Főhős (egy kávéházi asztalnál, láthatatlan jelenlevőkhöz, magyaros akcentussal): Ne haragudjatok, hogy ma rövid leszek. Tibor és Sándor jöttek villámlátogatásra a tizedik kerületből, és már két hete nem láttuk egymást… Tibornak egy új barátnője van, nagyon csinos lábak, de elálló fülek, és Sándorra egy kutyát bíztak rá, de csak két hétig… Ma este, ha érdeklődik valaki, Fülöp-szigeteki filmvígjáték vetítése lesz, de csak részletek, kínai aláiratokkal… A nyolcadik vagy tizennyolcadik kerületben, nem tudom pontosan, Sesselgasse vagy Wesselgasse, vagy valami hasonló. (A következőkben egy aktatáskában turkál.) Érdekes könyvet találtam a dél-franciaországi szerszámoskamrák építészetéről, bámulatosan modern, kutya nem olvassa. Ebéd után fedeztem fel egy kis antikváriumban, ahol különben csak vadászsólymokról való könyveket árusítanak, a vendéglő mellett, nem kicsi, nem is nagy, éppen középnagy. És biztosan érdekelni fog titeket, mit ettem. Szóval első fogás: leves, hogy is mondják, marhaleves, magadnak kell fűszerezni, ott van az asztalon. Második: úgynevezett véres hurka, hidegen is eheted, ízlés szerint, káposztával vagy knédlivel, eldöntő kérdés, mustárt mindig adnak hozzá, de csak édeset.

Desszert: almáslepény, nagyon jó fahéjjal, valószínűség szerint nem üzletben vették, és egy kitűnő bor, nem túl édes, de nem is keserű. Szerda szünnap. Mehetsz a szomszédba a kínaihoz… A kínaiak szerdán is boldogok, ez az én filozófiám… De mért nem foglaltok helyet, nekem amúgy is csak két perc időm van. Most még található egy kis zenebolt régi lemezekkel a háború utánról, csak párszor lehet lejátszani, utána tönkre vannak téve, de nem azok az ismerős dolgok, Humperdincktől kamaramuzsika, tudom ajánlani meghitt kis estékre szobában, amikor nem jön vendégség. Hova is tettem… nagyon vicces, egy baráttól kaptam, naptár hucul varázsigékkel egész évre, mi áll mára? Akire dühös a paraszt, annak a füvébe köp… Nagyon rosszul van fordítva, de aranyos rajzok, félnaivban Pletzewetztől, nem öreg Pletzewetz, Pletzewetznek unokaöccse, már ő is fest, inkább rajzban tehetséges, ha érdeklődtök, három hét múlva vernisszázs lesz vele az új Galéria Tschibou-ban, persze hogy kávéüzlet, kávéházakról a régi Fischamendben, nagyon jó halak vannak ott, de csak májustól, legjobb, ha kiömlik a Duna, korábban, ha kiömlött a Duna, egész Budapest talpakon volt, és a művészeknek saját pezsgőstutajuk volt, zenekarral és kolbászgrillezővel…

Grillparzer-összest vettem egy kötetben nemrég, szépséghiba, hogy színdarabok és versek nélkül, félvászonban, tündéri antikváriumban, benne kedves öregúr, aki még ismerte Peter Altenberget és mesélte, hogy polipjai voltak, és valóságban Pacmarweknek hívták, már mennetek is kell? Hová? Talán én is utánatok megyek… Az nekem késő lesz, holnap korán föl kell kelnem, vendégséget várok Nyugat-Németországból, Augsburg, nagyon érdeklődöm, mi újság arrafelé… Ezt még meg kell mutatni, Linzer Zeitung, a kultúrrovatban Molnár, dupla o-val írva… Az újság számomra kulturálisan el van intézve… A Raimundtheaterben Kálmánt írták dupla n-nel, erre én füttykoncertet rendeztem… Kérem helyet foglalni, helyből van a legkevesebb, kérem. Bontmont szabad használatra… Jövő hét végén a régi gázgyárban dokumentáció megnyitása lesz a gázszámlások szociális felemelkedéséről, kis üvegeket osztogatnak különböző gázmintákkal, sajnos, nem tudok elmenni, honfitársam, a költő Kleofás hívott meg, semmi társaság, legnagyobb nyugalomban kis jó falusi disznósajt, általa ismerős parasztoktól, pohárka szilvórium az anyjától, aki odaát maradt kilencvenévesen, és aztán csak ülünk a ház előtt, ugat a kutya, és a költő Gyepallára gondolunk, akit itt senki nem ismer… Mi sem ismertük, de most le lesz fordítva rétorománra, hasonló nyelvi gyökerek, kis kiadó csinálja St. Moritzban, Moritzot nálunk is Móricnak mondják… A nyelv lefordíthatatlan… „Furjantssz, zonba tapocstakodj”… Körülbelül annyit tesz, hogy „Lengesd meg a sapkád és kerüld a pocsolyákat”… Egészen rosszul fordítva… Nemrég könyvesboltban kellett hallanom egy beszélgetést hazám csodálatos nyelvén, és mit hallok? Kommunisták.

Menekülésem előtt megkérdeztem kínzóimat, miért tartóztattak le, és ők csak annyit mondtak: „Túl sokat beszélsz!” Pont most kell menniük, amikor így belemelegedtünk? Remélem, nemsokára találkozunk. Ma este még átmegyek a Marika kocsmába, de csak tizenegy körül. Ma resztelt máj van újburgonyával, csak egyszer egy hónapban. Ott lesz Mandrilla Londonból, a goblentervező, volt egy kis liezonunk, csinosnak mondható, leszámítva a szembaját, de beszélgetésben nem volt partner, évente egyszer látjuk egymást, de csak plátóian, féltékeny díszburkolóhoz ment feleségül, mutatok fényképet a fürdőszobáról, amit egy afrikai császárnak tervezett, ajándékba, de nem akar fizetni, még most is Kaiserebersdorfban áll közös barátnál, Atomvárosban is csempézett, az atomokból városok lesznek, a városokból atomok, ez az én filozófiám, maguk is mennek? Ne siessenek, egészséget nem lehet venni, különben nem volna orvosi kamara, amelyik viszont érdekes kamarakoncertet rendez. Ötletes cím: „A zene zsigeri öröme.” (Sötétség)

Ki kapcsolta le a villanyt? Barbárok! Hogy is mondja Zrínyi Miklós? A filozófus a sötétben is tud álmodni… (Függöny)

SZIJJ FERENC és KOVÁCS EDIT fordítása