Elvonultak nagy égiháborúk, nyomukban tisztán látszottak a csörtetve vonuló csordák. Földi háború sokszor rám borult, és mindig hajlottam hinni, hogy megmarad ez a csepp enyém-ország.
Láttam surranni halak hadát. Mintha egyszerre lázadtak volna éltető közegük ellen. Tengeren túl, messze, odaát bámulnom kellett vadult Afrikát, porból kellett lélegzetet vennem.
Most megvetem hátam a Kárpátoknak. Annyit éltem, mint e könyökhajlat, ám ő még élettel teli. Mi eldübörgött, már nem ábrándoztat. Nézem, a völgyben százezer lány vonul – s párját, ágyát mind nélkülem leli.
