis bort?

     Éva inti, hogy nem. Gizella ugyanúgy.

FERENC (a kezét nyújtja) Köszönöm, elfogadom.

     Márta kiveszi Sámuel kezéből a kancsót, és az asztalra teszi.

MÁRTA Ez a szombati vacsorához kell.

MÓZES Megyek, megpucolom a gyertyatartót.

     Kimegy a másik szobába.

MÁRTA Leányka, hozzál még két tojást, kenjük be végre azt a barheszt!

SÁRA Több tojás nem volt.

ÉVA Akkor tessék, ezeket visszaadjuk.

GIZELLA Igen, visszaadjuk.

MÁRTA Szó nem lehet róla! Az urad egészsége fontosabb, mint az, hogy csillogjon a kalács.

FERENC Akkor én megyek is. (Indul) Ne felejtsék el a szentmisét!

MÁRTA Maga se az öt pengőt.

FERENC Ööö… igen… Most csak lejem van.

MÁRTA Az akkor 150 lej.

FERENC (a zsebébe nyúl) Csak 120 van nálam.

MÁRTA Jó lesz úgy is, adja ide.

FERENC (fizet) Isten áldja magukat!

     Kimegy. Márta megszámolja a pénzt.

MÁRTA Csak százat adott a szarrágó!

     Kisiet Ferenc után.

ÉVA Mi is indulunk akkor.

GIZELLA Igen, indulunk akkor.

SÁMUEL Maradhatnának még egy kicsit.

GIZELLA Jó.

ÉVA Megyünk inkább.

GIZELLA Igen?

ÉVA Kavarjuk ki apádnak azt a mézes tojást.

SÁMUEL Láttak már fácáncsapdát?

GIZELLA Nem. Csináltál fácáncsapdát?

     Sámuel elővesz a sarokból egy fa zöldségesládához hasonló tárgyat.

SÁMUEL Még nincs kész. De ha elkészül, minden héten lakoma lesz itt. Maguknak is hozok.

GIZELLA Szegény fácán.

SÁMUEL Nem szegény. A fácán nem tudja, hogy miért él, így azt se tudhatja, hogy az élete rövid volt, vagy hosszú. Mindegy az neki.

ÉVA S az ember tudja?

SÁMUEL Annyit legalább tud, hogy mit szeretne. Hogy mi kéne ahhoz, hogy boldog legyen.

ÉVA Én is azt hittem, hogy tudom. Hogy mit kell csinálni, hogy kell élni… Negyvenévesen jöttem rá, hogy ezeket mások ültették belém, s én nem tudok semmit. Most csak hagyom, hogy fújjon a szél. (Gizellára néz) Beszélek itt összevissza. Induljunk, Gizikém!

GIZELLA Sajnálom azokat a fácánokat.

ÉVA Én is. Ne hozzál nekünk fácánt, legalább ők éljenek.

     Éva és Gizella kimennek.

     Sámuel a földre teszi a ládát, és a lábával széttöri.

 

     2.

     A bíró házának udvarán vagyunk. Egy asztalon papírok és dossziék hevernek. Az asztal mögött ül Geréb Kálmán, Demény Ferenc és Péter Ödön. A tér másik végében falusiak álldogálnak, többek között Kovácsék is.

SÁRA (a közönség felé) Degré Alajosnak hívták azt az embert, akit ideküldtek a minisztériumból. Sok-sok papírlapot adott nekünk. A papírlapokon 129 kérdés volt anyánkról, apánkról, anyai nagymamánkról, anyai nagytatánkról, atyai nagymamánkról, atyai nagytatánkról, anyai dédszüleinkről és atyai dédszüleinkről, és nekünk minden kérdésre válaszolni kellett. Odaadtuk neki a válaszokat, ő pedig elvitte őket Budapestre. Aztán egy szép napon összehívták a falu zsidóit, hogy megtudjuk az Igazságügyi Minisztériumtól, mi az igazság.

     Kálmán felemelkedik, és szónokolni kezd a falusiak felé.

KÁLMÁN Kedves barátaim! Hogy keresztény emberek tömegesen zsidóvá váljanak, ilyen a világon sehol nem történt, még Kőrispatakon se, hanem csak itt, Bözödújfaluban történt ilyen hetven évvel ezelőtt, amikor a ti szombatos felmenőitek betértek a zsidó vallásba. Elmondhatjuk hát: igaz, hogy a tavalyi szilvatermésünk pocsékabb lett, mint a kőrispatakiaké, viszont nekik nincsenek keresztényekből lett zsidóik, s ebből ki-ki vonja le a következtetést, hogy melyik falu ér többet. Kedves barátaim! A magyar kormány sokáig nem tudta eldönteni, hogy rátok vajon érvényesek-e a fajvédelmi rendelkezések.

FERENC Lévén, hogy maguk csak vallásilag zsidók, fajilag ősturáni szittyavér magyarok.

KÁLMÁN Én is így értettem, Feri, ezért kár volt megakasztani ezt a szép beszédet. (A falusiaknak) Tehát. Az Igazságügyi Minisztérium megvizsgálta a felmenőiteket, s most leküldte ügyesen a tanúsítványokat, hogy ki minek tekintendő.

ÖDÖN (az asztalra mutat) Itt vannak a tanúsítványok. 

KÁLMÁN Igen, ott vannak. Ők is látják.

ÖDÖN Olyan drága és csodálatos ez a májusi napfény! Isten kegyelméből ragyog ránk, és szívből remélem, hogy mindenki számára jó hírt hoz.

KÁLMÁN Igen. (A falusiaknak) A tanúsítványok kiosztását az elöljárókra bízták, azaz rám mint falubíróra… a tanító úrra meg az unitárius lelkész úrra itt mellettem… a református lelkész úrra, aki nem lehet jelen, mert elutazott… és persze a plébános úrra, aki szintén nem lehet jelen, mert meghalt.

FERENC A rabbit is mondjad, Kálmán!

KÁLMÁN (a falusiaknak) Mivel kis falunkban most nincsen rabbi, így reá nem bízott senki semmit. Jól mondom, Feri?

FERENC Jól, jól.

KÁLMÁN Kedves barátaim! Mielőtt hozzálátnék a tanúsítványok kiosztásához, hadd mondjam el, hogy Budapest messze van, és Bözödújfalu népe összetartó nép. Nálunk magyar, román, cigány mindig békében élt együtt – nem úgy, mint Kőrispatakon. Itt senkit a hite miatt hátrány nem ért. Minket nem érdekel, mások mit szeretnének, hogy egymásról gondoljunk, úgyhogy akármit hoz a jövő, segítünk egymáson, és nem hagyjuk, hogy begyűrűzzék ide a gyűlölet fullánkja. (Az asztalnál ülőkhöz) Jól mondom?

ÖDÖN Nem egészen, Kálmán: egy fullánk nem tud gyűrűzni.

KÁLMÁN Jó, de a fullánkos mondatomat leszámítva egyetértünk?

ÖDÖN A fullánkos mondatodat leszámítva nem sok értelme volt annak, amit mondtál, de egyetértünk, hiszen az egyetértés Isten adománya, akárcsak a békesség és a szeretet, amelyben itt élünk.

KÁLMÁN Feri, te akarsz mondani valamit?

FERENC Hogyne. Gyerekek, ne felejtsétek el, hétfőn dolgozatírás románból, a Capra cu trei iezi-ből!

KÁLMÁN Köszönjük a tartalmas hozzászólásokat, lássunk hát neki. Akiket szólítok, jöjjenek ide! (Felemel egy dossziét az asztalról.) Ezek nincsenek ábécésorrendbe téve? A Kovács család az első.

FERENC Melyik? A fél falut Kovácsnak hívják.

ÖDÖN Milyen drága és csodálatos a mi Teremtőnk, hogy ennyi Kovácsot adott nekünk!

     Kálmán belenéz a dossziéba.

KÁLMÁN A Szabóné Kovácsék.

FERENC Sorrendbe teszem őket.

     Ferenc elkezdi rendezgetni az asztalon lévő iratokat.

KÁLMÁN (fennhangon) Kovács Márta született Ács Márta!

     Jön Márta. Kálmán vizsgálja a papírokat a dossziéban.

KÁLMÁN Asszondja, hogy… Kovács MÁRTA – nem zsidó.

MÁRTA Hogyhogy?

KÁLMÁN Ezt mondja a minisztérium.

MÁRTA Héberül imádkozok, megtartom a micvákat, s ezek azt mondják, nem vagyok…?

KÁLMÁN A nagyszülőkből indulnak ki. A te nagyszüleid csak felnőttkorukban lettek izraeliták, ezért te a nemzsidókkal esel egy megítélés alá. De csak akkor, ha kikeresztelkedsz! Utána megkapod ezt a mentesítő papírt, s kész, megszabadultál.

MÁRTA Mért keresztelkednék ki?

KÁLMÁN Hát, hogy megkapd ezt a mentesítő papírt.

MÁRTA Mi alól mentesít az a papír?

KÁLMÁN Maguk is olvasnak újságot, nem?

MÁRTA Inkább csak a fiam.

KÁLMÁN De tudják, mi folyik az országban. Zsidók nem lehetnek lapszerkesztők, színházigazgatók…

MÁRTA Pedig annyi a színház itt a faluban, az egyiket én akartam vezetni.

KÁLMÁN Segíteni akarunk, hogy ne essen bajotok, ha esetleg a dolgok rosszabbra fordulnak.

FERENC A dolgokkal az a helyzet, hogy általában rosszabbra szoktak fordulni. 

ÖDÖN Bármelyik keresztény felekezetet választhatod, MÁRTA, főleg az unitáriust.

MÁRTA Nem azért jöttünk ki Egyiptomból, hogy egyik vallásból csak úgy betérjünk a másikba. Hát mi a mi vallásunk, kocsma?

ÖDÖN De hiszen ez csak formaság. Senkit nem érdekel, mit csinálsz egész héten. Csak vasárnap ne dolgozzál, és járjál szépen istentiszteletre.

MÁRTA Tiszteletes úr, mit szólna, ha azt mondanám, hogy egész héten ehet, amit csak akar, de minden vasárnap egyen meg egy nagy, szőrös pókot?

ÖDÖN MÁRTA, azért ez… Nagy, szőrös pókhoz hasonlítani az Úristen hajlékát…

MÁRTA Hasonlítom én nagy, szőrös másvalamihez is, ha ki akarnak téríteni a hitemből! (Indul. Jön Mózes, csitító gesztust tesz MÁRTA felé. Mózesnek) Megyek, melegítem a… Már nem tudom, mit főztem, de teszem oda melegedni.

MÓZES Sóskalevest.

MÁRTA Azt. (Az asztalnál ülőkhöz) A papírommal meg töröljék ki a zsírosbödönjüket!

     Márta kimegy. 

ÖDÖN Én csak segíteni akartam.

FERENC Mit csináljunk… 

     Mózes az asztalhoz lép.

KÁLMÁN Igen. Kovács Mózes… (Nézi a papírt) úgy néz ki, hogy te félvér vagy.

MÓZES Félvér?

KÁLMÁN Ezt mondja a minisztérium. Anyai ágon zsidó, apai ágon nemzsidó nagyszülőktől származol.

MÓZES S akkor… mi a teendő?

FERENC (felemel egy papírt az asztalról) Azt írja itt a miniszteri biztos úr: „Az erdélyi félvérek feltehetően nem a zsidó, hanem a székely felmenőik gondolatvilágát és jellemét követik.”

ÖDÖN Milyen drága és csodálatos a minisztérium éleslátása! Mózes. A Jóisten az ő végtelen irgalmában mutat neked egy utat.

KÁLMÁN Igen, félvérek számára is kínálnak megoldást. Ha kikeresztelkedsz, és nemzsidó asszonyt veszel feleségül, te is megkapod a mentesítő papírt.

MÓZES Nem tudom, észrevették-e, de én már nős vagyok, és a feleségem eléggé zsidó.

FERENC Esetleg bírja rá Mártát valahogy…

MÓZES Mártát csak arra lehet rábírni, amit már eleve nagyon akar, s arra is elég nehezen.

KÁLMÁN Hát akkor… Most minden esetre haladjunk, mert reánk esteledik. Kovács Sámuel és Kovács Sára! (Jön Sámuel és Sára. Az asztalhoz lépnek. Nézi a papírt) A papír szerint ti zsidók vagytok.

MÓZES Hogyhogy? Tudom: ezt mondja a minisztérium.

KÁLMÁN Igen.

MÓZES S a minisztérium szerint hogy tudott nekem egy nemzsidó asszony két zsidó gyereket csinálni?

KÁLMÁN Mondtam: a nagyszülőktől számolják. Az ő nagyszüleik már zsidónak születtek, úgyhogy…

FERENC Mit csináljunk…

SÁMUEL Akkor mehetünk haza?

MÓZES Mehetünk. A sóskalevest, azt legalább értem. De a minisztériumot? Egyik nap még egyformák vagyunk, másnap már ahányan annyi félék.

SÁMUEL (vállat von) Minden ember egyforma.

MÓZES Te könnyen beszélsz, te zsidó vagy.

FERENC (most fejezi be az iratok rendezgetését) Na. Most már ábécésorrendben vannak.

     Jön Ráduly István. Római gallért visel, vállán táska.

ISTVÁN Dicsértessék! Ráduly István vagyok.

KÁLMÁN Á, az új plébánosunk! 

     Mosolyogva üdvözlésre emelkedik. István a kezét nyújtja, de megbotlik, és ráesik az asztalra, amely felborul, és az összes irat a földön landol, újból összekeveredve.

FERENC Az Isten…! hozta Újfaluban, plébános úr!

     István elterül a földön, Sára kuncog. 

ISTVÁN Bocsánat.

     Ödön odalép, és a kezét nyújtja. István azt hiszi, hogy fel akarja segíteni, de Ödön csak bemutatkozik.

ÖDÖN Péter Ödön. Unitárius lelkész.

     Kálmán felsegíti Istvánt. Ferenc elkezdi összeszedni a földről a papírokat. István segít neki.

KÁLMÁN Készültünk volna a fogadására, de nem tudtuk, hogy máma érkezik.

ISTVÁN Nem? Pedig megírtam.

KÁLMÁN Mikor?

ISTVÁN Előreküldettem a csomagomat meg egy levelet.

KÁLMÁN Ide nem jöttek.

ISTVÁN Nem éppen ide küldtem, hanem a templomhoz.

KÁLMÁN Oda se jöttek.

ISTVÁN Nem értem.

FERENC (hangosan) Azt mondja, nem jöttek oda se!

ISTVÁN Bocsánat, hallottam, csak azt nem értem, hogyhogy nem jöttek meg.

KÁLMÁN Nem lehet, hogy Bözödre vitték?

ISTVÁN Miért, ez nem Bözöd?

KÁLMÁN Ez Bözödújfalu.

ISTVÁN Igen, Bözödújfalu.

KÁLMÁN Az. Nem Bözöd.

ISTVÁN Ó. Nem?

KÁLMÁN Igen: nem.

ISTVÁN Igen? Nem?

KÁLMÁN Nem.

ISTVÁN Igen?

FERENC Bözöd arra van. (Jobbra mutat) Három kilométer. Amikor nincsen sár.

ISTVÁN Akkor ez két külön…?

     Mindenki bólogat.

ÖDÖN Milyen drága és csodálatos a mi vidékünk, hogy így tele van Bözödökkel!

KÁLMÁN Ne aggódjék, meglesz a csomag! Ezer szerencse, hogy nem Kőrispatakra vitték, mert akkor…

MÓZES Plébános úr, én segítek elhozni a csomagját, ha Kálmán kölcsönadja a szekeremet, amit elnyert tőlem.

ISTVÁN Nagyon köszönöm!

KÁLMÁN Nem adom kölcsön. Visszaadom. Nem kell nekem még egy szekér, csak a helyet foglalja.

MÓZES Az Isten tartson meg!

ISTVÁN Látom, valami falugyűlésbe csöppentem. Esetleg engem is érint?

ÖDÖN Csak a zsidókat érinti.

MÓZES Most derül ki, hogy kapunk-e mentesítő papírt.

ISTVÁN Az jólfog. Megszabadulhatnak a munkaszolgálattól.

MÓZES Mi az a munkaszolgálat?

ISTVÁN Nem olvasnak újságot?

MÓZES De. (Sámuelnek) Mi az a munkaszolgálat, fiam?

ISTVÁN Így, hogy visszakerültünk az anyaország kebelére, Erdélyből is elviszik a zsidó férfiakat. Két évre.

MÓZES Hová visznek két évre?

ISTVÁN Lövészárkot ásni, aknákat felszedni… 

MÓZES Mi? A frontra?

FERENC Csak a zsidókat viszik el?

ISTVÁN Főleg. Igen. Őket tartják a leginkább megbízhatatlannak.

FERENC Az igaz, hogy másfél hónap alatt varrnak meg egy nadrágot, de azért… Várjunk csak, akkor másokat is elvisznek?

ISTVÁN Akiket megbízhatatlannak tartanak politikailag.

FERENC Te Kálmán, mi megbízhatók vagyunk politikailag?

ISTVÁN Egyelőre igen.

FERENC Hogyhogy egyelőre? Meddig?

KÁLMÁN Ameddig a szánkat befogjuk, Feri.

ISTVÁN (Mózesnek) Indulhatunk?

     Sára a közönség felé fordul.

SÁRA Édesapánk hazaküldött minket, és elvitte a mókás papot Bözödre, a csomagjaiért.

KÁLMÁN (Ferencnek) Megint magában diskurál.

     Összeszedik az asztalt, majd kimennek. Csak Sára marad.

SÁRA Minket azért küldött haza, mert volt egy terve, amit ott, Bözödön akart nyélbe ütni, s nem akarta, hogy kitudódjon. De édesanyánk valahogy mégis kiszimatolta.

 

     3.

     Kovácsék házában vagyunk. A színen Márta és Mózes.

MÁRTA Mit csináltál, Mojse?

MÓZES Mért, mit csináltam?

MÁRTA Megkeresztelkedtél, ugye?

MÓZES Honnét veszed?

MÁRTA Te megkeresztelkedtél.

MÓZES De csak egyszer!

MÁRTA Tudtam! Ameddig én itthon melegítem az ebédet, meg csinálom a… addig te azzal a pappal…?!

MÓZES De végig rád gondoltam!

MÁRTA Hogy voltál képes?

MÓZES Mártikám…

MÁRTA A hátam megett ráadásul.

MÓZES Neked is ezt kéne csinálni. Mindenkinek. Ezen múlhat a jövőnk.

MÁRTA És a zsidóság jövője? Az nem számít?

MÓZES Nem mi fogjuk megváltoztatni a világ sorsát, ez már egyre biztosabbnak tűnik.

MÁRTA Nem akarlak többet látni ebben a házban, te… Mózes.

MÓZES Komolyan beszélsz?

MÁRTA Takarodjál a keresztényeidhez!

MÓZES De MÁRTA… ez az én házam is.

MÁRTA Akkor én megyek el. (Indul)

MÓZES Ne! Jól van. Jól van.

     A zsebéből kis kulcscsomót vesz ki, és az asztalra teszi. Mártára néz, majd kimegy.

     4.

     Márta leroskad egy kisszékre, maga elé bámul.

SÁRA (a közönség felé) Édesapánk aznap tényleg elment. Nemcsak minket hagyott el, hanem Bözödújfalut is. Néha érkeztek felőle hírek, hogy állítólag Vásárhelyen van, állítólag Szatmáron van, állítólag Váradon van… Aztán egyszer jött az erdőszentgyörgyi rabbi, hogy hallotta valakitől, aki hallotta valakitől, hogy édesapánk ki akart vándorolni Amerikába, csak az angliai Liverpúl kikötőjében összekülönbözött pár matrózzal valami kártyaadósság miatt, s azok belédobták a tengerbe. Több hír azután nem jött felőle.

     Belép Sámuel kabátban, kalapban és kisgatyában. Nincs rajta nadrág.

SÁMUEL Sálom!

     Márta végignéz rajta.

MÁRTA Kártyáztál, fiam?

SÁMUEL Aha.

MÁRTA Szombatnak szent napján.

SÁMUEL Aha.

MÁRTA S elvesztetted a nadrágodat.

SÁMUEL Aha.

MÁRTA S csak annyi hozzáfűznivalód van, hogy „aha”?

SÁMUEL Aha.

     Márta dühösen felkel a székről.

MÁRTA Miféle ember lettél te? 

     Sámuel vállat von.

     Mi? Nem azért jöttünk ki Egyiptomból, hogy nadrágokat kártyázzunk el Szombaton, s utána a vállunkat vonogassuk!

SÁMUEL Mit jön megint az Egyiptomjával, amikor maga nem is zsidó?

MÁRTA Hogy én nem vagyok zsidó?

SÁMUEL Megmondta a minisztérium.

MÁRTA Igyon szüretlen békahúgyot az a minisztérium! Nekem nem ők fogják megmondani, hogy mi vagyok.

SÁMUEL Akkor se Egyiptomból jöttünk ki, hanem Levédiából.

MÁRTA Te és a te szaros földrajztudományod! De ahhoz már nincs eszed, hogy vigyázz a pénzedre!

SÁRA Szombat napján tilos kimondani, hogy „pénz”!

MÁRTA Te is kimondtad, te pingvin. (Sámuelnek) Mostantól jó zsidó leszel, megértetted!? Leülsz oda, né!

SÁMUEL S mit csinálok ott?

MÁRTA Nem csinálsz semmit, mert Szombat van! A szombat örömre és vidámságra lett adva, úgyhogy ott ülsz ügyesen, s örülsz!

     Sámuel vállat von, és elindul a sarok felé, ahova Márta mutatott.

     Lássam azt a vidámságot, vagy letépem a füledet!

     Sámuel erőltetetten vigyorog. Belép Éva és Gizella.

ÉVA Békés szombatot!

     Sámuel szégyelli, hogy nincs rajta nadrág, ezért kiszalad a szomszéd szobába. 

GIZELLA Igen, békés szombatot! Ez hová futott?

SÁRA Így el szokott tűnni. Pont olyan lett, mint édesapánk, csak más.

MÁRTA Hallgassál, leányka!

ÉVA Megyek, megetetem a majorságot, jó?

MÁRTA Fázok, Éva. Ne gyújtsatok be a kemencébe.

SÁRA (a közönség felé) Nekünk tilos volt keresztény embert megkérni, hogy Szombaton helyettünk dolgozzon, ezért, ha valamire szükség volt, mi nem kértük meg Éva nénit, hogy csinálja meg.

MÁRTA Éva? Ne hozzatok vizet a kútról, mert pusztulok szomjan.

ÉVA Máris hozunk. Az ételt melegítsük meg?

     Márta visszaroskad a székére, és nézi a földet.

GIZELLA Odateszem melegedni. Tegyem oda melegedni?

     Szünet.

ÉVA Mi legyen, MÁRTA? Melegítsünk valamit?

MÁRTA Ne melegítsetek semmit. Főleg ne a csólentet.

ÉVA Máris melegítjük a csólentet. De most nem maradunk ebédre, mert vendégségbe jött az uram rokonsága.

SÁRA Az jó. Nem? 

ÉVA Igen, nagyon drágák, szeret mindenki mindenkit. Csak valahogy csikorog az egész. De mindenhol így van ez, gondolom. (Gizellának) Gyere, amíg én útilaput vágok a libáknak, te hozzál vizet.

MÁRTA (maga elé) Ne gyújtsatok be a kemencébe!

ÉVA Máris aprítom a tűzifát.

     Kimegy. Jön vissza Sámuel. Nadrágot húzott, már nincs rajta kabát és kalap. Kezében egy üveg bor. Sára odakuporodik MÁRTA mellé.

GIZELLA (Sámuelnek) Mégis visszajöttél?

SÁMUEL Kérsz egy pohár bort?

     Gizella inti, hogy nem kér. Sámuel tölt magának, és iszik.

GIZELLA Mit akartam… Igen. Veder, víz. (Sámuelnek) Olyan szerteszét vagyok… Biztos az idő miatt. Süt ez az őszi nap, minden olyan szikrázóan szép… Csak kár, hogy ilyen hűvös van.

SÁMUEL Az. Ha süt a nap, örülünk – ha hideg van, fázunk. Így telik el az életünk a semmivel.

GIZELLA A tiéd. De egy lánynak mindig van dolga. Te is csinálhatnál valamit.

SÁMUEL Csinálok. (Köszöntésre emeli a poharát, és iszik.)

GIZELLA Egyszer azt mondtad, mindenki tudja, mit kéne tennie, hogy boldog legyen.

SÁMUEL Igen. S mit érünk vele?

GIZELLA Hogyhogy mit érünk vele?

SÁMUEL Kicsik vagyunk, Gizi. A korlátok hatalmasak, s mi ott álldogálunk, szerencsétlen kis törpék a korlátok tövében, s nem tudunk átmászni. Mert így rendezték be nekünk a világot.

GIZELLA Szóval nem akarsz tenni semmit.

SÁMUEL Mindegy, hogy én mit akarok, nem érted?

GIZELLA Akkor csak igyál s kártyázzál, attól jobb lesz.

SÁMUEL Azt hiszed, nincsen bennem szándék, hogy éljek, s küzdjek meg mindenért? De jövőre tizennyolc leszek. Elvisznek munkaszolgálatra. Visszajövök-e? Nem tudom.

GIZELLA Hát szökjél meg akkor!

SÁMUEL Miről beszélsz?

GIZELLA Igen, Amerikába. Mint az apád. Vagyis, mint az apád szökött volna, ha nem akad össze azokkal a liverpúli matrózokkal.

SÁMUEL Szökjek meg Amerikába. Mert az úgy megy. Különben is, mit érne az, ha nem jöhet velem, akit én…? Mindegy.

GIZELLA Ki ne akarna veled menni, Samu?

SÁMUEL Tessék?

     Gizella Sámuel arcára teszi a kezét. Belép István. Gizella elkapja a kezét.

ISTVÁN Dicsértessék!

GIZELLA Magának is. Vagyis ámen. Vagy… Hozok vizet! (Fogja a vödröt, és kisiet.)

ISTVÁN Téged láttalak ma nadrág nélkül futkorászni, Sámuel?

SÁMUEL Igen, történt egy kis… (Legyint)

ISTVÁN Szerintem fel kéne hagyni azzal a kártyával.

SÁMUEL Késő.

ISTVÁN Helyes útra térni sosem késő.

SÁMUEL Akkor meg ráérek még, nem?

     István sóhajt, majd egy papírgalacsint vesz elő a zsebéből, és kibontja. Cukorkák vannak benne.

ISTVÁN Kérsz egy cukorkát, Sári? A városból hoztam.

SÁRA Kérek. Milyen íze van?

ISTVÁN Cukorkaíze.

SÁRA Akkor nem kérek.

ISTVÁN Azt hiszem, citromos.

     Sára elvesz egyet. István elejti a többit. Felszedegeti őket a földről.

MÁRTA Nyissa ki egy cseppet azt az ajtót, plébános úr.

ISTVÁN Ezt, amelyiken bejöttem?

MÁRTA Azt. S utána csukja be maga után.

ISTVÁN Bocsánat, megyek, csak… Fontos dolog miatt…

MÁRTA Akkor ne kínálgassa a leánykámat a szaros cukorkájával!

SÁRA Nem szaros. Citromos.

ISTVÁN Kérem, hallgassanak meg. Azért jöttem, mert a helyzet egyre…

MÁRTA Szombat van, fiam, mért nem az ünneplőnadrágodat vetted fel? 

SÁMUEL Elvesztettem kártyán.

MÁRTA Elkártyáztad az ünneplőnadrágodat?!

SÁMUEL Nem anélkül jöttem máma haza?

MÁRTA Honnét tudjam, mi nélkül jöttél haza?

ISTVÁN Maguk eddig elszigetelve éltek itt. Zavartalanul. De ennek most vége.

MÁRTA Minek van vége?

ISTVÁN Az újságban, a rádióban egyfolytában magukról van szó. Zsidók így, zsidók úgy. Kibírhatatlan.

MÁRTA Az. S aztán kivel kártyáztál, fiam?

SÁMUEL Kálmán bácsival, Kovács Áronnal, a testvérével…

MÁRTA A Tojáslopó Kovácsékkal?

SÁMUEL Aha.

MÁRTA Ki nem állhatom a Tojáslopó Kovácsékat.

ISTVÁN Miért?

MÁRTA Lopják a tojásokat.

     Sára István háta mögé sétál.

ISTVÁN Figyeljenek rám! Tudom, magukat nem érdekli, hogy zsidók ma már semmilyen tisztséget nem viselhetnek, hiszen maguk földművesek. Meg hogy zsidók nem játhatnak automobillal, hiszen maguknak nincsen automobiljuk.

MÁRTA Magának sincsen.

ISTVÁN Nem ide akarok kilyukadni. Hanem, hogy magukat is érinti, ami most történik.

MÁRTA Mért, mi történik?

ISTVÁN Elkezdték összeírni a zsidó földeket, ingatlanokat. El fogják kobozni, biztos vagyok benne.

MÁRTA Mit?

ISTVÁN A földjeiket. Nemrég a Pest vármegyei alispán…

     Sára hátulról hirtelen ráijeszt Istvánra.

SÁRA Bumm!

ISTVÁN Ááá! A Jóisten áldjon meg, mit csinálsz?

SÁRA (kuncog) Azt mondják a faluban, hogy maga a legijedősebb pap, akit a föld a hátán hordott. Ki akartam próbálni. Na, nincsen semmi baj. (Megöleli Istvánt, hogy megnyugtassa.)

ISTVÁN Na de Sárika… a legvadabb oroszlán is megijed, ha a háta mögül ordibálnak rá… (Kibontakozik Sára öleléséből) Tényleg azt híresztelik, hogy félénk vagyok?

SÁMUEL Félénk? Ez egy kicsit félrevezető kifejezés. A „beszari” sokkal közelebb áll a tényekhez.

ISTVÁN Na-na!

SÁMUEL Tekintve, hogy egy álmos tehéntől is képes megijedni.

ISTVÁN Bocsánat, de egyenesen felém tartott az a tehén!

MÁRTA Ki nyerte el a nadrágodat, fiam? Kálmán bá vagy a Tojáslopó Kovácsék?

SÁMUEL Kálmán bá.

ISTVÁN Megakasztottak, de ott tartottam, hogy a Pest vármegyei alispán háromszáz zsidót internáltatott. Mindenüket elvették. Házat, birtokot…

MÁRTA Akkor jó. Mert ha Tojáslopó Kovácséknál lenne, soha többet nem látnád azt a nadrágot.

ISTVÁN Erdőt, kaszálót, mindent.

MÁRTA Görény tojáslopók. Ha nem volnának zsidók, egy pohár bort el nem fogadnék tőlük.

SÁRA Már nem zsidók.

MÁRTA Hogyhogy nem zsidók?

SÁMUEL Az unitárius lelkész úr megkeresztelte őket.

MÁRTA Hogy szívnák ki a libafosból a zöldet! Többet egy kortyot nem iszok én abból a… finom borukból!

ISTVÁN Ilyen lehetetlen embereket! Próbálom itt ecsetelni, hogy mekkora bajban vannak, de maguk csak hülyeségekről tudnak szövegelni! Tojásokról meg… 

MÁRTA Mért, a katolikus egyház szerint a tojáslopás nem bűn?

ISTVÁN De értsék meg, hogy itt most nem tojásokról van szó! Elveszíthetik a földjeiket!

MÁRTA Ez a veszély mindig fennáll, amikor ez a mesüge elmegy kártyázni. (Sámuel felé int.)

ISTVÁN Mindenüket elvehetik, értsék már meg!

MÁRTA Értem én. De mit akar, mit csináljunk?

ISTVÁN Azt, amit a Tojáslopó Kovácsék.

MÁRTA Lopjunk tojásokat?

ISTVÁN Keresztelkedjenek meg!

     Szünet.

MÁRTA Emiatt jött ide, a házamba?

ISTVÁN Váltsa ki azt a mentesítő papírt, Márta, és akkor biztonságban lesznek! 

MÁRTA Szóval nem elég, hogy az uramat megkeresztelte…

ISTVÁN Az a javát szolgálta.

MÁRTA A javát, azt mondja. Ezért került ő a másvilágra?

ISTVÁN Bocsánat, arról nem én…

MÁRTA Akkor ki tehet róla?! Ha maga nem kereszteli meg, még mindig velünk élne! De maga megölte!

ISTVÁN (összerezzen) Bocsánat, ez… egyszerűen nem igaz… ez…

MÁRTA Tűnjön innét! Ha mindenáron téríteni akar, menjen Havazóniába, s térítsen indiánokat!

SÁRA (Mártának) Amazóniába.

MÁRTA Hogy tele lett ez a család földrajztudósokkal!

     Belép Éva, hóna alatt egy öl tűzifa.

ISTVÁN Lehet, hogy ez így sábeszkor… hogy nem ez volt a megfelelő időpont, de majd…

MÁRTA Magával nekem egyik időpont se megfelelő. Éva? Megkérlek, ne dobd ki ezt a süket papot.

ÉVA Máris dobom. (Zavarban) Mármint…

ISTVÁN Isten áldja magukat!

     Kifelé menet megbotlik a küszöbben, kiesik az ajtón. Sötét.

 

     5.

     A falu utcáján vagyunk. Jön két enyhén ittas csendőr, Kónya és Pintér. Megállnak.

KÓNYA Tehát ez volna a híres Bözödújfalu.

PINTÉR Ez.

     Mosolyogva néznek körbe.

KÓNYA (elkomolyodva) Hát, voltam már szebb helyen is.

PINTÉR Én is. Hogy is hívták azt a szebb helyet, ahol voltunk? Kőrispatak?

KÓNYA Nem tudom, hogy hívták. De szebb volt.

PINTÉR Szerintem is szebb volt.

KÓNYA Mondjuk, azért a környezet meg a táj, meg így a környezet, az elég szép. Meg a táj.

PINTÉR Ja, elég szép a táj, nem kérdés. Meg így a környezet.

KÓNYA Az is, igen. Meg a táj.

PINTÉR A táj is, ja, egyetértünk.

KÓNYA De a többi? Bezzeg a németek. Nem? Ők azért tudnak építkezni. Nem?

PINTÉR A németek tudnak. Ezt nagyon jól fogalmaztad meg.

KÓNYA De a székelyek… Édes Istenem! Nézd meg ezeket a házakat!

PINTÉR Várjál! Itt azért engedd meg, hogy ne értsek egyet. Nekem tudniillik vannak székely felmenőim.

KÓNYA És akkor mi van?

PINTÉR Az, hogy vannak székely felmenőim, és ebből kifolyólag nem értek egyet azzal, amit mondasz.

KÓNYA Nekem is vannak székely felmenőim, de attól még egyetértek azzal, amit mondok.

PINTÉR Neked nincsenek is székely felmenőid.

KÓNYA Honnan tudod te, hogy mijeim vannak nekem?

PINTÉR Onnan, hogy ha volnának székely felmenőid, akkor te sem értenél egyet azzal, amit mondasz.

KÓNYA Eleve nem mondanám, amit mondok, ha nem értenék egyet magammal, és ennek semmi köze a felmenőkhöz.

PINTÉR Nagyon is van köze a felmenőkhöz, mert akinek székely felmenői vannak, az nem mond ilyet a székelyekről. Továbbmegyek. Rendes magyar ember akkor se mond ilyet a székelyekről, ha nincsen semmilyen felmenője!

KÓNYA Mióta nem szabad kimondani valamit csak azért, mert valaki székely?

PINTÉR Ez mindig is így volt, mert a székelyek rengeteget szenvedtek!

KÓNYA Nagyanyám is sokat szenvedett, de attól még ki lehetett mondani, hogy úgy horkol, mint egy medve. Mert az volt az igazság! 

PINTÉR De te most nem mondtál ki semmilyen igazságot a székelyekről!

KÓNYA Talán mert egyáltalán nem mondtam semmit a székelyekről!

PINTÉR De érzékeltetted, hogy szar házakat építenek!

KÓNYA Mert tény, hogy szar házakat építenek!

PINTÉR Nekem pedig nincs több beszélnivalóm olyan emberrel, aki a székelyeket szarházinak nevezi!

KÓNYA De hát nem neveztem senkit se szarházinak!

PINTÉR És tudd meg, hogy most forognak a sírjukban a székely felmenőid, akik nincsenek!

     Sértődötten el akar indulni, de jön Kálmán.

KÁLMÁN Adj’Isten, csendőr urak! Segíthetek valamiben?

PINTÉR Te itt laksz?

KÁLMÁN Igen, én vagyok itt a bíró. Geréb Kálmán. (A kezét nyújtja, de nem fogadják) Mi járatban vannak a mi kis falunkban?

KÓNYA Nézelődünk. Nem szabad?

KÁLMÁN Hogyne, tessék, nézelődjenek! Remélem, tetszik, amit látnak.

KÓNYA Ja. Csinos kis házak.

PINTÉR (ránéz Kónyára) Pff.

KÓNYA (Kálmánnak) Figyeljél már! Nekünk azt mondták, hogy sok itt a zsidó. Én egyet se láttam.

KÁLMÁN Mert ugyanúgy öltözködnek, mint mi. Nem lehet őket megkülönböztetni.

PINTÉR Ravasz kis rejtőzködők.

KÁLMÁN De már nincsenek sokan. Megkeresztelkedtek. Járnak szépen templomba…

KÓNYA Aha. És szombaton dolgoznak?

KÁLMÁN Hát, izéje válogatja.

PINTÉR Te bíró! Hívjál nekünk össze pár fontos embert a faluból! Jó? Őskeresztényeket, akiket tisztel mindenki, és szót lehet velük érteni. Jó?

KÁLMÁN Ahogy parancsolják a csendőr urak.

KÓNYA Futólépés, bíró!

KÁLMÁN Sietek, sietek.

     Sötét.

 

     6.

     A bíró házának udvarán vagyunk. A két csendőrrel szemben áll Kálmán, Ödön és Ferenc.

KÓNYA Még egyszer kérdezem: mit gondoltok ti az idegen fajúakról?

PINTÉR Csak bátran! Szóval?

     Csend. A három férfi egymásra néz, nem tudják, mi a helyes válasz.

KÓNYA Mi az, megkukultatok?

PINTÉR Vagy a román uralom alatt elfelejtettetek magyarul? Tanítókám! Mondjál már valamit!

FERENC Kérem, én politikailag teljesen megbízható vagyok.

PINTÉR Igen? Akkor csicseregjél szépen!

FERENC Én?

PINTÉR Igen, te. Csicseregjél!

FERENC Csip-csip.

PINTÉR (Kónyának) Ez hülye.

KÓNYA Idefigyeljetek! Mi a baj a faluban a zsidókkal?

KÁLMÁN Kérem szépen, mi itt békeszerető emberek vagyunk. Magyarok, románok, zsidók, mindenki.

PINTÉR Nem ezt kérdeztük! (Pintérnek) Kurva székelyek, egyszerű kérdésekre nem tudnak egyenesen válaszolni.

KÓNYA Tisztelendő atyám! Vagy hogy mondják ezt nálatok Erdélyben. Remélem, legalább magába szorult egy kis értelem. Beszéljen!

ÖDÖN Annyira kevesen maradtak itt izraelita valláson, hogy meg is szűnt a zsidó hitközség. Az Úristen az ő mérhetetlen kegyelmében legtöbbjüket a mi drága és csodálatos unitárius vallásunkba térítette be. Kérvényeztem is a minisztériumnál, hogy a zsidó hitközség vagyona szálljon át rám, azazhogy rá az unitárius egyházra.

KÓNYA És azóta, hogy ezek betértek a maga utilitárius egyházába, járnak rendesen templomba?

ÖDÖN Ó igen, egyetlen istentiszteletet ki nem hagynak.

PINTÉR Helyes. De vigyázzon, mert ezeknek a képmutatás a vérükben van!

KÓNYA Mert milyen a zsidó? Úgy tesz, mintha…

PINTÉR Aztán mégsem. Mert csak színlel!

KÓNYA Hogy elrejtse a titkos szándékát!

PINTÉR És mi a zsidó titkos szándéka?

KÓNYA Mindenki tudja: a hatalom megszerzése.

PINTÉR A közvélemény irányítása.

KÓNYA Nemzetünk megsemmisítése.

PINTÉR A zsidó erkölcstelenség terjesztése.

KÓNYA Ezt ti is tapasztaljátok, nem? Bírókám.

KÁLMÁN Eddig még, hogy is mondjam…

KÓNYA A kapitalista országok kormányai mögött ott lapulnak a zsidó bankárok. És a bolsevizmus vörös leple alatt is ugyanők menetelnek a világuralom felé.

KÁLMÁN Igen?

KÓNYA Ezek tudományos tények.

PINTÉR Tanítókám! Biztos észrevetted, hogy a zsidó megpróbál kereskedni rajtad. Drágábban ad el neked dolgokat. Vagy ha neki kell fizetnie, megpróbál kevesebbet adni.

FERENC Mit csináljunk?

KÓNYA Ugye? (Ödönnek) A zsidó elveszi, ami a maguké! Mert őt nem szabályozza a keresztény erkölcs!

PINTÉR Biztos tapasztaltátok azt a gőgöt, amivel mások fölé képzelik magukat. Senkit nem engednek be a köreikbe, mert lenézik a nem zsidókat.

KÓNYA Nincs meg bennük az a tisztelet irántatok, ami bennünk van.

PINTÉR Mi értetek vagyunk, és vigyázunk rátok, drága magyar véreink.

KÓNYA Megvédünk benneteket. De mindent nem tudunk megcsinálni helyettetek.

PINTÉR Márpedig valamit csinálni kell. Nem igaz, tisztelendő atyám, vagy hogy az istenbe’ kell magát szólítani?

ÖDÖN Tiszteletes úr.

PINTÉR Leszarom. Fő, hogy a keresztény-ellenességnek véget kell vetni! Tegyétek világossá, hogy eddig és ne tovább! Rendben?

     Szünet.

KÓNYA Válaszoljatok, ha kérdeznek!

KÁLMÁN Egész pontosan mit várnak tőlünk a csendőr urak?

PINTÉR Gyűjtsetek össze néhány belevaló őskeresztényt. És leckéztessétek meg a fajidegen elemeket.

FERENC Milyen leckére gondolnak?

PINTÉR Milyen leckére? Hát ki mit érdemel. Pofán vágni, botozni…

KÓNYA Ablakot betörni, gyújtogatni…

FERENC A házaikat?

PINTÉR Látom, értjük egymást. Hamarosan visszajövünk!

KÓNYA De ne jöjjünk hiába! Addigra legyen meg! Igen?!

PINTÉR Halljam, hogy „igenis”!

KÁLMÁN Igenis.

FERENC Igenis.

ÖDÖN Igenis.

     Kónya és Pintér karlendítve köszön, majd kimegy.

     Szünet.

FERENC Mit csináljunk, Kálmán?

KÁLMÁN Semmit, Feri.

FERENC De azt mondták, visszajönnek.

KÁLMÁN Majd azt hazudjuk nekik, hogy megvolt.

ÖDÖN Milyen drága és csodálatos a mi Urunk, hogy felruházott minket a hazudozás képességével!

     Jön István.

ISTVÁN Dicsértessék! Szóltak, hogy jöjjek. Lekéstem valamiről? 

     Sötét. 

 

     7.

     Kovácsék háza. Márta egy széken ül kisírt szemekkel. Ölében labdányi rongycsomó. Jön Sámuel kintről. Ittas, de leplezi.

SÁMUEL Mi a baj?

MÁRTA Meghalt egy kicsi liba. Máma reggel kelt ki. (Megsimogatja a rongycsomót. Szipog.)

SÁMUEL (odamegy hozzá, a vállára teszi a kezét. Ne búsuljon. Volt már ilyen, s még lesz.

     Márta odahajtja a fejét Sámuelre, aki átöleli.

MÁRTA Tudom. De olyan ügyes kicsi libuska volt…

SÁMUEL Nem értem, minek jön a világra, ami nem is él. Igen, ez valahogy olyan… Minek jövünk a világra, ha nem is élünk?

MÁRTA Az életünk nem a miénk, fiam, csak kölcsönkaptuk. A Jóisten akkor veszi vissza, amikor szüksége van rá.

SÁMUEL (közelebb hajol) Aztán mért van arra akkora szüksége? Nincs neki elég?

MÁRTA Ha a szomszéd kölcsönad egy kalapácsot, utána visszaadod, nem? Nem azért, mert kell neki. Visszaadod, mert az övé. Úgyhogy ne kérdőjelezd meg az Ő… Lehelj reám!

SÁMUEL (felegyenesedik) Mi?

MÁRTA Te megint részeg vagy.

SÁMUEL Nem vagyok részeg!

MÁRTA Érzem a leheleteden s a bolond beszédeden.

SÁMUEL Nem érez maga semmit.

MÁRTA Mért nem vagy képes abbahagyni a rosszat?

SÁMUEL Semmi köze hozzá, hogy mit hagyok abba!

MÁRTA Megmondtam szépen, hogy ha megint leiszod magadat, kidoblak!

SÁMUEL Hát dobjon akkor! Dobjon ki, mint édesapámat! Abból is mi lett, hála magának.

MÁRTA Hallgass!

SÁMUEL Hiába keni szerencsétlen plébánosra! Magának köszönhetjük, hogy felzabálták a halak!

MÁRTA Nem igaz!

SÁMUEL Csoda, hogy mindenki utálja magát a faluban?

MÁRTA Nem igaz! (Sír) Nem igaz. Ki utál a faluban?

SÁMUEL Nem kell messzire menni. Amikor jön nekem a hülye zsidó előírásaival, engemet a hányinger környékez. (Márta zokog) Ne bőgjön, úgyis elfelejti az egészet! Aztán megint el kell mondjam húszszor, mennyire elegem van magából is, meg mindenből.

     Márta kiszalad a másik szobába. Sámuel utánozza Márta sírását, majd dühösen felrúgja a széket, amelyen Márta ült.

     Belép Gizella. 

GIZELLA Baj van?

SÁMUEL Nem kell velem foglalkozni. (Felemeli a széket a földről, lábára állítja) Mit csinálsz te itt?

GIZELLA Csak átjöttem megnézni, hogy vagytok.

SÁMUEL Édesanyád?

GIZELLA Otthon, itatja a kecskéket. És a tiéd?

SÁMUEL A szobában, itatja az egereket.

GIZELLA Mi történt?

SÁMUEL A szokásos.

GIZELLA Mi a szokásos?

SÁMUEL (vállat von) Az élet.

GIZELLA Mi van vele?

SÁMUEL Nem lehet elviselni. Ez az egy baj van az élettel, más kifogásom nincsen ellene.

GIZELLA De hát ez rajtad áll.

SÁMUEL Mi áll rajtam?

GIZELLA  Az, hogy mit viselsz el, és mit nem. Ez egy döntés.

SÁMUEL Igazán?

GIZELLAIgen, mert a sorsod olyan, mint te. Az életed nem egy különálló dolog, hanem te vagy az is.

SÁMUEL Ne mondd!

GIZELLA Igen. Szerintem az ember nemcsak test és lélek. Nemcsak abból áll, ami belőle látható, és nemcsak abból, ami benne lakozik láthatatlanul, hanem abból is, amit létrehoz maga körül.

SÁMUEL Erősen sokat segít rajtam az okoskodásod.

GIZELLA Ne haragudj.

SÁMUEL Csak egy döntésembe kerül, és a hülye anyámból angyal lesz. Csak egy döntésembe kerül, és visszavonják a zsidó törvényeket. Ezt mondod?

GIZELLA Nem, viszont egy döntésedbe kerül, és édesapám megkeresztel. És akkor lehet, hogy… mi ketten…

     Szünet.

SÁMUEL Mit „mi ketten”?

GIZELLA Hát, hogy lenne jövőnk.

SÁMUEL Mármint, hogy közös jövőnk?

GIZELLA Igen.

SÁMUEL De hát én nem tervezek veled közös jövőt.

GIZELLA Tudom, mert zsidó vagy. De ha esetleg…

SÁMUEL Nem, Gizi. Nem azért, mert zsidó vagyok.

GIZELLA Hanem?

SÁMUEL Mert nem. Én téged… nem.

     Szünet.

GIZELLA Úristen! Te akkor…

SÁMUEL Gizi, hallgass ide!

GIZELLA Úristen!

     Belép Éva. Gizella sírva kiszalad. Éva először utána akar menni, de aztán visszalép.

ÉVA Mi volt itt?

SÁMUEL (vállat von) Ez egy ilyen nap. Sírnak, elfutnak.

ÉVA Mit csináltál vele?

SÁMUEL Semmit.

ÉVA Mit mondtál neki?

SÁMUEL Azt, hogy nem szeretem.

ÉVA Tessék?

SÁMUEL Nem őt szeretem.

ÉVA Mi az, hogy nem őt szereted?

SÁMUEL Soha nem vette még észre? Soha?

     Közelebb lép Évához. Nézik egymást.

ÉVA De Samu… én… Anyád lehetnék.

SÁMUEL Hál’ istennek, hogy nem az! Éva néni, én gyermekkorom óta szerelmes vagyok magába.

ÉVA Nem, nem, nem.

SÁMUEL De igen. Szeretem. És most, hogy ezt végre kimondhattam, elöntött valami, nem is tudom… Csodálatos. Nézze, hogy remeg a kezem…

ÉVA Ilyeneket nem szabad mondani.

SÁMUEL Én bajuszt is maga miatt növesztek. Hogy ne úgy nézzen reám, mint egy gyermekre. Éva néni. Éva.

     Sámuel megfogja Éva kezét. Éva próbálja elhúzni.

ÉVA Megyek, megitatom az állatokat.

SÁMUEL Most itatta meg őket.

ÉVA Hamar megszomjaznak ezek.

SÁMUEL Tudom, hogy boldogtalan otthon. Minden alkalmat megragad, hogy panaszkodhasson.

ÉVA Nem igaz.

SÁMUEL Dehogynem.

ÉVA Bajok mindenütt vannak.

SÁMUEL Csak maguknál kicsit nagyobbak.

ÉVA Nálunk? Papfeleség vagyok, Samu. Engemet irigyelnek.

SÁMUEL Aztán mit irigyelnek annyira? Van egy tanúm, aki látta, hogy megüti magát.

ÉVA Elmentek ti a nyavalyába a tanúddal együtt! Máshol talán jobb? Azt hiszed, más asszonyok nem szeretnének újrakezdeni mindent? Ezt az egészet összegyűrni s kidobni, mert elsőre nem sikerült? Nekivágni újból, a mostani tudással? Csakhogy az Isten ezt az egyet adta, nem kettőt, úgyhogy ezt kell cipelni, ami van!

SÁMUEL Könnyíthetnénk azon a cipelésen. Különben mért adja az Isten, hogy beleszeressünk abba, akibe nem lenne szabad?

     Éva indulna, de Sámuel szorosan tartja a kezét.

ÉVA Eressz el!

SÁMUEL Előbb mondja ki, hogy soha nem gondolt még erre. Hogy még soha nem tekintett reám úgy.

ÉVA Ez bűn, Samu. Amit csinálsz, az bűn.

     Sámuel szájon csókolja Évát. Éva nem viszonozza. Belép Ferenc. Köszönni akar, de a látványtól ledöbben, és csak nyögés jön ki a száján. Éva eltolja magától a fiút.

FERENC Mmhhh…

ÉVA (Ferencnek) Köszönöm, magának is. (Kimegy.)

FERENC Mhh…

SÁMUEL Az adósság miatt jött?

FERENC Mhh…

SÁMUEL Most még nem tudom megadni sajnos. Viszlát.

FERENC Mit csinálsz, elmész?

SÁMUEL Aha, olyankor szoktam mondani, hogy „viszlát”.

FERENC De hová mész?

SÁMUEL (vállat von) Lenézek a pincébe.

FERENC És az pénz?

     Sámuel kimegy. Ferenc körülnéz, köhécsel. Jön a másik szobából Márta.

MÁRTA Tanító úr. Mi járatban?

FERENC Samu kölcsönkért tíz pengőt, és…

MÁRTA Intézzék el egymás közt, nekem nincsen pénzem.

FERENC Megoldhatnánk másképpen is. Hallom, kikeltek a kicsilibák. A nagyok így már eladók lettek, nem? Esetleg elvinnék párat.

MÁRTA Milyen párat? Egy liba tíz pengő.

FERENC Tíz pengő? Pepi néni öt pengőért árulta a libáját.

MÁRTA Menjen akkor Pepi nénihez libáért.

FERENC Neki most nincs is libája.

MÁRTA Hát, ha nekem se lesz, akkor majd én is öt pengőért adom.

     Szünet.

FERENC Sárika nincs itthon?

MÁRTA Biztos tojásokat keresgél. Mért kérdi?

FERENC Régóta akarok én erről beszélni magával.

MÁRTA Miről?

     Szünet. Ferenc végre rászánja magát, hogy beszéljen.

FERENC Tudom, hogy Sárika sokáig szokta keresgélni a tojásokat, és hogy tulajdonképpen mindent túl sokáig keresgél… már amikor keresgél valamit. De nem baj ez. Hogy keresgél vagy nem keresgél. Mindegy.

MÁRTA Miről beszél?

FERENC Sárikának aztán van ez a haladási problémája is, tehát, hogy sok időt vesz igénybe, ha el akar jutni bárhonnan, teszem azt, akárhová. Nem azt mondom, hogy lassú, csak hogy kevésbé gyors, mint akárki az egész vármegyében. De ez engem egyáltalán nem zavar.

MÁRTA Hová akar kilyukadni?

FERENC Ahová ki akarok lyukadni… igen…

     Belép István és Sára.

ISTVÁN Dicsértessék!

MÁRTA Merre jártál, leányka?

ISTVÁN Beszélgettünk.

MÁRTA (Sárára mutat, csodálkozva) Vele? Miről?

FERENC Mit csináljunk. Akkor én most… (Indul)

MÁRTA Álljon csak meg! Ha már elkezdte, itt marad, ameddig ki nem nyögi, amit elkezdett!

FERENC Inkább majd…

MÁRTA Nem majd, most!

FERENC Jó. Hogy is fogalmazzam…

MÁRTA Gyorsan.

FERENC Megjött most a kérdéses személy is, ugye… akinek van ez a sajátossága, hogy magában diskurál… amivel nekem semmi bajom nincs… Sőt, kifejezetten arra gondoltam, hogy esetleg… tehát, hogy velem is diskurálhatna magában.

MÁRTA Hogy mit csinálhatna?

FERENC Mindenki csúfolja őt a felsorolt dolgok miatt… én viszont már régóta egyedül vagyok, és jó volna, ha nem lennék ennyire egyedül.

MÁRTA Csak nem a kezét akarja megkérni?

FERENC Olyas… Igen. Mit csináljunk.

ISTVÁN (Sárának) Menjünk még egy kicsit beszélgetni.

SÁRA Még ne, a tanító úr most akar elvenni valakit. 

MÁRTA (Ferencnek) Ezt hogy képzelte? Egy, hogy maga más valláson van. De még ha zsidó is volna. Van maguk közt, mennyi az, vagy harminc esztendő. Azt hiszi, Sárikát hozzáadom egy vén trottyhoz? Ráadásul maga olyan csúf, mint az ázott tehénfos, és ez nem az én meglátásom, hanem általánosan elfogadott vélemény itt a faluban. Úgyhogy ne kacagtassa magát. Menjen haza szépen, s felejtse el Sárikát! (Szünet) Na. Induljon!

     Ferenc elindul kifelé lesütött fejjel.

FERENC (halkan) Zsidók.

     Kimegy.

MÁRTA Mit mondott?

ISTVÁN Bocsánat, nem hallottam.

MÁRTA Akkor nem sok hasznát veszem magának se.

     Márta kimegy.

SÁRA Ezek rólam beszéltek. Én vagyok Sárika. Maga szerint hozzá kéne menjek a tanító úrhoz?

ISTVÁN Isten ments! Úgy értem, kár az ilyesmit elsietni.

SÁRA De mi van, ha tényleg nem fog senki se szeretni?

ISTVÁN Téged? Ugyan már. Fiatal vagy, szép vagy… Egy – hogy mondjam – napsugaras személyiség. 

SÁRA Ezt őszintén mondja?

ISTVÁN Őszintén. Téged bármelyik férfi… Legalábbis van olyan férfi, akinek te… Nyilvánvaló.

SÁRA Ha a plébános úr nem volna plébános úr, akkor elvenne engem?

ISTVÁN Én? Hogy jut eszedbe ilyesmi?

SÁRA Úgy, hogy magának szakálla van.

ISTVÁN Nekem? Nincs is… Teljesen mindegy. Nem jöhet számításba.

SÁRA Szóval nem venne el.

ISTVÁN Dehogyisnem.

SÁRA Tényleg?

ISTVÁN Nem vitás. Csak hát…

SÁRA Úgy örülök, hogy el akar venni feleségül!

ISTVÁN Nem akarlak! Úgy értem, persze hogy akarlak. Akarnálak, ha… De nem vehetlek el.

SÁRA Az nem baj. Legalább tudom. És olyan jó ezt tudni. Köszönöm!

     Megöleli. István is megöleli őt. Belép Sámuel, kezében egy üveg bor.

SÁMUEL Mi van itt?

ISTVÁN Vigasztalom. Vagy valami olyasmit csinálok.

     Finoman eltolja magától Sárát.

SÁMUEL Plébános úr, ne higgye, hogy nem vagyok egy szavatartó ember. De az a helyzet, hogy most nem fogom megadni az adósságomat.

ISTVÁN Múlt hónapban is ezt mondtad.

SÁMUEL És álltam is a szavamat, nem? (Szünet) Ne haragudjon. Fogadja ezt el.

     Odaadja neki az üveg bort, István elveszi.

ISTVÁN Nem haragszok. De azt tudjad, hogy ameddig a kártyát abba nem hagyod, én többet nem segítelek ki téged. 

     Jön a másik szobából Márta.

     Egy dologban segítek csak, és ezzel ti is tisztában vagytok: bármi van, egy szavatokba kerül, és…

SÁRA Megkeresztel minket.

     István bólint.

MÁRTA Megint keresztelésről diskurálnak a házamban?!

ISTVÁN Hogy elrepült az idő! Isten áldja magukat! (Kisiet.)

MÁRTA Fiam, mi az a tartozás, amiről a tanító úr beszélt?

SÁMUEL El lesz intézve.

MÁRTA Ajánlom is, hogy el legyen intézve, mert én nem fogom a hülyeségeid miatt elajándékozni a libáimat!

SÁMUEL Nem lesz arra szükség. Van egy tervem.

MÁRTA Milyen terved?

     Betoppan Mózes.

MÓZES Sálom, drága családom!

     Mindenki ledöbben.

MÁRTA Mojse?

MÓZES Mártikám!

MÁRTA Mojse…

MÓZES Mártikám!

MÁRTA Hogy száradna a bőr a szemedre!!!

MÓZES Mártikám…

MÁRTA Hol voltál?!

MÓZES Számít az?

MÁRTA Hol voltál két esztendeig, te, lónak a bogáncsos farka?!

MÓZES A deszkagyárban dolgoztam. Gyergyóban.

MÁRTA Gyergyóban?! Azt mondták, hogy nem is élsz, erre kiderül, hogy Gyergyóban voltál?!

MÓZES Azt hiszed, hogy az ott élet?

MÁRTA Se egy levél, se egy semmi!

MÓZES Nem lehetett. Ha kiderül a származásom, elvisznek munkaszolgálatra. Úgyhogy kénytelen voltam feleségül venni egy keresztény asszonyt.

MÁRTA Hogy mit csináltál?

MÓZES Szerinted akartam én? De olyan kedves volt…

SÁRA Gyermeke is született, édesapám?

MÓZES (fejével tagadólag int) Csak egy.

MÁRTA Én elájulok.

MÓZES De most már újra itt vagyok veletek, drágáim. Megint együtt leszünk, ha ti is akarjátok.

SÁMUEL És a keresztény asszony?

MÓZES Mégse volt annyira kedves. (Szünet) Drága családom, az Úristen visszaadott engem nektek. Engem, aki nélkületek semmi se vagyok. Mert, ha van bennem valami jó, akkor az annyi, hogy titeket szeretlek. Mindennél jobban. Elfogadjátok az Úrnak ezt az ajándékát? Ezt a végtelen szeretetet? Mártikám!

     Szünet.

   Márta sírva megöleli Mózest. Azután lekever neki egy pofont. Majd tovább öleli.

SÁRA (a közönségnek) Így történt, hogy édesapánk visszaköltözött hozzánk. Édesanyánkat attól fogva mintha beszórták volna virágokkal: szebb lett, édesebb lett, elkezdett minden embert szeretni. És mi is szerettünk mindenkit. Amíg lehetett.

     A háttérben megjelenik a két csendőr.

 

     II.

     1.

     A bíró házának udvara, disznóvágás után. Kálmán, Ödön és Ferenc egy-egy pohár pálinkával a kezükben álldogálnak, és a közönség felé néznek – ott van a levágott disznó. ISTVÁN a közelükben egy széken szundikál részegen.

KÁLMÁN Nem volt valami nagy ez a disznó.

FERENC Mit csináljunk.

ÖDÖN Én azt mondom, örüljünk, hogy volt mit levágni, és adjunk hálát az Úrnak ezért a drága kis disznóért. Nem igaz, plébános úr?

ISTVÁN (félálomban) Ble-ble-ble.

FERENC Így igaz. A kicsi disznó is disznó. 

KÁLMÁN Ki tudja, fogunk-e még így valaha összegyűlni disznóvágásra. S hogy lesz-e egyáltalán disznó, amit levágjunk ebben a nagy szegénységben.

ÖDÖN De Kálmán, ha egy disznóvágáson nincsen disznó, az mitől disznóvágás?

KÁLMÁN Nem azt mondtam, hogy disznóvágáson lesz-e disznó, hanem hogy ebben a szegénységben lesz-e disznó, amit levágjunk.

ÖDÖN Amit levágjunk – egy disznóvágáson.

KÁLMÁN Igen.

ÖDÖN Plébános úr, tudja ezt követni?

ISTVÁN Ble-ble-ble.

FERENC (felemeli a poharát) Egészség!

KÁLMÁN Egészség!

ÖDÖN A mi ragyogó disznóvágásunkra, ránk, valamint az odabent sürgő-forgó csodálatos asszonyokra, akiket az Úr az ő mérhetetlen kegyelmében adott nekünk, hogy segítségükkel benépesítsük a hazát! Nem igaz, plébá…? Áh. Isten-isten!

     Kiisszák a poharat. Jön a házból Éva. Odalép Ödönhöz.

ÉVA Mi a helyzet?

ÖDÖN Pihenőt tartunk, kicsi szívem.

ÉVA Mi készen állunk, lehet jönni.

ÖDÖN Én is mindjárt készen állok. Te drága, te csodálatos. (Megcsókolja, megcsipkedi Évát) Csak még meghallgatom párszor, hogy a háború miatt mekkora a szegénység.

ÉVA Ez sajnos tényleg így van. Máskor minden család nevelt malacokat, most meg három-négy család jut egy disznóra.

KÁLMÁN Vigasztaljon mindenkit, hogy Kőrispatakon még kevesebb a disznó, mint nálunk.

FERENC De azt ugye tudjuk, hogy a szegénység nem magától van? Hanem valakik okozzák.

KÁLMÁN Már te is azzal jössz, hogy a zsidók miatt van?

FERENC Én csak annyit mondtam, hogy valakik miatt van.

KÁLMÁN De nem a zsidók miatt.

FERENC Valakik miatt van.

ÉVA És kik miatt van?

FERENC Nem akarok ítélkezni. A dolgok összetettek a világpolitikában, s a magunkfajta emberek nem tudhatják, kinek van igaza. De az is biztos, hogy volt igazság abban, amit a csendőrök mondtak.

KÁLMÁN Komolyan beszélsz?

FERENC Nem állítom, hogy mindenben, de pár dologban azért igazuk volt.

KÁLMÁN Például miben?

FERENC Például abban, hogy ezek lenéznek minket. Kicsúfolnak. Nem engednek be a köreikbe. Nem így van, plébános úr?

ISTVÁN Ble-ble-ble.

FERENC Ugye? Megértem én, hogy vallási okokból van egy kis távolságtartás. De rájuk ez mért nem vonatkozik? (Évára néz) Ők mért akarják elvenni azt, ami a másé?

     Ödön követi Ferenc tekintetét.

ÖDÖN (Évának) Menjél csak be, kicsi szívem!

ÉVA Miről van szó?

ÖDÖN Ki kéne mosni a kolbásztöltőt.

ÉVA Kimostuk.

ÖDÖN Nem számít, menjél be! (Szünet) Na!

     Éva a többiekre néz, majd bemegy a házba.

     (Ferencnek) Ezt azért fejtsd ki, Feri!

FERENC Mit? Nem fogok én belemászni mások dolgába.

ÖDÖN De, legyél szíves, és másszál!

FERENC Nem mászok.

ÖDÖN De mászol!

FERENC Nem, nem.

ÖDÖN De igen! Akarom látni, ahogy mászol bele mások dolgába! Most!

FERENC Jó, hát… Én csak annyit mondok, hogy ha nekem feleségem volna, én jobban vigyáznék rá.

ÖDÖN (megragadja Ferenc gallérját) Mi az, hogy jobban vigyáznál rá?

ISTVÁN Ble-ble-ble.

ÖDÖN (Istvánnak) Csend legyen!

KÁLMÁN Na, nyugalom! Attól még, hogy disznóvágás, nem kell egymásnak szökni.

ÖDÖN (elengedi Ferencet) Nyugodt vagyok, hisz’ az Úristen az ő végtelen jóindulatában felruházott minket a türelem képességével. (Ferencnek) Ami sajnos véges!

FERENC De én nem akarok rosszat senkinek.

KÁLMÁN Feri, bökd már ki, vagy én verem ki belőled!

FERENC Hát… Amikor Éva átmegy szombatonként a Szabóné Kovácsékhoz. Akkor kéne figyelni rá.

ÖDÖN Kovácsékhoz? Miről beszélsz?

     Megjelenik a kerítésnél Kónya és Pintér.

KÓNYA Hogy vagyunk, hogy vagyunk?

PINTÉR Milyen szép kis disznó!

KÁLMÁN Csendőr urak. Mi járatban?

KÓNYA Rég nem jártunk itt nálatok, Kőrispatakon, és arra gondoltunk…

KÁLMÁN Bözödújfaluban!

PINTÉR Ne vágjunk már közbe, amikor hivatalos személy beszél! Hát miféle modor ez?

KÁLMÁN Elnézést.

KÓNYA Meglátszik az a néhány évi román uralom.

PINTÉR Meg. Az összes dolog közül, amit érdemes a románoktól eltanulni, a pofátlanságot tanulták el.

KÓNYA Igen. (Szünet) Várjál! Mintha azt mondtad volna, hogy neked székely felmenőid vannak.

PINTÉR Jól emlékszel.

KÓNYA És miért mondtad, hogy székely felmenőid vannak?

PINTÉR Egyetlen oka volt ennek. Mégpedig az, hogy székely felmenőim vannak.

KÓNYA Én ebben, engedd meg, hogy kételkedjek.

PINTÉR Megbocsáss, de nem érdekel, hogy te miben kételkedsz, főleg úgy, hogy semmi okod rá.

KÓNYA Márpedig van rá okom: akinek székely vér csörgedez az ereiben, az nem mondhat olyat, hogy érdemes tanulni a románoktól.

PINTÉR Miért ne mondhatnék ilyet?

KÓNYA Hogyhogy miért? Te nem érzed, hogy tele leszel kiütésekkel, amikor meghallod azt a szót, hogy „román”? Ha csak rágondolok egy román pópára, bundásodni kezd a nyelvem. 

PINTÉR Megértem, de attól még lehetnek dolgok, amiket érdemes eltanulni a románoktól.

KÓNYA Te, mint a székely nép leszármazottja, nem mondhatsz olyat, hogy lehetnek dolgok, amiket érdemes eltanulni a románoktól!

PINTÉR Pedig igenis van mit tanulni tőlük!

KÓNYA Egyet mondjál!

PINTÉR Mondok is!

KÓNYA Hallgatlak!

PINTÉR Mondom!

KÓNYA Egyetlen példát nem tudsz mondani!

PINTÉR De tudok! (Szünet) Idehallgass! Romániában, ha zsidó utast találnak a vonaton, nem várják meg az állomást, hanem lerúgják az illetőt a rohanó vonatról. Ehhez mit szólsz?

KÓNYA (elgondolkodva) Ez… valóban… példaértékű.

PINTÉR Na látod!

KÓNYA Nálunk meg szokás várni az állomást.

PINTÉR Ugye? Van még hova fejlődnünk ezen a téren.

KÓNYA Jól van. Elismerem. Pofátlanságban és a zsidók vonatokról való lerugdosásában tényleg a románok viszik a prímet.

PINTÉR Örülök, hogy egyetértünk.

KÓNYA De elkalandoztunk egy kicsit. (Kálmánnak) Szóval arra gondoltunk, hogy teszünk itt egy újabb látogatást, és megnézzük, mire jutottatok.

PINTÉR Kíváncsiak vagyunk, tudják-e most már a helyüket.

KÁLMÁN Tudják, nagyon is.

KÓNYA Tisztelendő urunk is egyetért?

ÖDÖN A kegyelmes Isten előbb-utóbb mindenkinek felnyitja a szemét a zsidóság valódi természetével kapcsolatban. Biztosíthatom a csendőr urakat, hogy ezentúl nem marad büntetlenül, ha egy zsidó szemet vet egy keresztény ember tulajdonára.

PINTÉR Hogyhogy ezentúl? Eddig mit csináltatok?

ÖDÖN Azt hiszem, túl elnézők voltunk.

KÓNYA Azt akarjátok mondani, hogy ölbe tett kézzel ültetek?

KÁLMÁN Dehogyis! Azóta, hogy a csendőr urak itt jártak, sokkal nagyobb rend lett Bözödújfaluban.

PINTÉR Tanító pajtás, tényleg lett itt egy kis rend?

FERENC Lett.

PINTÉR Kicsit bővebben!

FERENC Nem lett.

KÁLMÁN Feri…

KÓNYA Nem vágunk közbe, mert repül a pofon! Hadd beszéljen ő!

FERENC Csendőr urak, én hazafias kötelességemnek tartom, hogy a bözödújfalusi zsidóság tiszta képét feltárjam a hatóságok előtt.

KÓNYA Halljuk!

FERENC Igaz, hogy többségük áttért valamely keresztény vallásra, de ez csak a hatóság félrevezetése érdekében történt. Továbbra is sakterrel vágatnak, rabbihoz járnak, és tartják a zsidó ünnepeket.

PINTÉR Ahogy sejtettük.

FERENC Akik pedig megmaradtak zsidónak, azok, tudjuk, milyenek. Amíg drága vitéz kormányzó urunk a szent nemzeti érzés lángját próbálja ébren tartani, addig ők megállás nélkül a nemzet bomlasztásán fáradoznak! Az internacionalizmus zászlaja alatt terjesztik a magyarellenességet, s mint szabó a ruhát, úgy vagdossák szét a szemünk láttára a nemzeti egységet, s készítik elő a kommunizmus eljövetelét! Bármit megtennék, hogy időben megállítsuk ezeket a kártékony méregkeverőket.

     Kónya és Pintér egymásra néz.

PINTÉR Ilyen egy igazi hazafi.

KÓNYA Ilyen. (Ferencnek) Azt mondod, hiába kínlódott a kormányunk az itteni zsidók és nem zsidók megkülönböztetésén? Nincs különbség?

FERENC Így igaz. Egyik kutya, másik gyík.

KÓNYA Jelenteni fogjuk a dolgot. Segítünk nektek.

PINTÉR Elvégre azért vagyunk, hogy titeket szolgáljunk.

KÓNYA Ha kell, a vérünket ontjuk értetek.

PINTÉR De ne nekünk hálálkodjatok! Az egyik combot adjátok oda ennek a kedves tanítónak!

ÖDÖN Hogy mit adjunk neki?

PINTÉR Mondom, az egyik disznócomb a tanítót illeti.

KÓNYA A maradékot küldjétek utánunk! A keresztúri csendőrőrsre.

KÁLMÁN Tessék?

KÓNYA Mi nem világos, bírókám?

KÁLMÁN Az, hogy mit küldjünk a csendőrőrsre.

PINTÉR Hát a disznót, amit levágtatok. Korgó gyomorral hogy a fenébe dolgozzunk értetek? Isten áldjon benneteket, székely véreim!

KÓNYA A legjobbakat, nemzettestvérek!

     Elmennek. Felébred István.

ISTVÁN Bocsánat, elszundítottam. Történt valami érdekes?

     Sötét.

 

     2.

     Kovácsék házában vagyunk. Sámuel és Sára egymás mellett ülnek, a földet nézik. Láthatóan elegük van már abból, ami a szomszéd szobában zajlik. A szomszéd szobából ágynyikorgás, illetve Márta és Mózes szeretkezésének hangjai szűrődnek ki. Sámuel megunja, felkel.

SÁMUEL Megyek, járok egyet. Neked hozzak valamit?

SÁRA Citromos cukorkát. De máma Szombat, tilos vásárolni!

SÁMUEL Nem sokáig lesz ez így.

SÁRA De igen, egész nap Szombat lesz.

SÁMUEL A tiltások nem lesznek sokáig. Meg fogok keresztelkedni.

SÁRA Azért, hogy tudjál szombaton cukorkát venni?

SÁMUEL Hogy tudjak tervezni. Legyen jövőm.

SÁRA És milyen vallású leszel?

SÁMUEL Unitárius. Téged is elviszlek.

SÁRA Én nem akarok unitárius lenni.

SÁMUEL Akkor mi akarsz lenni?

SÁRA Szeretve.

SÁMUEL Mi?

SÁRA Olyan, akit nem kacagnak ki, s nem tesznek megjegyzést a sebességére. Nem hajigálják meg almával, s csinálnak úgy, hogy khe-khe-khe. Hanem szeretik. Csak úgy. Van olyan vallás, amiben az emberek szeretik a másikat, csak úgy?

SÁMUEL Mindegyik, azt hiszem. Csak nem igen gyakorolják ezt a részét.

SÁRA A tanító úr gyakorolja. Ő szeret.

SÁMUEL Én is szeretlek. Citromos cukorkát igaz, hogy most nem tudok hozni, de hozhatok helyette, mondjuk, cukormentes hógolyót.

SÁRA Azt nem kérek.

SÁMUEL Esetleg egy sárlekváros kavicsot nem kívánsz?

SÁRA Most nem kívánok.

SÁMUEL Hát egy kis mézes semmit méz nélkül?

SÁRA Azt se.

SÁMUEL Válogatós! (Megpuszilja Sára fejét, majd kimegy.)

     Jön Mózes a szobából.

MÓZES Samu hová ment?

SÁRA Azt hiszem, elment megkeresztelkedni.

MÓZES Csendesebben, meghallja anyád!

MÁRTA (a szomszéd szobából) Mit hallok meg?

MÓZES Semmit, aludjál! (Sárának) Kihez ment?

SÁRA (a közönség felé) Bár édesapánk keresztény lett, otthon ezt nem igen hangoztatta, hanem ugyanúgy tartotta a Szombatot, mint azelőtt. Megtehette volna, hogy dolgozik aznap, de ő nem dolgozott aznap. Meg máskor se nagyon. Így hát Éva néni továbbra is átjött hozzánk segíteni.

     Belép Éva.

ÉVA Békés Szombatot!

SÁRA Magának is, Éva néni!

MÓZES Gizi nem jött?

ÉVA Most nem.

MÓZES Rég nem járt itt.

ÉVA Egy másik családhoz jár mostanában.

MÓZES Kikhez?

ÉVA A Tojáslopó Kovácsékhoz.

SÁRA De a Tojáslopó Kovácsék keresztények lettek!

ÉVA Attól még ők se dolgoznak szombaton. Ugyanolyanok, mint eddig. Ünnepelnek, nevetgélnek… A zsidók valahogy boldogabb családi életet élnek, mint… mások. Vajon miért?

MÓZES Nem tudom, én katolikus vagyok.

ÉVA Csendesebben. Vagy Márta nincs itthon?

     Jön Márta a szomszéd szobából.

MÁRTA Itthon vagyok, Éva kedves. Gizi megint nem jött?

MÓZES A Tojáslopó Kovácséknál van.

MÁRTA Nem rossz emberek a Tojáslopó Kovácsék. Leszámítva azt az egy szokásukat, hogy lopják a tojásokat.

ÉVA Igen, furcsa egy szokás. De nem úgy volt, hogy utálod őket?

MÁRTA Volt ilyen? Nem utálok én senkit. Kár lenne ölni a saját idegeimet. Ahelyett, hogy… (Mosolyogva megöleli Mózest.)

ÉVA (mosolyog) Na. Mondom én.

SÁRA Nem szoktak tojásokat lopni a Tojáslopó Kovácsék. Áron bácsinak a nagyapja lopott gyermekkorában egy tojást, de az még az ezernyolcszáztízes esztendőben volt.

     Mindhárman Sárára néznek.

MÁRTA Te ezt honnét tudod, leányka?

SÁRA Kíváncsi voltam, s megkérdeztem.

ÉVA Mi sose mertük megkérdezni. Azt gondoltuk…

     Kivágódik az ajtó, betámolyog Sámuel vérző fejjel, véres arccal.

     Úristen!

     Éva elájul, rádől Mózesre.

MÁRTA Sámuel!

     Mózes kifogja Évát. Nem tudja eldönteni, hogy Sámuel felé induljon, vagy az ájult Évával kezdjen valamit. Márta és Sára átkarolják Sámuelt, és segítenek neki lefeküdni a sarokba. Sára megvizezi a kötényét, és Mártával együtt letörölgetik a fejéről a vért. Ezalatt beszélnek.

MÁRTA Mi történt, fiam?

SÁMUEL Megdobtak kővel.

MÁRTA Kik?

SÁMUEL Nem láttam. Csak a nagy csattanás… sötét…

SÁRA Úgy csináltak, hogy khe-khe-khe?

SÁMUEL Nem. Fiatal kölykök voltak. Úgy hallottam. Mintha.

MÁRTA De mért csinálták?

SÁMUEL Amikor földre kerültem, az egyik azt kiabálta: „legközelebb megetetünk szalonnával!”

MÁRTA Teremtőm!

SÁRA Mért mondták ezt?

MÁRTA Mert mi nem ehetünk szalonnát.

SÁRA S ezt ők nem tudják?

     Mózes közben egyensúlyoz Évával. Végül az asztalra dőlti, és ahogy fölé hajolva próbálja felfektetni az asztalra, félreérthető pozícióba kerül. Ekkor beront Ödön.

ÖDÖN Hát nem elég neked két feleség?! Hány kell még?! Szóljak a református lelkész kollégának, hogy ő is küldje át a nejét?! (Megragadja Mózest, és a földre löki.)

MÓZES Tiszteletes úr, itt valami félreértés…

ÖDÖN Ne tiszteletesezz, te metéltpöcsű! Itt henteregsz, az én…! Ez a hála azért, amit értetek tettem?!

MÓZES De hát nem is tett értünk semmit.

ÖDÖN Pontosan! Mások ártottak volna nektek, de én? Nem tettem semmit! Na de majd most! (Letérdel, és elkezdi ütni Mózest, aki a földön fekve védekezik.)

MÓZES Hagyjon!

ÖDÖN Azt csinálom: adok!

MÓZES Ne adjon! Hagyjon!

MÁRTA Hagyja már abba!

     Ödön most veszi észre, hogy a többiek is ott vannak.

ÖDÖN Mi ez? A család előtt csináljátok? Ez a zsidó erkölcs! Ez!

MÁRTA Fejezze már be, nem csinált semmit!

ÖDÖN Tudom én, amit tudok, és nem hagyom annyiban! (Visszafordul Mózeshez) Te nyomorult, te!

     Fojtogatni kezdi Mózest. Sámuel odamegy Ödönhöz, és félrelöki. 

SÁMUEL Ne a más házában verekedjen! Máskülönben a sajátjában se.

     Ödön talpra áll. Éva felébred.

ÖDÖN El fogtok ti pucolni innen! Ó, milyen drága és csodálatos a mi csendőrségünk, hogy begyűjtik az ország söpredékét!

     Sámuel gyomorszájon vágja.

ÉVA Samu, ne!

SÁMUEL Tűnés a házunkból!

     Sámuel kidobja Ödönt, és becsukja utána az ajtót.

ÖDÖN (kintről) Kicsi szívem, gyere haza!

SÁMUEL (kinyitja az ajtót, és kikiált) Húzzon a retkes nyavalyába, vagy kiverem a szemét!

ÉVA Elég már, Samu!

     Sámuel becsukja az ajtót.

SÁMUEL Rohadt életbe, hogy most már unitárius se lehetek. (Mózeshez megy, és Mártával együtt felsegíti a földről.)

MÁRTA Jól vagy, Mojse?

MÓZES Jaj, jaj! Szegény fejem. Azt mondta, elvitetnek? Jaj! Ezeket a papokat se értem.

MÁRTA Hol fáj?

MÓZES Fejem, nyakam… Mártikám, volt neked valami gyógykenőcsöd…

MÁRTA Bekenlek. Gyere, Samu, téged is.

SÁMUEL Mindjárt jövök. Sárika addig segít. Menjél, Sári!

     Márta, Mózes és Sára kimennek a másik szobába. Azalatt Mózes motyog maga elé.

MÓZES Jaj! Azt mondja, elvitet a csendőrséggel. Ezért kínlódtam én két esztendeig azzal a bolond keresztény asszonnyal? Jaj, szegény fejem! Jaj!

SÁMUEL (odalép Évához, segít neki felülni) Jól van? Kedvesem.

ÉVA Nem vagyok a kedvesed.

SÁMUEL Ami késik, nem múlik.

ÉVA Pont ezt a felfordulást választottad, hogy ilyenekről beszélj?

SÁMUEL Eddig sose tudtunk kettesben lenni.

ÉVA És ez így volt rendjén. Hogy van a fejed?

SÁMUEL Jól. Mondani akarok valamit. Én sok embertől… Nem. Ez, ami most van, ez gyötrelmes és élhetetlen. De egyszer majd úgy fogunk visszanézni reá, azzal a boldog tudattal, hogy elmúlt, és sose jön vissza. Csak addig kell kihúzni.

ÉVA Mi az a pár száz év? Fél lábon is kibírom.

SÁMUEL Sokkal hamarabb vége lesz. Onnét tudom, hogy ami folyik, az túl természetellenes. Amikor az ember ennyire beleavatkozik a dolgok rendjébe, az nem tarthat sokáig.

ÉVA Honnét tudod, hogy mi a természetes? Lehet, hogy a háború a természetes, s mi időnként durván beavatkozunk egy kis békével. De semmi kedvem ezekről… Van most elég bajom.

SÁMUEL Egy kicsit még! Mit akartam mondani. Hogy sok embertől kértem kölcsön. Öt pengőt, tíz pengőt…

ÉVA Tudom.

SÁMUEL De nem a kártya miatt. Hanem mert májusban át fogok szökni Romániába. Ott biztonságosabb.

ÉVA Hová Romániába?

SÁMUEL Tordára, egyelőre. Május végétől lesz ott egy kis munka. Aztán a pénzből, amit kölcsönkértem, kiveszünk ott egy lakást, s éldegélünk ameddig…

ÉVA -lünk?

SÁMUEL Igen, dolgozunk, gyűjtögetünk, s ha ennek az egésznek vége, megadjuk az adósságot. Én addig is vigyázok magára, szeretem, simogatom.

ÉVA Te aztán tényleg nem vagy semmi! Szép dolog az álmodozás, de…

SÁMUEL Szerintem is. Álmodjunk együtt!

ÉVA Fejezd be, én nem hagyom el az uramat!

SÁMUEL Azok után, ami itt volt, lehet, hogy ő hagyja el magát.

ÉVA Ne félj te attól! Ismerem az összes dugihelyét, ahol az aranyat tartja. Nem merne elhagyni.

SÁMUEL Szóval csak ennyiről van szó.

ÉVA Nemcsak ennyiről. A látszat ellenére ő egy jó lélek. A féltékenység néha-néha elvakítja, ez igaz. De attól mi még… Na. (Indul.)

SÁMUEL Várjon! Ha nem lenne férjnél, eljönne velem?

ÉVA Bolond kérdés. (Indul) Legyen szerencséd!

SÁMUEL De eljönne?

ÉVA Várnak otthon. Isten áldjon!

SÁMUEL Azért nem mondja ki, mert eljönne, igaz? Mert maga is érzi. Ne tagadja le, hogy maga is érzi ezt! (Megcsókolja Évát. Éva ezúttal viszonozza. De csak rövid ideig) Éva… Én magát végtelenül és mélyen…

ÉVA Ne! Ez csak a búcsú miatt volt. Ne legyenek reményeid, kedves. Samu. (Kimegy.)

 

     3.

     Sára előrejön. Márta és Sámuel Sára két oldalára állnak.

SÁRA (a közönség felé) Édesanyánk azt mondta, nem akarja, hogy a fiát még egyszer kővel hajigálják, vagy akárhogy bántsák a hite miatt. Ezért másnap nagy lépésre szánta el magát.

     Mindhárman letérdelnek. Mögöttük megjelenik néhány falusi. Jön István.

ISTVÁN Szentséges Szűz Mária, Isten anyja…

MIND Könyörögj érettünk!

ISTVÁN Keresztelő Szent János…

MIND Könyörögj érettünk!

ISTVÁN Szent József…

MIND Könyörögj érettünk!

ISTVÁN Szent Péter és Pál apostolok…

MIND Könyörögjetek érettünk!

ISTVÁN Istennek minden szentjei…

MIND Könyörögjetek érettünk!

ISTVÁN Védelmezzen meg titeket Krisztusnak, a mi Üdvözítőnknek ereje! Ennek jeléül megkenünk titeket az üdvösség olajával Krisztusban, a mi Urunkban, aki él és uralkodik mindörökkön örökké.

MIND Ámen.

     István hüvelykujjával keresztet rajzol Márta, Sámuel és Sára homlokára.

SÁRA (a közönség felé) Amikor hazaértünk a keresztelésből, édesapánk már nem volt otthon. Egy levél várt minket az asztalon.

     Jön Mózes.

MÓZES (a közönség felé) Sálom, drága családom! Ahogy a Jom Kippur-i imában mondjuk, hogy Isten még a betegség előtt elküldi nekünk az orvosságot, úgy teszek most én is: még a betegség előtt orvosolom a problémát, s nem várom meg, hogy elvigyenek a csendőrök, hanem elköltözök tőletek.

     Márta a földre roskad, belekarmol a padlóba, és hangtalanul sír.

     A csendőrökkel, legyetek szívesek, hitessétek el, hogy nem Gyergyóban vagyok. De ne mondjátok nekik, hogy nem Gyergyóban vagyok, mert akkor tudni fogják, hogy Gyergyóban vagyok. Azt hiszem, jobb lesz, ha nem is Gyergyóba megyek, s akkor nem kell elhitessetek semmit, s akkor ők is hiába fognak keresni Gyergyóban, ha esetleg nem sikerül elhitessétek velük, hogy nem Gyergyóban vagyok. Cseppet összegabalyodtam, ezért új gondolatot nyitok. Mivel nem mehetek oda üres kézzel, magammal viszem azt a pénzt, ami Samu párnájában volt. Ne búsulj, fiam, mert a Jóisten százszorosan megadja, s visszanyered kártyán, ha majd újból hajlandók lesznek kártyázni veled az emberek.

     Mártikám, sokat fogok gondolni reád a másik asszony mellől, mert téged szeretlek a legjobban. Ha úgy alakul, hogy nem Gyergyóba megyek, akkor is sokat fogok reád gondolni, csak akkor nem a másik asszony mellől, hanem esetleg egy másik másik asszony mellől, de akárhogy is lesz, mindig te leszel a kedvenc feleségem.

     Ezt a levelet dobjátok a kemencébe, nehogy a csendőrök kezére jusson. Ezzel a feladattal ne Sárikát bízzátok meg, mert napokba telhet, mire eljut a kemencéig, s addig százszor elolvassák, és akkor megtudják, hogy Gyergyóba mentem. Úgyhogy lehet, hogy mégse megyek Gyergyóba. 

     (A Sárika sebességére vonatkozó mondatomat csak azért írtam, hogy legyen a levelem végére egy vicc, ne csak örökké szomorkodjatok.) Most zárom soraimat, nehogy hazaérjetek, mielőtt befejezném a levelet, meg a kezem is fáj már a sok írástól.

     Ölellek titeket, drágáim!

     Sötét.

 

     4.

     Kovácsék háza. Márta egy széken pihen. Sámuel a földön ül ittasan, kezében egy üveg borral. Sára középen áll.

SÁRA (a közönség felé) Édesanyánk attól fogva alig szólalt meg. Gyenge lett, elhagyta magát. Mintha az ereje egy virágcserép lett volna a lelkében, amit édesapánk levele összetört. (Pityereg) Samu meg újból inni kezdett, pedig azelőtt abbahagyta. (Pityeregve kimegy.)

MÁRTA Én is kérek egy kortyot, fiam!

SÁMUEL Magának nem jár.

MÁRTA Mért nem jár nekem?

SÁMUEL Nem napilap ez, hogy járjon magának.

MÁRTA Sárika merre van?

SÁMUEL (vállat von) Odakint sírdogál, azt hiszem.

MÁRTA Mért sírdogál?

SÁMUEL Mert valaki itt hülye kérdéseket tett fel neki.

MÁRTA Ennyire nem bírja Sárika a hülye kérdéseket?

SÁMUEL Ennyire. Főleg, ha azok a kérdések úgy szólnak, hogy „te ki vagy, s mit keresel itt?”

MÁRTA Ki kérdezett tőle ilyen hülyeséget?

SÁMUEL Ez is egy jó hülye kérdés volt.

     Szünet.

MÁRTA Adj egy kortyot nekem is, fiam!

SÁMUEL Nem érti, hogy magának nem jár?

MÁRTA Mért nem jár nekem is egy korty bor Szombatnak szent napján?

SÁMUEL Elmondtam a múlt héten is, elmondtam azelőtt is. Azért nem jár, mert elárulta édesapámnak, hogy hová dugtam a pénzt.

MÁRTA Én biztos, hogy nem.

SÁMUEL De igen, csak nem emlékszik. Elárulta, s maga miatt meghiúsult az én titkos tervem.

MÁRTA Mi volt a titkos terved?

SÁMUEL Az, hogy kötelet tekerek magára, s belógatom a kútba.

MÁRTA Ezt tervezted?

SÁMUEL Hagyjon már békén a hülye kérdéseivel!

MÁRTA Hogy tudtam volna elárulni apádnak, hogy hol a pénzed, ha egyszer fogalmam se volt, hogy hol a pénzed?

SÁMUEL Dehogynem volt fogalma. Nem maga szokta minden nap felrázni s csapkodni a párnákat?

MÁRTA Hogy jobban aludjatok. Máskülönben te voltál a marha, hogy a párnádba dugtad a pénzt, amikor tudod, hogy fel szoktam rázni a párnákat.

SÁMUEL Nem figyeltem meg én ezt az idióta szokását magának, amíg a pénzem el nem tűnt.

MÁRTA Akkor is te voltál a marha, hiába fogod reám.

SÁMUEL Még egyszer lemarház, sőt, még egy mondat elhagyja a száját, akár tartalmazza a „marha” szót, akár nem, ezt a bort üvegestől dugom le a torkán!

     Szünet.

MÁRTA Jól van, nem szólok többet.

SÁMUEL Mit mondtam magának?!

MÁRTA Azt mondom én is: hallgatok.

SÁMUEL Akkor hallgasson, s ne mondja, hogy hallgat!

MÁRTA Nem mondom.

SÁMUEL Helyes!

MÁRTA Csak üldögélek itt. (Szünet) Csendben. (Szünet) Nézem a falakat…

SÁMUEL (felugrik) Eleget feszítette a húrt! Tátsa ki a száját! (Odamegy Mártához, és megragadja az állát. Felemeli az üveget) Szájat kitátani, maga nyekergő vöröskáposzta!

     Belép Gizella.

GIZELLA Békés Szombatot!

MÁRTA Békés Szombatot neked is.

     Sámuel elengedi Mártát, és leengedi az üveget.

SÁMUEL Rég nem láttunk, Gizi.

GIZELLAHát igen. Te is tudod, mért. Ugye?

SÁMUEL Tudom.

MÁRTA Mért?

SÁMUEL Maga ne törődjön vele, csak nézze a falakat!

GIZELLA  (Sámuelnek) Képtelen voltam idejönni.

MÁRTA Mért?

SÁMUEL (Mártának) Né, milyen szép fal!

GIZELLA Túlságosan haragudtam reád, azok után.

MÁRTA Mik után?

SÁMUEL Tudja mit? Eleget nézte a falat, menjen be a szobájába!

MÁRTA Sárika merre van?

SÁMUEL Ne foglalkozzon Sárikával, csak induljon befelé! (Gizellának) Értem én, Gizi, teljesen megértem. S mért döntöttél most úgy, hogy meglátogatsz?

GIZELLA Mert meg akarok beszélni veled valamit.

MÁRTA Mit akarsz megbeszélni?

SÁMUEL Takarodjon már a szobába, vagy a seggén dugom fel ezt az üveget, s kihúzom a száján! 

     Márta felkel, és sértődötten kimegy a másik szobába.

GIZELLA Mért beszélsz így vele?

SÁMUEL Azért jöttél, hogy leszóljad a beszédemet?

GIZELLA Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek.

SÁMUEL Te kérjél bocsánatot tőlem? Minek?

GIZELLA Mert én bújtattam fel azokat a kölyköket.

SÁMUEL Mi?

GIZELLA Bár túl nagy felbújtásra nem volt szükség. Eleget hallották ők az iskolában, hogy milyenek a zsidók. De azt én sugalmaztam nekik, hogy kit kéne kővel meghajigálni.

SÁMUEL Te voltál? Mért csináltad?

GIZELLA Tudod, hogy mért.

SÁMUEL Ennyire utálsz?

GIZELLA Beléd szerettem, Samu. Beleszerettem az okos fejedbe. A hangodba. A vállvonogatásodba. A morgolódásodba. Annyira furcsa, amikor az ember rájön, hogy szerelmes, és erről senkinek halvány fogalma nincsen. A legszebb dologról, ami történhet. És ez is olyan szép. Ez a titok. Egészen addig szép, amíg ki nem derül, hogy te viszont nem engem szeretsz, ahogy én addig hittem, hanem a saját anyámat.

SÁMUEL Magától lett az úgy, nem tehetek róla.

GIZELLA Tudom. De ahányszor reád gondolok, ha egy fél gondolatot is, a szívemet összevissza vágják a szilánkok. És azt akartam, hogy neked is fájjon. Valami. (Sóhajt) Rossz ember vagyok.

SÁMUEL Dehogy vagy te rossz. Nem veszel részt mások pénzének a párnájukból való kilopásában, és már ez a tény sok más ember fölé emel téged.

     Az anyja szobája felé néz.

GIZELLA Ennyit akartam elmondani, s azt, hogy ne aggódj, mert nem fogom elárulni a titkodat.

SÁMUEL Köszönöm. Fogsz még járni hozzánk?

GIZELLA (tagadólag rázza a fejét) Nem akarok többet beszélni veled. De a halálodat se akarom. Pedig majdnem azt okoztam. Megbocsátasz nekem?

SÁMUEL Persze, Gizi. Nem tudok én reád haragudni.

GIZELLA Akkor… (Indul.)

SÁMUEL Annyit árulj még el, hogy édesanyád mondott-e valamit rólam.

GIZELLA Hát persze hogy erre vagy kíváncsi. Nem mondott semmit, ha ennyire tudni akarod. De nem is igen beszélgettünk. Furcsán viselkedik mostanában.

SÁMUEL (vállat von) Hogyhogy furcsán?

GIZELLA Meg se hallja, amit az ember kérdez tőle.

     Sámuel arca felderül.

     Na, Isten veled!

Sámuel Várj!

GIZELLA Mi az?

SÁMUEL Nem tudnál kölcsönadni tíz pengőt?

GIZELLA Mi?

SÁMUEL Akkor ötöt legalább.

     Sötét.

 

 

     5.

     István házában vagyunk, éjszaka. Kopogtatnak. Sokáig. Jön István egy gyertyával, kinyitja az ajtót. Ott áll Sára.

ISTVÁN Mit csinálsz te itt éjnek idején?

SÁRA Bejöhetek, plébános úr?

ISTVÁN Persze. Megfázol. Gyere! (Sára bejön) Mi történt?

SÁRA Nem tudom.

ISTVÁN Nem tudod?

SÁRA Édesanyám hetek óta alig beszél. Csak ül s néz. Ha szólok hozzá, fel se ismer.

ISTVÁN Sajnálom. A lelki terhek néha ilyenformán…

SÁRA Az öcsém meg egyfolytában iszik s morog. Én már azt se tudom, kihez… (Pityereg) Egy emberi szót nem lehet senkivel… Mi történik velünk? Ne válaszoljon! Csak öleljen meg.

     István megöleli. Így állnak egy darabig.

     Érzi a szívemet?

ISTVÁN Érz… érzem.

SÁRA Ne féljen! Érzi?

ISTVÁN Igen.

SÁRA S azt is érzi, milyen meleg vagyok?

ISTVÁN Igen.

SÁRA Én is érzem a maga szívét. S a maga melegségét. Jó ezt érezni. Magának is jó?

ISTVÁN Igen.

SÁRA Ne féljen!

ISTVÁN Sárika… te édes…

SÁRA Fújja el a gyertyát! És áldjon meg, atyám!

     Sötét. Idő telik el. Odakint imbolygó fáklyafények jelennek meg. Kiabálások hallatszanak, parancsszavak.

SÁRA Mi történik?

ISTVÁN Maradj itt! Nem fogom hagyni, hogy bántsanak!

SÁRA Mit csinál?

ISTVÁN Lelövöm őket.

 

     6.

     Kint vagyunk az utcán. Három-négy csendőr áll fáklyákkal félkörben. Középen egy szekér, arra hordják a falu zsidói a csomagjaikat. Márta a szekér mellett ül egy kofferen, maga elé bámul. Sámuel mellette áll. Ferenc, Ödön és Kálmán is jelen vannak. Ferenc Kónyát és Pintért kíséri, Ödön a többi csendőrnek mutatja, hogy melyik házban laknak zsidók, Kálmán pedig aggódva nézi az egészet. Kónya és Pintér fel-alá járnak, és ugyanazt ismételgetik.

KÓNYA Húsz percetek van összecsomagolni!

PINTÉR Két hétre pakoljatok élelmet!

KÓNYA Egy család egy bőröndöt hozhat!

PINTÉR Tempó, tempó!

KÓNYA Húsz percetek van összecsomagolni!

     Stb. Két falusi zsidó odamegy hozzájuk.

ZSIDÓ 1. Kérem, nekünk mentesítő papírunk van.

ZSIDÓ 2. Igen, mi keresztények vagyunk. Nekünk sárga csillagot se kellett hordani.

KÓNYA Sok a duma, elsőre is értettem!

PINTÉR Tanítókám, ezek ketten zsidók vagy nem zsidók?

FERENC Zsidók.

PINTÉR (a két zsidónak) Akartok egy lövést a hasatokba? Hatóság félrevezetéséért?

     Kálmán odalép hozzájuk.

KÁLMÁN Csendőr urak, ez az egész egy nagy félreértés. Itt mindenki megkeresztelkedett.

KÓNYA Az nem számít.

KÁLMÁN De hát papírjuk van róla, hogy nem zsidók!

PINTÉR Papírok – ki nem szarja le?

     Ferenc elmegy a paplak irányába. Megpillantja ott Sárát.

KÓNYA Menj haza, bíró, ne akadályozd a munkát!

PINTÉR Vagy te is ezekkel akarsz tartani?

KÓNYA (hangosan, a többieknek is) Nem érdekelnek a papírjaitok! Az sem érdekel, hogy meg vagytok-e keresztelve!

PINTÉR Aki valaha zsidó volt, az zsidónak számít, és kész! Ez az új törvény!

KÓNYA Húsz percetek van összecsomagolni!

PINTÉR Két hétre pakoljatok élelmet!

     Kálmán elmegy. Lassan közeledik István egy puskával. Sámuel észreveszi, el akar indulni felé.

MÁRTA Hová mész, Mojse?

SÁMUEL Samu vagyok.

MÁRTA Tudom. Hová mész?

SÁMUEL Jövök mindjárt.

MÁRTA Ne hagyj itt!

SÁMUEL Mondom, hogy mindjárt jövök! (Odasiet Istvánhoz) Megbolondult? Tegye le a puskát, még baja lesz!

ISTVÁN Nincs megtöltve.

SÁMUEL Ha van ember, aki képes egy töltetlen puskával is pofán lőni magát, az maga, plébános úr.

ISTVÁN De nem engedhetem, hogy elvigyenek!

SÁMUEL Muszáj. Azt is elviszik, aki segíteni próbál.

     Érkezik Ferenc, hozza Sárát a karjánál fogva.

FERENC (a csendőröknek) Hoztam még egyet. A paplakban rejtőzött.

PINTÉR Csak nem a pap rejtegette?

FERENC Nem hinném. Becsületes magyar ember a mi plébánosunk.

     István, amint meglátja Sárát és Ferencet, dühösen próbálja megtölteni a puskáját, de ügyetlenkedik, nem sikerül neki.

PINTÉR (Istvánra mutat) Ő a plébános?

FERENC Igen, ő.

     A két csendőr odamegy Istvánhoz.

KÓNYA Mit csinál azzal a puskával, he? (Szünet) Kérdeztem valamit, atyám!

ISTVÁN Ezzel? Jöttem, hogy…

     Sárára néz, aki integet neki egy rövidet a csendőrök mögül.

PINTÉR Minek jött? (Szünet) Tessék?

     Istvánnak ekkor sikerül megtölteni és kibiztosítani a puskát. A csendőrökre akarja szegezni, de remeg a keze, és nem meri.

KÓNYA Mi az, megnémult?!

PINTÉR Csicseregjen már! Mért van magánál puska?

     Szünet. 

ISTVÁN (leereszti a puskát) Mert én vagyok itt a leventeparancsnok.

PINTÉR Tehát segíteni jött.

ISTVÁN Igen.

PINTÉR Akkor induljon összeszedni a pénzt!

ISTVÁN Pénzt?

KÓNYA A zsidó vagyont. Fésülje át a házaikat!

PINTÉR Ami értéket talál, összegyűjti, és holnap jelenti nekünk! Értjük egymást?

ISTVÁN Igenis!

PINTÉR Indulás!

     István Sárára néz, majd elkullog.

KÓNYA (Sámuelnek) Vissza a szekér mellé!

     Sámuel visszamegy középre.

     (Ödönnek) Tisztelendő izékém? Hiányzik valaki?

ÖDÖN Igen. A legálnokabb zsidó, akivel találkoztam. A kígyószívű csábító, a tévútra vezető démon! Belzebúb kölyke, egy pogány torzszülött, egy…

KÓNYA Elég lesz már! Ki az?

ÖDÖN Olyan drága és csodálatos a mi Urunk, hogy megalkotta a német és a magyar népet, hogy együtt megvédelmezzük Európát a hozzá hasonló sátánfajzatoktól!

KÓNYA Ha befejezte a prédikálást, elárulja nekünk is, hogy kiről beszél?

ÖDÖN (Sámuelre és Sárára mutat) Ennek a kettőnek az apjáról! (Mártára mutat) Neki a férje.

PINTÉR (odalép Mártához) Hol az urad?

     Márta csak néz maga elé.

     Azt kérdeztem, hol az urad?!

     Márta egyik ujjával az ég felé mutat.

KÓNYA Gúnyolódsz?

     Meg akar indulni Márta felé, de Sára megállítja.

SÁRA Édesanyám nem beszél.

FERENC Nem tud beszélni? Mióta?

SÁRA Tud, csak nem képes.

KÓNYA Akkor te válaszoljál! Hol az apád?

SÁMUEL Ne faggassák, ő nem tud semmit!

PINTÉR (pofon vágja Sámuelt) Kérdezett valaki?

KÓNYA (Sárának) Szóval? Hol az apád?

SÁRA Vagy valahol nagyon messze… vagy máshol.

KÓNYA Mennyire messze? Egy másik faluban?

SÁRA Nem tudom, hogy az falu-e vagy város.

KÓNYA Majd én megmondom. (Szünet) Na?

SÁRA Várom, hogy tessék mondani.

KÓNYA Előbb mondd a nevét!

SÁRA Kovács Mózes.

KÓNYA A helység nevét mondjad, ahol apád van!

SÁRA Azt nem tudom, de van benne három betű.

KÓNYA Egy hárombetűs helységbe ment?

SÁRA Nem. Van benne három betű, s utána több másik.

PINTÉR Lelőjem?

SÁMUEL Ne bántsák, ő ilyen!

PINTÉR (Sámuelre fogja a fegyverét) Befogjuk a pofánkat?

FERENC Én is tanúsíthatom! Nem önöket akarja ugratni, ő tényleg ilyen. Ha tudná, elmondta volna.

PINTÉR Hát jó. (Sámuelnek, miközben még mindig ráfogja a fegyvert) Hol az apád, kölyök?

SÁMUEL Pár hete eltűnt, és…

PINTÉR Az igazat, vagy szétloccsan a fejed!

SÁMUEL Jó. Hogy ott van-e még, azt nem tudom. De azt mondta, hogy (Ödönre mutat) a tiszteletes úréknál fog elrejtőzni. Mert ott úgyse keresik.

ÖDÖN Mi?

SÁMUEL Ez az igazság.

ÖDÖN Hazudik!

KÓNYA (a többi csendőrnek) Kutassátok át ennek a prédikáló embernek a házát! 

ÖDÖN Ne, oda ne jöjjenek!

PINTÉR Miért, rejtegetnivalója van?

ÖDÖN Dehogy, csak kár egy ilyen jelentéktelen zsidóért ekkora felfordulást…

PINTÉR Jelentéktelen? Mégsem ő a Sátán hogyishívjákja?

ÖDÖN Nem. (Sámuelre mutat) Ő a Sátán hogyishívjákja!

PINTÉR (Ferencnek) Vicces emberek vagytok ti, bözödújfalusiak.

FERENC Mit csináljunk.

KÓNYA (a többi csendőrnek) Lehet, hogy már nincs ott az a zsidó, de elrejthetett oda aranyat vagy akármit. Úgyhogy az utolsó deszkát is mozgassátok meg!

ÖDÖN Ne! Várjanak!

     A többi csendőr elmegy. Ödön utánuk siet.

KÓNYA (Pintérnek) Az idegesítő csajnak az apját kivéve mindenki megvan?

PINTÉR Igen. Hatvanhárom személy.

KÓNYA Szeretem, amikor jó munkát végzünk.

PINTÉR Én is szeretem, amikor jó munkát végzünk.

     Megindul a szekér. Sötét.

 

     7.

     Egy romos téglagyárban vagyunk. Hátul a foglyok összezsúfolva (egyesek ülnek, mások állnak), köztük Márta, Sámuel és Sára. Elől egy parancsnoki iroda.

SÁRA (a közönség felé) A marosvásárhelyi gettóba vittek minket, a környékbeli falvak zsidóival együtt. A gettó egy elhagyott téglagyár volt a koronkai út mellett. Romos épület beszakadt tetővel. Mi, akik befértünk, a cementpadlón aludtunk, a régi téglaégető kemencékben. De csak kétezren fértünk be. A többiek, vagy ötezer ember, kint aludtak a májusi éjszakában. Kabátokból csináltak maguknak sátrat. Nem volt illemhely, gödröket ástunk, s deszkákkal fedtük be. Eleinte víz se volt, csak az esővíz. Az eső szinte végig esett, úgyhogy sokat fáztunk.

     Két fogoly, Bürger és Rosenfeld Sámuelre néznek.

BÜRGER Kihez beszél a nővéred?

ROSENFELD Magában diskurál?

SÁMUEL Azt mondja, vannak valami bamba emberek, akiket ő lát. Nekik magyaráz.

     Rosenfeld és Bürger nevetnek egy rövidet.

ROSENFELD Honnét jöttetek?

SÁMUEL Bözödújfaluból. 

ROSENFELD Ó! Szóval ti vagytok a bözödújfalusiak.

SÁMUEL És maguk?

BÜRGER Mi zsidók vagyunk.

SÁRA Mi is.

BÜRGER Igen, csak hát ti… Bözödújfaluból.

SÁRA És?

     Szünet.

ROSENFELD Szerintetek mit fognak csinálni velünk?

BÜRGER Semmi jót. Most vittek egy újabb foglyot a pénzverdébe.

SÁMUEL Falunkbeli ő is. Tojáslopó Kovács Áron.

MÁRTA Ki nem állhatom a Tojáslopó Kovácsékat.

ROSENFELD Mért, mennyivel tartozol nekik? (Kuncog)

MÁRTA Nem tudom…

SÁRA (Sámuelnek) Édesanyánk megint beszél.

SÁMUEL Jobban szeretem, amikor hallgat.

MÁRTA Miféle pénzverdébe vitték a Tojáslopó Kovácsékat?

BÜRGER Van az a két csendőrszázados. Kónya és Pintér. Addig vernek, amíg az ember meg nem mondja, hol a pénze. Van, aki túléli.

ROSENFELD Vagy ezek vernek agyon, vagy a halálba szállítanak innét, de jó vége nem lesz.

MÁRTA Ne aggódjatok! A Jóisten az egész népünket megszabadította az egyiptomi fogságból. Ne tudna megszabadítani pár embert egy téglagyárból?

ROSENFELD Megszabadítani megtud…

BÜRGER Csak nem biztos, hogy akar. (Szünet) Egyébként meg a mi népünket szabadította meg az egyiptomi fogságból.

MÁRTA Igen.

BÜRGER A miénket.

MÁRTA Igen, a miénket.

BÜRGER Nem. A miénket.

MÁRTA Igen. A miénket.

BÜRGER Nem tudok róla, hogy túl sok székely lett volna ott Egyiptomban.

ROSENFELD Nem mindegy az, kedves Bürger?

BÜRGER Nem, kedves Rosenfeld, mert ha ott lettek volna, akkor az Úristen nem tíz csapást mér az egyiptomiakra, hanem részeg székelyeket. Meg vagyok róla győződve, hogy a fáraó abban a pillanatban szabadon engedett volna mindenkit.

ROSENFELD Nem úgy értem. Nem mindegy, hogy ki honnét származik? Találkozott a sorsunk, ez a lényeg.

BÜRGER Az én sorsom a gójokéval nem találkozott.

ROSENFELD Nem gójok, hanem gérek. Vagyis zsidók.

BÜRGER De gójok.

ROSENFELD Ők az igazság gyertyái, te is tudod. Nem lennének itt, ha nem minősülnének zsidónak.

BÜRGER Lehet, hogy per pillanat zsidónak minősülnek, kedves Rosenfeld, de mi végigszenvedtük az egész történelmet, ők meg alig két perce zsidók, és máris learatják a babérokat!

ROSENFELD Milyen babérokat?

BÜRGER Most is tojáslopó bözödújfalusiakat visznek a pénzverdébe ahelyett, hogy igazi, rendes zsidókat vernének agyon!

ROSENFELD Ez is csak azt bizonyítja, hogy ők is igazi zsidók!

BÜRGER Hogy volnának igaziak, ha a mi népünk már háromezer éve szenvedett, amikor ők épp csak elkezdtek beszotyogni a Kárpát-medencébe?! Nem fogod fel, hogy a szenvedés a mi létezésünk lényege, és ezek még ennyit se hagynak nekünk?!

ROSENFELD Remélem, legközelebb téged visznek agyonverni, hogy kiszenvedhesd magad! Egy kirekesztő zsidóval kevesebb lenne.

BÜRGER Gratulálok, a gójok kihozzák belőled is az antiszemitát!

ROSENFELD Nem hoznak ki belőlem semmilyen antiszemitát, de ha igazad is volna, akkor sem a gójok hoznák ki belőlem az antiszemitát, hanem a zsidók!

BÜRGER Minden antiszemita ezt mondja.

     A többi fogoly is közbeszól. Vannak, akik Rosenfeld véleményét osztják („Igen, ők is zsidók.” „Mindegy, mióta zsidók.” „Nincs különbség.”), mások a Bürgerét („Hol voltak ők a babiloni fogság idején?” „Hol voltak Salamon király idején?” „Hol voltak a római elnyomás idején?”). Lökdösődés támad.

     Besiet Kónya és Pintér. Elkezdik bottal püfölni a foglyokat.

PINTÉR Rendbontást befejezni!

KÓNYA Földre! Hasra! Mindenki!

     A foglyok lehasalnak. Pintér találomra talpra rángat egy foglyot. Rosenfeld az. Kónya odasétál hozzá.

PINTÉR Miben őrzöd a pénzedet, zsidó? Lejben vagy pengőben?

KÓNYA Esetleg aranyban?

ROSENFELD Az emlékezetemben.

     Pintér gyomron vágja Rosenfeldet, majd Kónyával együtt kiviszik.

BÜRGER Meg fogunk halni mind.

 

     8.

     Elöl kivilágosodik az iroda. Botskor az íróasztala mögött ül. Mögötte a falon egy feszület. Érkezik István a táskájával. Mély levegőt vesz, és Botskor elé áll.

ISTVÁN Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ön a gettó parancsnoka?

BOTSKOR Liptay kapitány úr a parancsnok. De most én helyettesítem. (Talpra áll, a kezét nyújtja) Csíkszentmártoni és csíkdelnei Botskor Lóránt. Alezredes. Miben lehetek a szolgálatára?

ISTVÁN Ráduly István.

     Kezet fognak, majd Botskor visszaül.

     Az előneve alapján ön is székely, alezredes úr.

BOTSKOR Úgy van.

ISTVÁN Pont emiatt jöttem.

BOTSKOR A nevem miatt?

ISTVÁN Amiatt, hogy vannak itt foglyok, akiknek nem kéne itt lenniük.

BOTSKOR Mi az, hogy nem kéne itt lenniük?

ISTVÁN Tévedés történt, amikor idehozták őket.

BOTSKOR Milyen tévedés? Ki tévedett?

ISTVÁN Az adminisztráció. Véletlenül más kategóriába sorolták őket. Nem abba, amibe tartoznak.

BOTSKOR Itt, a gettóban csak egyetlen kategória van: zsidók.

ISTVÁN De a foglyok, akikről én beszélek, ugyanolyanok, mint ön, alezredes úr.

BOTSKOR Na-na! Ne hasonlítson engem a zsidókhoz!

ISTVÁN Épp azt mondom, hogy ezek nem zsidók. Hanem székelyek.

BOTSKOR Jó. Igen. Ha úgy vesszük. Székelyföldön élnek, székely szokásokat is követnek némelyek… Sokan megkeresztelkedtek, nevet változtattak… De ez ne tévessze meg, atyám. Jó helyen vannak ők itt. Van esetleg más, amiben segíthetek?

ISTVÁN Igen: szabadon engedheti őket.

BOTSKOR Parancsol?

ISTVÁN Hatvanhárom személyről lenne szó. Akiknek még ma haza kell térniük. Dolgos székely emberek ők, várja őket a munka, a háziállatok…

BOTSKOR (fenyegetően felemelkedik) Úgy látom, nem ért a szép szóból. Akik itt vannak, azok nem dolgos székely emberek, hanem zsidók! És többé nem térnek haza! Holnap indulnak Auschwitzba, érti? A háziállataikat süssék meg, egyék meg, nem érdekel! Végeztünk!

     István megszeppen, de aztán bátorságot vesz magán.

ISTVÁN Alezredes úr /

BOTSKOR Elmehet!

ISTVÁN Ismeri ön a bözödújfalusi szombatosok történetét?

BOTSKOR Vagy úgy. Igen, tudok róluk. Zsidóknak minősülnek. A viszontlátásra!

     István a táskája tartalmát az asztalra borítja: egy csomó papír, könyv, füzet, madzaggal átkötött iratcsomók.

     Mit csinál? Megbolondult?

     István felemel egy régi kódex-szerű könyvet.

ISTVÁN Itt a bizonyíték, hogy nem zsidók. A falu anyakönyve, amit 1700 óta vezetnek. Benne vannak az említett foglyok felmenői: dédapák, ükapák – mind szombatosok. Azaz keresztények. (Felemel több iratcsomót, mutogatja a lapokat) Itt pedig külön-külön a hatvanhárom személy hivatalos papírjai… dédszülők születési bizonyítványai… Mindegyik fogolynak megrajzoltam a származási vonalát is. Látja? Itt vannak a keresztény magyar ősök. Ez az, ami idehozott engem. Ülhettem volna otthon is, kanalazva a levest, készülve a szentmisére… De mit mondanak majd rólam, ha ez bíróság elé kerül? Hagytam megöletni a saját véreimet?

BOTSKOR Mért kerülne ez bíróság elé?

ISTVÁN Nem mondom, hogy odakerül… de ki tudja? Ha odakerül, ezeket az iratokat bármelyik igazságszolgáltató testület elfogadja bizonyítéknak. Mutatok mást is. Nézze csak?!

     Két fotót mutat fel. Mindkettőn egy-egy idős, székelyruhás férfi.

BOTSKOR Kik ezek?

ISTVÁN Egyikük csíki székely, mint ön. A másik bözödújfalusi szombatosok ivadéka. Itt van a gettóban. Meg tudja állapítani, melyik melyik?

     Botskor nézi a képeket.

     Rá tud bökni nyugodt lelkiismerettel valamelyikre, hogy ő a zsidó? (Szünet) Ugye, hogy ön sem lát különbséget? Sem az arcvonások, sem az öltözködés tekintetében.

BOTSKOR Valóban nem látok. De mit is mondott, mit keresne ez az ügy a bíróságon?

ISTVÁN Hogyhogy mit? Ha ezekkel a foglyokkal bármi történik… Gondolja, hogy nem jár majd következményekkel, ha kiderül, hogy ősturáni szittyavér magyarokat ölettünk meg ártatlanul?

     Botskor tanulmányozza a papírokat.

     Nekünk, székelyeknek össze kell fognunk, hogy megvédjük a sajátjainkat. Nem ért egyet?

BOTSKOR Ha ez valamilyen okból bíróság elé kerülne… egészen biztos benne, hogy ott azt állapítanák meg, hogy ezek itt nem zsidók?

ISTVÁN Ezer százalék, alezredes úr. Ott áll fehéren-feketén. Tévelygő keresztények, de keresztények.

     Botskor leteszi a papírokat. Szünet.

BOTSKOR Kónya! Pintér!

     Jön Kónya és Pintér. Szalutálnak.

     Gyűjtsék össze a bözödújfalusiakat, és hozzák ide őket! Hatvanhárman vannak.

PINTÉR Igenis, alezredes úr!

KÓNYA Megkérdezhetem, hogy miért, alezredes úr?

BOTSKOR Hazaengedem őket.

KÓNYA Kiket?

BOTSKOR A bözödújfalusiakat.

PINTÉR Haza? Miért?

BOTSKOR Mert nem zsidók.

KÓNYA Nem? Akkor mik?

BOTSKOR Ősturáni szittyavér magyarok. Úgyhogy nagyon remélem, hogy őket nem verték meg!

PINTÉR Mi őket? Nem.

KÓNYA Ők se minket. Béke volt.

PINTÉR Azt a tojásost se mi vertük meg, elcsúszott egy izén, egy tojáshéjon, és mivel nem akarta elárulni, hogy hol a pénze, elég nagyot esett, de utána…

KÓNYA (a foga között, Pintérnek) Kuss legyen!

BOTSKOR Mozogjanak már!

     Kónya és Pintér hátramegy a foglyokhoz.

     (Istvánnak) Tud németül?

ISTVÁN Tudok.

BOTSKOR Akkor legyen szíves, üljön le, és írjon egy papírt magyarul és németül, hogy én, BOTSKOR Lóránt csendőralezredes a következő személyeket saját felelősségre hazabocsájtom.

ISTVÁN Máris! Köszönöm!

     István az asztalhoz ül, és írni kezd. Érkeznek a foglyok Kónya és Pintér kíséretében.

BOTSKOR (Istvánnak) Ha kiderül, hogy téved…

ISTVÁN Nem tévedek. Ön pedig helyesen cselekszik.

BOTSKOR Az lehet. De a németeknek ezt még ki kell magyaráznom holnap, ha megindul a transzport. Szerencse, hogy ma érkezett. Ha holnap jön, a gestapós főfelügyelő nem engedné haza őket.

ISTVÁN Bocsánat, de elképzelhető, hogy a foglyok most hazamennek, és a Gestapo holnap újból begyűjti őket?

BOTSKOR Nem, a begyűjtéseket mi végezzük, ők csak a szállítmányt felügyelik. Aki szabadon van, azzal ők nem foglalkoznak.

ISTVÁN Akkor jó. Megvagyok! (Leteszi a tollat, és feláll a székről.)

BOTSKOR (a foglyoknak) Mindenki odaírja a nevét arra a lapra! Utána szabadon távozhatnak.

     A foglyok egymásra néznek. Végül egyikük megindul az asztal felé. Ekkor belép Schröder.

SCHRÖDER Dr. Botskor! (A foglyok felé, mosolyogva) És egy falka zsidó!

BOTSKOR Herr Kriminaldirektor… A Gestapo érkezését csak holnapra vártuk.

SCHRÖDER Így ma nem is örül nekem, édes szerelmem? (Furcsán nevet. Istvánnak) Elnézést – német humor. Dicsértessék, atyám!

ISTVÁN Mindörökké, ámen.

BOTSKOR (a foglyokra mutat) Ők azért vannak itt, mert…

SCHRÖDER Egy snapszot kérhetek?

BOTSKOR Parancsol?

SCHRÖDER Egy snapszot. Szeretem az erdélyi snapszot. Szilvapálinka, ahogy itt mondják. Kérhetek?

BOTSKOR Hogyne. Öö… Igen.

     Kivesz egy üveg pálinkát és egy kispoharat az íróasztalból.

SCHRÖDER Hogyhogy csak egy pohár?

BOTSKOR Szolgálatban én…

SCHRÖDER Ne sértsen meg, Dr. Botskor!

     Botskor kivesz még egy poharat, megtölti őket. Mindketten felemelik a poharukat.

BOTSKOR Proszt!

SCHRÖDER Proszt!

     Kiisszák.

     Ah. Verdammt guter Schnaps!^[1]

     Leteszik a poharat. Schröder leül Botskor székére, fejével a foglyok felé int, és kezével kérdő mozdulatot tesz.

BOTSKOR Ők azért vannak itt, mert egy adminisztrációs félreértés miatt nem jó kategóriába… De most, hogy kiderült a félreértés, hazaküldjük őket.

SCHRÖDER Félreértés? Nincs semmi félreértés. Ezek zsidók.

BOTSKOR Kicsit összetett a dolog, Herr Kriminaldirektor, ugyanis ők szombatosok ivadékai, tehát keresztények, akik zsidónak lettek minősítve, de valójában… hát, nem azok.

SCHRÖDER Nem zsidók?

BOTSKOR Nem. Véletlen volt. Véletlenül lettek azzá nyilvánítva.

SCHRÖDER Értem. (Sóhajt, feláll a székről) Hát jó. Akkor menjenek. Hibák sajnos mindig becsúsznak. Az egyik teherautót bocsássák a rendelkezésükre!

BOTSKOR Komolyan mondja?

SCHRÖDER Ez a legkevesebb, amit ezért a félreértésért felajánlhatok nekik.

BOTSKOR Köszönjük… Herr Kriminaldirektor!

     Schröder biccent, és elindul a bejárat felé. István és Botskor megkönnyebbülnek. Amikor Schröder a bejárathoz ér, elröhögi magát. Hosszan nevet. István és Botskor kínosan feszeng. Miután sikerül abbahagynia a nevetést:

SCHRÖDER Elnézést – német humor. Tényleg azt hitték, hogy elengedem őket? (Kónyának és Pintérnek) Vigyék vissza ezeket a zsidókat! Még ma el lesznek szállítva!

BOTSKOR Ne! Kérem, ők tényleg nem zsidók!

SCHRÖDER Dr. Botskor. Négy éve. Legalább négy éve folyik itt a feltérképezése annak, hogy ki zsidó és ki nem. A félreértések és – ahogy ön fogalmaz – véletlenek, ebben az ügyben ki vannak zárva. Akit begyűjtött a csendőrség, azért gyűjtötte be, mert zsidónak lett nyilvánítva. És aki zsidónak lett nyilvánítva, azért lett zsidónak nyilvánítva, mert zsidó. Pont.

BOTSKOR De ez egy különleges helyz…

SCHRÖDER Pont!

     Szünet. Botskor lemondóan bólint.

ISTVÁN Nagy hibát követ el, Herr Kriminaldirektor!

BOTSKOR (halkan) Tudom, hogy bátor, de ne vigye túlzásba, mert mindkettőnket agyonlövet!

SCHRÖDER Milyen hibát követek el, atyám? Meséljen!

ISTVÁN Ezek a foglyok székelyek. A csendőrök, akik begyűjtötték őket (Pintérre és Kónyára mutat) nem tudhatták ezt, mivel nem idevalósiak, és semmi közük a székelyekhez.

PINTÉR (felemeli egyik ujját) Nekem vannak székely…

KÓNYA (Pintérnek) Kussoljál!

ISTVÁN Ez tényleg egy különleges helyzet, mert igenis vannak Erdélyben zsidónak tartott személyek, akik nem zsidók, hanem székely szombatosok!

SCHRÖDER Mi az a „szombatosok”?

ISTVÁN (felemel az asztalról egy könyvet) Itt a történetük. Kohn Sámuel: A szombatosok. Az unitáriusokból váltak ki a középkor végén, aztán…

SCHRÖDER Tehát szektások.

ISTVÁN Inkább tévelygők. De keresztények!

SCHRÖDER Mint a Jehova Tanúi? Mert őket is begyűjtjük.

ISTVÁN Nem, az más. Nézze! (Mutatja a könyvben) Bözödújfalusi székely szombatosok. Sokféle hitre térítették őket. Voltak ők reformátusok is, meg… zsidók is, igaz… De azóta visszatértek az igaz hithez!

SCHRÖDER Melyikhez? (Kiveszi a könyvet István kezéből, és a végére lapoz) Az utolsó fejezet címe: A Bözöd-újfalvi izraelita prozelita hitközség. Ez tehát a történet vége. A saját rabbijuk írja róluk, hogy zsidók. (Visszaadja a könyvet) Az időmet vesztegetem önnel. (A foglyoknak) Hölgyeim és uraim, indulni kell Auschwitzba! Erre parancsoljanak!

BOTSKOR Ha ezek zsidók, akkor én is az vagyok!

SCHRÖDER Tessék? (Szünet) Egy csendőralezredes szájából ez… Micsoda kijelentés ez, Dr. Botskor?

BOTSKOR Én tűzbe teszem a kezemet ezeknek az embereknek a származásáért! Ha ők, a fajtiszta, keresztény magyarok zsidónak számítanak, akkor én is! És akkor vigyenek el engem is!

SCHRÖDER (egy darabig nézi Botskor arcát. Majd bólint) Komolyan beszél. (Istvánnak) Ilyet egy csendőr nem mondana, ha ezek nem lennének tényleg… Jó. Még csak egyetlen dolog! Hogy biztosak legyünk. (A falhoz lép, és leemeli róla a feszületet. A foglyokhoz) Aki megcsókolja ezt a keresztet, az hazatérhet!

ISTVÁN Csak páran katolikusok.

SCHRÖDER A többiek is keresztények, nem?

ISTVÁN Persze.

SCHRÖDER Akkor nem lesz gond. (A foglyokhoz) Tessék idefáradni! Egyenként!

     Sámuel odamegy. Schröder felemeli a feszületet. Sámuel meg akarja csókolni, de Schröder elrántja. Újból meg akarja csókolni, Schröder megint elrántja a keresztet, és elneveti magát.

     Elnézést – német humor. Természetesen hazamehetnek. Aki nem zsidó, az mind hazamehet. Megyek, szólok az embereimnek, hogy biztosítsák a szabad eltávozást. (A feszületet az asztalra dobja) Azt tegyék a helyére! (Kimegy.)

     Botskor és István egymásra néznek. Bólintanak.

ISTVÁN (a foglyoknak) Jöjjenek! Gyorsan! Most már minden jó lesz. Csak siessünk! Erre!

     A foglyok kimennek arra, amerre István mutatja. Márta ott marad. Leül. Sámuel visszajön.

SÁMUEL Jöjjön, édesanyám, segítek! (Megfogja Márta karját.)

MÁRTA Hová akarsz vinni, Mojse?

SÁMUEL Samu vagyok.

MÁRTA Milyen Samu?

SÁMUEL A fia. Jöjjön! Hazamegyünk.

MÁRTA Én nem megyek haza. Azt mondták, az menjen, aki nem zsidó.

SÁMUEL Maga is megkeresztelkedett. Jöjjön már!

ISTVÁN Menjen, Márta, ne húzza az időt!

MÁRTA Menjek? És hagyjam itt az enyéimet? Csak mert találtak nekem egy kiskaput?

BOTSKOR Mi lesz, megy vagy nem megy?

SÁMUEL Jön. Édesanyám, ne csinálja ezt, menjünk!

MÁRTA Eressz el, Mojse! Ha el akarsz hagyni megint, hagyjál el! De nekem itt a helyem, az enyéimmel!

     Sámuel elengedi.

BOTSKOR Hogy volna ott a helye? Maga székely, mint én!

MÁRTA Nekem magához, aki begyűjt minket meg agyonveret minket, semmi közöm!

BOTSKOR De maga bözödújfalusi szombatos!

MÁRTA Zsidó vagyok!

BOTSKOR Hogy mi maga?

MÁRTA Zsidó vagyok, maga meg zsidógyűlölő, ráadásul süket, és ez már két dolog, ami megkülönböztet minket! Nem érti, hogy én azokhoz tartozok, akiket az Úristen kihozott Egyiptomból?

     Szünet.

BOTSKOR (Istvánnak) Én mindent megtettem.

ISTVÁN Tudom.

BOTSKOR Veszélyezteti a többieket. Ha meghallja a főfelügyelő…

MÁRTA (Sámuelnek) Menjél csak, Mojse. Nem haragszok.

SÁMUEL Itt maradok.

ISTVÁN Samu, ne!

MÁRTA (boldogan) Hát szeretsz? Mojse! Nem hagysz el?

SÁMUEL Nem hagylak. Mártikám.

BOTSKOR (Kónyának és Pintérnek) Vigyék vissza őket!

     Jön Sára.

SÁRA Samu, hová keveredtél el? Kezdtem félni, hogy itt maradsz.

SÁMUEL Itt maradok, Sári.

SÁRA Miért maradsz itt?

SÁMUEL Nem hagyom őt magára.

SÁRA De én mit csinálok akkor egyedül? Félek egyedül.

SÁMUEL Nem leszel egyedül, ne félj! (Márta felé int) De ő, szegény, egyedül van. (Megpuszilja Sára homlokát) Légy jó, Sári! Majd találkozunk. Addig egyél sok mézes semmit méz nélkül, hogy erősödj!

SÁRA (sírva) Jó. De utána találkozunk?

SÁMUEL Találkozunk. (Istvánnak) Vigyázzon reá, jó?

     Kónya és Pintér megfogják Mártát, és viszik vissza hátra. Sámuel követi őket. Sára zokogva bele akar csimpaszkodni Sámuelbe, de István lefogja. Sötét.

 

     9.

     Sára középen áll. A többi szereplő a közelében, kivéve Mártát és Sámuelt.

SÁRA Édesanyámat, Samut és Tojáslopó Áron bácsit, aki nem is lopta a tojásokat, és megverve feküdt valahol a foglyok közt, még aznap elszállították. Egyikük se tért haza Auschwitzból.

     Éva leül a földre, és lehajtja a fejét.

     A tanító úr először haragra lobbant. Lehordta mindennek a plébános urat, amiért megmentett minket, majd írt egy levelet a minisztériumnak, amiben elmagyarázta, hogy mért nem kellett volna elengedjék azt a hatvan embert. De aztán megenyhült, mert eléggé sok időt töltöttünk együtt, és eléggé hozzámentem feleségül.

     Ferenc odalép Sárához, és kézen fogja.

     Mire meglett az esküvő, a hasam már gömbölyödött.

     István tesz két lépést előre.

     A gyermekem apja is vigyázott reám, meg a tanít… Ferenc. Ő is vigyázott reám. Aztán két év múlva hazatért édesapám, egy asszonnyal és két gyermekkel. 

     Mózes tesz két lépést előre.

     Ez nem a gyergyói másik asszony volt, hanem egy másik másik asszony. Ők is vigyáztak reám. Így éltünk tovább Bözödújfaluban, ami ismét az egyetlen hely lett, ahol békében megfért minden vallás és felekezet. Egy darabig. Mert harminc esztendővel azután, hogy a plébános úr kihozott a gettóból, elkezdtek minket kitelepíteni, s a falu helyére víztározó épült. Bözödújfalu nem létezik már – egy tó van a helyén. Mélyen a víz alatt nyugszik mind a száznyolcvan ház. Innenvíz, Túlvíz, a Cigányok utcája, az alszeg, a felszeg és a három faluvége, mind víz alatt vannak. Halak úszkálnak az utakon, ahol azelőtt kacagva futkároztak a gyermekek, s kacagva csúfoltak a sebességem miatt. Bözödújfalu lakói – magyarok, románok, cigányok, katolikusok, unitáriusok, reformátusok, görögkatolikusok, szombatosok, zsidók – szerteszét széledtek a világban. Csak a történeteik maradtak itt. Tudom, hogy mindent elfelejtenek ezen a Földön, de amíg el tudjuk mesélni ezeket a történeteket, hátha a bözödújfalusiakat nem fogják elfelejteni. Legyen a lelkük befűzve az örök élet koszorújába!

     VÉGE

^[1] Rohadt jó pálinka!