a sánták üldözték ortopéd cipőikkel a nyomorékok rózsaszín csonka végtagjaikkal két szenátor leleplezte a parlament előtt
a hírnevén mely bádogdobozba lett zárva csavargók tapodtak a foghíjas telkeken a horgászok mint egy gilisztát horogra tűzték a professzorok vele töröltek táblát szivacs helyett
az árnyéka – az esti nyugtalanságok részeként – be volt tiltva az egész városban a járdán emlékét kimetszették az agyakból az aláírását kifordították és úgy húzták keresztre
négy (még életben levő) versét a halottasházba szállították boncolásra – hogy megbizonyosodjanak a fájdalom a szöveteikben nem árulás-e
az Akadémia ünnepi ülésén életművét egy macska farkához kötötték majd a macskát felgyújtották
a jópipák a heréltek a bányászok és a cukrászok mindig a hét közepe táján álmodnak vele azon a napon amikor a piacon a bódék között kiáltotta: Ez a nép tunya és nemtörődöm!... azóta mindig leköpve látni ahogy az Igazság Szerdáját is…
