mi bebújtunk a szőnyeg alá és lekvárt loptunk hullák szekrényéből. (azaz halottakéból.)
Húsba nőtt tegnap a nyár. azzal elmúlt.
utána minden ízben ott volt valami romlott, vagy csak a szájízem, nem tudom. most is a szívembe hasogat az a napfényes aszfalt, elejtett kulcscsomó, nem múló körtelé.
[a konyha napszűrődő linóleumállagába sűrűsödött zsíroskenyér-várakozás elmúlt valódisága]
most már mindegy. ezt nem lehet megbocsájtani, megbánni se lehet. ez csak ennyi – foltok, blúzok, kiüresedett szörptartály és befőzve tartósított szorongás.
[betonpályák horzsolása...]
a felnőttek misére. mi a szőnyeg alá, lekvárt lopva holtak szekrényéből.
