Álmaimban az istenek vajszívűek,
olvadt törökméz-mázban fürdenek,
halszálka-fonással összeszőtt
hajszálaikkal simogatnak.

Az istenek, akiket ismertem, kőből és acélból
vannak, szemük hideg, a körülöttük fekvő táj
deres-zúzmarás, ha suttognak, szavaik mélyéről
csípős szél fúj, az érthető beszédet
nem érdemlem tőlük,

csak ökölbe szorított kezüket,
összeráncolt szemöldökük ívén
guruló izzadságcseppjüket.

Az istenek, akiket ismertem,
nem szerettek, más világba küldtek,
istentelen életet kellett élnem miattuk,
mert nem imádtam őket jobban magamnál.