Hét perc elég, hogy bár egy versem olvasd, és hét éve már, hogy, ó, egy sort sem írtál. Vákuum bennem a rajtam spórolt óhaj és eltagadott csók, mert rég csókolni bírtál! És bennem porzik szép, szomorú szádból ömlő vad olaj, vér-keserű kín, mert az vagy te nekem, mint elhalkuló bordal, a részeg kocsmatúrán a naplemente-szín.
