[2011. augusztus-szeptember]

SZEREPLŐK

Az APA, a szomszéd szobában fekszik betegen, nem látjuk soha
IVÁN, a fia
MIHÁLY, orvos
ILONKA, Iván féltestvére
ILLÉS, Iván szomszédja
IRMA, Illés felesége

Falusi ház konyhájában-nappalijában vagyunk. Jobbra bejárati ajtó, hátul kanapé, konyhaszekrény, kályha és egy ajtó a másik szobába, ahol az apa fekszik. Elöl asztal, két szék. Az asztalon két pálinkáspohár és egy bicska. Iván mogorván áll az ajtónál, majd pálinkásüveget vesz ki a kanapé mögül, és az asztalhoz megy. A bicska segítségével kihúzza a dugót az üvegből, majd a bicskát zsebre teszi. Mihály belép a szobából, kezében táska, nadrágja szára nedves. A táskát leteszi a földre.
IVÁN (tölt a poharakba) Igyál, kedves doktorom.
MIHÁLY Most már kedves doktorod vagyok, mi?
IVÁN Az voltál te mindig is.
MIHÁLY Az voltam-e?
IVÁN Az.
MIHÁLY A tegnap is az voltam?
IVÁN Az voltál a tegnap is.
MIHÁLY Igazán?
IVÁN Igazán, na, iszol vagy nem iszol?
Mihály elveszi a poharat, isznak. Csend.
IVÁN Mi a csízió apámmal?
MIHÁLY Hogy mondod?
IVÁN Most vizsgáltad meg apámat emitt a szomszéd szobában, nem? Azt kérdem, mi van vele?
Csend
MIHÁLY Lehányta a nadrágomat.
IVÁN Tényleg, most látom. Jófajta nadrág.
MIHÁLY Majd kimossuk otthon.
Csend. Iván tölt egy pohárral Mihálynak.
IVÁN Mit szólsz, mennyi ideje van még hátra?
MIHÁLY Apádnak?
IVÁN Lehet, hogy a nadrágod jövője is érdekel valamicskét, de most, igen, a vén takony felől próbálok itten kérdezősködni. Mennyi ideje van?
MIHÁLY Hát… Nem sok.
IVÁN Mégis mennyi?
MIHÁLY Hát… amennyi jut neki.
IVÁN Gyere na, mondjad!
MIHÁLY Semmi értelme. Nem fogok én most becslésekbe bocsátkozni.
IVÁN De legyél szíves, bocsátkozzál becslésekbe, ha nem akarod, hogy a fejeden vesszen kárba ez az üveg pálinka, széttörés segítségével.
MIHÁLY (sóhajt) Úgy három hónap.
IVÁN Három?
MIHÁLY Vagy négy.
IVÁN Négy hónap?! Két hónapot jósoltál másfél évvel ezelőtt!
MIHÁLY Mondtam, hogy nem akarok becslésekbe bocsátkozni.
IVÁN Meg is értem. Kurva szar becsléseid vannak. Meteorológusnak kellett volna menned, nem doktornak.
MIHÁLY Régebben jobban ment az ilyesmi. Nem vagyok én már jó orvos. (Kiissza a poharat) Azt se tudom én már, mi vagyok. Régebben azt hittem, jó orvosnak és jó embernek lenni ugyanaz. De nem, Iván. Hiszed-e, hogy nem ugyanaz?
IVÁN Ha te mondod… Még nem próbáltam egyiket se.
MIHÁLY Ez a hely megváltoztatja az embert. Verekedés, alkohol-kóma, öngyilkosság egyfolytában. Valahová mindig menni kell, örökké hívnak. Ha nem járok el minden beteghez látogatóba, jönnek a rokonok a bicskákkal fenyege­tőzni.
IVÁN Arra való a bicska, hogy használják.
MIHÁLY Azelőtt nem ittam egy kortyot se, most meg, látod, minden nap megiszom egy-két pohárral.
IVÁN Annak az egy-két pohárnak inkább olyan egy-két üveg mérete van, nem?
MIHÁLY Ne próbálj engem itten alkoholistának beállítani!
IVÁN Ami azt illeti, olyan nagy beállítás nem kell hozzá. Beállsz te magadtól.
MIHÁLY Fáradt vagyok, Iván. Belefáradtam ebbe a poshadt korcs idióta faluba.
IVÁN Község.
MIHÁLY Mi?
IVÁN Poshadt korcs idióta községbe.
MIHÁLY Abba.
Csend
IVÁN Azt mondod, sokáig húzza még az öreg?
MIHÁLY Apádat kemény fából faragták.
IVÁN Hogy szúrta volna tökön a vésővel az a faragó, amelyik faragta.
Dühösen tölt, Mihály figyeli. Csend
MIHÁLY Te is sokat változtál, Iván.
IVÁN Én-e?
MIHÁLY Te.
IVÁN Faszt változtam.
MIHÁLY Régebben nem kértél volna arra, hogy öljem meg az apádat.
IVÁN Mi a seggbedugott merőkanálról beszélsz? Én aztán nem kértem ilyesmit tőled sohase.
MIHÁLY Szerencséd, hogy úriember vagyok, és nem mondtam el ottan mindenki előtt, hogy mit kértél tőlem. Pedig megérdemelted volna.
IVÁN Mondjad, mikor kértem én ilyesmit tőled?
MIHÁLY Ne tegyed magad, hogy nem tudod. A tegnap arra kértél, ne hozzak több gyógyszert neki.
Csend
IVÁN Hát, ha egyszer kár belé. Te jósoltad az imént az időjárás-jelentésben, hogy csak három hónapja van. Ez még nem gyilkosság.
MIHÁLY Egy orvos részéről az.
IVÁN De te azt mondtad, hogy gondoskodni fogsz róla eztán is, ahogy eddig.
MIHÁLY Azt mondtam. És ma mégsem hoztam neki gyógyszert.
Csend
IVÁN (nézi egy darabig Mihályt, majd megveregeti a vállát) Látod, milyen jó doktorom vagy te nekem?
MIHÁLY (lesöpri Iván kezét a válláról) De a tegnapi napon nem voltam az.
IVÁN Az voltál.
MIHÁLY Az voltam-e? Nem-e mondtad nekem hangosan ordibálva a tegnap a kocsmában Szász Jani előtt, meg Puskás Misi előtt, meg a féleszű Sánta Feri előtt, meg a plébános előtt, meg a plébános szeretője előtt, hogy ledugsz a torkomon egy láncfűrészt, és a nyelvemet használod indítózsinórnak hozzá?
IVÁN Mondani mondtam. De nem gondoltam komolyan én azt.
MIHÁLY És nem-e hoztad be utána azt a sárga láncfűrészt nagy hadonászva, és kezdted a számat tátani kifele a kezeddel, s ordibáltál továbbra is?
IVÁN Éppenséggel nem.
MIHÁLY Van hozzá ábrázatod letagadni?
IVÁN Nem sárga volt, hanem piros. Csak elkopott a használat miatt.
MIHÁLY Elkopott.
IVÁN El. Régóta megvan az a láncfűrész.
MIHÁLY Bekaphatod a láncfűrészedet! Én leléptem innen! (Indul)
IVÁN Akkor nem iszol még egy korty pálinkát?
Csend. Mihály visszalép.
MIHÁLY Annyira azért nem vagyok nagy sietésben.
Kiissza a poharat. Csend
IVÁN Ha már ennél a problematikánál tartunk, ejsze megkérdem: miért döntöttél amellett mégis, hogy nem hozol apámnak több gyógyszert?

Csend. Iván Mihály szemébe néz, aki félrefordul és sóhajt. Meg akar szólalni, de a bejárati ajtón belép Illés. Enyhén görnyedten jár, és folyton mosolyog.
ILLÉS Szép jó napot az uraknak!
IVÁN Igen, bejöhetsz, szomszéd. Fáj-e a kezed a sok kopogtatástól?
ILLÉS (vidáman) Nagyon szép ma az idő.
Iván továbbra is Mihályt nézi. Csend
ILLÉS Kellemes ez a kis szél.
Iván beleszagol a levegőbe.
ILLÉS Nem láttam egy felhőt se az égen.
IVÁN (türelmetlenül) Igazán nem láttál egy felhőt se az égen? Biztos vagy-e benne százszázalékosan? Úgy vélem, meg kéne nézzed még egyszer, hogy csakugyan nincsen-e véletlenül mégis bár egy fél felhő valamerre az utca másik végében!
ILLÉS Értem én a célozgatást, megyek is mindjárt innen elfele, csak jöttem elmesélni egy újságot. Ugye van egy kis ideje magának is, doktor úr?
MIHÁLY Ami azt illeti, sietésben vagyok éppen. Vár egy betegem. Na, Isten áldja, Illés. Szerusz, Iván.
ILLÉS Ahogy nagyanyám mondta mindig, mikor ment hátra a budira: ha egyszer sietni kell, hát sietni kell.
Iván biccent Mihálynak. Mihály eltakarja az arcát, de ezt a többiek nem veszik észre, és kimegy.
ILLÉS Te meg, Iván, ne legyél már örökösen ennyire rosszkedvű.
IVÁN Én-e? Nem vagyok én örökösen ennyire rosszkedvű. Apám két év óta csak fekszik meg parancsolgat, hozzá vagyok láncolva, magányos vagyok, nincsen munkám, nincsen pénzem, nincsen saját életem, de egyébiránt felvet a jókedv. Ehelyt cigánykerekeztem örömömben, ni, mielőtt jöttél volna.
ILLÉS Nem két esztendeje vagy te ilyen, szomszéd. Soha az életben nem láttalak még jókedvűnek. Panaszolkodás helyett inkább örülnél, hogy itt van Ilonka, és segít gondozni az öreget.
IVÁN Ilonka csak egy hónapja van itten. Azelőtt én mosdattam, kúráltam, tömtem belé a feleséged kompótjait, takargattam, hogy takarná be tíz mázsa feketeföld.
ILLÉS De most azért könnyebb neked mégiscsak, nem igaz?
Iván nem felel, pálinkát tölt az egyik pohárba.
ILLÉS Máskülönben szép kislány ez az Ilonka. Ha nem volna a mostohahúgod, azt mondanám…
IVÁN (szavába vág) Te csak ne mondjál semmit!
ILLÉS Hogyhogy én csak ne mondjak semmit?
IVÁN Úgy, hogy a fejed be lesz törve ennek a széknek a közreműködésével. Ez a veszély fenyeget téged mostan.
ILLÉS De azt se tudod, mit akartam mondani.
IVÁN Mondtál-e életedben akármikor is valami hasznosat?
Illés gondolkodik.
IVÁN Egyebet se csinálsz, csak vigyorog a szád, meg hülyeségeket beszélsz.
ILLÉS Én-e?
IVÁN Te. S azután még többet vigyorog a szád
ILLÉS Az enyém-e?
IVÁN A tied bizony.
ILLÉS (vigyorogva) Ez azért így nem igaz.
IVÁN Nem-e?
ILLÉS Nem.
IVÁN Amikor szegény anyámat eltemettük, mit mondtál akkor? Na, hallám, mit mondtál?
ILLÉS Mit mondtam volna? Hogy Isten nyugosztalja.
IVÁN Mikor vittük ki a temetőbe, nem-e kezdtél el mutogatni, mint egy agyalágyult, hogy nééé, mozog a koporsó, mozog a koporsó?
ILLÉS Hát, ha egyszer mozgott a koporsó.
IVÁN Mert rázta a szekér, attól mozgott! Rossz volt az egyik kerék.
ILLÉS Nem tudhattam én, hogy attól mozog.
IVÁN Miattad fel kellett feszíteni a koporsófedelet ott az utca közepén.
ILLÉS Emiatt már százszor kértem az elnézésedet.
IVÁN S anyám kiborult az útra a részeg sírásó miatt, amelyik felfeszegette a fedelet.
Illés lehajtja a fejét.
IVÁN Mi az, kacagsz?
ILLÉS Nem kacagok.
IVÁN Ez neked vicces, mi?
ILLÉS Csituljál már, Iván.
IVÁN Csituljak-e?
ILLÉS Ahogy nagyanyám mondta mindig, mikor jött vissza a budiról: ami megtörtént, megtörtént.
IVÁN Csak tudnám, mi a sánkéros kutya valagától van egyfolytában olyan jó kedved. Legalább innál te is, mint más normális ember, akkor érteném. De te vagy az egyetlen a községben, aki nem iszik sohase.
Iván iszik. Csend
ILLÉS Mikor jön haza Ilonka?
IVÁN Ilyenkor még munkában van.
ILLÉS Sokat dolgozik.
IVÁN Legalább van neki munkája. Mit akarsz tőle?
ILLÉS Csak el akartam mondani nektek az újságot, hogy itt van a tévé.
IVÁN Miféle tévé?
ILLÉS Magyarországról.
IVÁN S mit akar az a tévé? Megint fel kell húzzam a székelyharisnyát?
ILLÉS Azt én nem tudom, hogy fel kell-e húzzad megint a székelyharisnyát.
IVÁN Oda kell adjam Ilonkának, varrja meg. Hogy enne bélhurutos földigilisztát egész nap a hülye tápos tévéje.
ILLÉS Téged legalább nem tettek oda énekelni.
IVÁN Azt éppen nem, de másfelől viszont elmondták nekem tájékoztatásképpen, hogy mennyire szép itt Erdélyben, s hogy milyen szépen őrizzük mi a hagyományokat.
ILLÉS Hát, őrizni őrizzük. Nem őrizzük?
IVÁN Őrizzük. Minden reggel, mikor felkelek, kicsit őrzöm a hagyományokat, aztán bemegyek, megsapkázom az öreget, s őrzöm tovább a hagyományokat, ameddig Ilonka hazajön. S aztán, ha meglátogat a doktor egy-két-nyolc pohár végett, odaadom neki, őrizze ő is egy kicsikét. S akkor őrzi ő is a hagyományokat, tölti magába rendesen.
ILLÉS Örökké csak a morgolódás, Iván.
IVÁN Az egyetlen hagyomány, amit őrizünk itten, az, hogy békaszarrá isszuk magunkat, egymás torkának ugrunk, s aztán kimegyünk az erdőre fát lopni. Ez a mi kurva nagy hagyományunk.
ILLÉS Na, emiatt jött a tévé.
IVÁN A lopások miatt?
ILLÉS Amiatt, hogy nemcsak fát lopni járunk az erdőre. Hanem ottan néhanapján még fel is akasszuk magunkat.
IVÁN Velem ez még nem fordult elő egyszer se. Én csak a fa miatt járok oda.
ILLÉS Azt mondják, igen nagy nálunk a községben az öngyilkossági ráta. Erre kíváncsi a tévé, hogy miért olyan nagy.
IVÁN Nem hinném, hogy olyan nagy lenne, mint amekkorára igény volna ebben a házban. (Az apa szobája felé néz)
ILLÉS Mikor voltál utoljára olyan temetésen, amikor valaki természetes halállal halt meg, példának okáért fejbe vágták egy fejszével?
Csend. Iván gondolkodik.
ILLÉS Szegény anyád, Isten nyugtassa, felakasztotta magát. S az utcában még hány meg hány. Ilonka férje, fél esztendeje sincsen, úgyszintén felakasztotta magát.
IVÁN Az nem számítódik bele, ő a városban akasztotta fel magát.
ILLÉS De innen költöztek be. Innen vitte a lelkében a kórságot oda be, a blokkok közé.
Belép Ilonka. Szép lány, feltűnően ki van öltözve, de ‘80-as évekbeli divat szerint.
ILONKA Szerusz, Iván! (Csábosan rámosolyog Illésre) Jó napot, Illés bácsi.
IVÁN Hogyhogy ilyen korán, Ilonka?
ILONKA Hazaengedtek a sztrájk miatt. (A sarokba mutat) Az ott a doktor táskája?
IVÁN A tökét is elhagyná, ha lecsavarozható lenne. Megyek, utánaviszem.
ILLÉS Mozdulok most már én is. Isten áldjon, Ilonka!
Ilonka integet neki, Iván megfogja a táskát, Illéssel együtt kimennek. Ilonka leül a kanapéra, kifújja magát. Azután táskájából elővesz egy férfipulóvert, nézegeti. Kopogtatnak, belép Irma, kezében szatyor, benne kompót.
IRMA (hűvösen) Szerusz, Ilonka, szép ma az idő.
ILONKA A férjeura most vigyorgott innen elfele ebben a percben, nem látta?
IRMA A kert mögött jöttem. (Megemeli a szatyrot) Hoztam egy kis kompótot az öregnek. Iván itthon van?
ILONKA Nekem is ideadhatja azt a kompótot.
IRMA Odaadnám, ha nem volnál balkezes annyira, s törnéd össze rögtön. Iván merre van? Hátul?
ILONKA Nem vagyok egyáltalán annyira balkezes, ahogy le tetszik festeni itten engem. Pláne, hogy semennyire se vagyok balkezes.
IRMA Semennyire se? Szóval emiatt törted össze a múltkor a kompótomat.
ILONKA Amiatt törtem össze, mert megbotlottam.
IRMA Mert a lábujjaid is balkezesek. Egyenként az összes.
ILONKA Milyen baja van a lábujjaimmal?
IRMA Semmilyen bajom nincsen velük.
ILONKA Nincs is olyan, hogy valakinek balkezes lábujjai legyenek. Csak a keze lehet valakinek balkezes.
IRMA Ebben igazad van.
ILONKA Nagyon szép lábujjaim vannak. Megmutassam?
IRMA Nem vagyok kíváncsi a festett, balkezes lábujjaidra.
ILONKA Akkor tegye le a kompótot az asztalra! Iván később jön haza.
Irma az asztalhoz megy, de nem teszi le a kompótot. Csend
IRMA (háttal Ilonkának) Kicsi lesz az neki.
ILONKA Hogy tetszik mondani?
IRMA A pulóver. Iván születésnapjára vetted, nem igaz? Mondom, kicsi lesz az.
ILONKA Igazán?
IRMA (megfordul) Igazán. Rövid lesz a karja neki. (Ilonka felemeli a pulóver karját) S nem elég hosszú se az a pulóver. Iván szép, magas ember. Szép. És magas.
Ilonka felkel a kanapéról, az oszlop mellé tartja a pulóvert, és krétával bejelöli az oszlopon a pulóver hosszát.
IRMA Előre kell gondolkozni ilyenkor a méretek ügyén. Nem kell reászökni esztelenül mindenre, ami megtetszik.
ILONKA Mert maga a méretek ügyén gondolkozás bajnoka, igaz-e? Ezt bele fogom vésni az eszembe legközelebb, amikor megjelenik itten az egy fejjel kisebb férjeurával.
IRMA Te csak ne legyél annyira okos, mert árt a torkodnak. Még valaki nekiszökik a végén.
Ilonka felfülel. Visszadugja a pulóvert a táskába.
ILONKA Úgy hallom, szólít. Megyek, megnézem, milyen baja van. Köszönjük a kompótot! (Bemegy a szobába)
Irma álldogál egy keveset, nem tudja, mit tegyen. Aztán az asztalra teszi a kompótot, és a bejárat felé indul. Majd visszamegy az asztalhoz, és visszateszi a kompótot a szatyorba. Kifelé indul, az ajtónál beleütközik a befele igyekvő Mihályba.
MIHÁLY Bocsánat, Irma. Én csak jöttem, hogy…

Irma bólint, kimegy. Mihály elkezdi keresni a táskáját, aztán megakad a szeme az asztalon levő pálinkán. Odamegy, körülnéz, tölt magának, és gyorsan kiissza. Belép Ilonka a szobából.
ILONKA Ó, a kedves doktor!
MIHÁLY (gyorsan benéz az asztal alá, mintha ott keresné a táskát. Felegyenesedve) Ilonka! Ilyenkor itthon?
ILONKA (mosolyogva) Hazaengedtek. Iszik egy pohár pálinkát?
MIHÁLY Nem nagyon iszok én. Nem láttad valahol a táskámat?
ILONKA Legutoljára Iván kezében láttam. Mielőtt a tűzre dobta volna.
MIHÁLY Mit csinált?!
ILONKA Csak szívatom, doktor úr. (Ledobja magát a kanapéra) Elment sietve maga után.
MIHÁLY (megnyugodva) Akkor ezek szerint meg kell várjam, hogy visszatérjen.
ILONKA Ezek szerint. Üljön le ide a kanapéra. (Mihály leül az asztalhoz) Vagy az asztalhoz. Tényleg nem iszik egy kortyot?
MIHÁLY Nem kívánom. Semmit se kívánok én már.
ILONKA Igazán semmit? (Végigsimít a testén, Mihály nem veszi észre)
MIHÁLY Igazán semmit.
Mihály tölt egy pohár pálinkát.
ILONKA Maga fiatal, erős ember. Ne hagyja, hogy a szakmája ennyire eluralkodjon az életkedve felett.
MIHÁLY Fiatal se vagyok már annyira, s nem a szakmám uralkodott el az életkedvem felett, hanem a valóság.
ILONKA Olyan a valóság, amilyen. Túl sokat álmodozik maga, doktor úr.
MIHÁLY Én-e? Lehet, hogy álmodoztam, mikor ebbe a rohadt faluba jöttem…
ILONKA Községbe.
MIHÁLY Lehet, hogy álmodoztam, mikor erre a rohadt bányatelepre jöttem, sőt, egészen biztos, hogy álmodoztam. Egy szerencsétlen holdkóros voltam, akinek fogalma sincsen semmiről. És most azt kívánom, bárcsak tovább aludhattam volna. Csak a pálinka maradt, ami néhanapján álmodozóvá tesz.
ILONKA Nekem eddig úgy tűnt, inkább olyan seggrészeg-formává teszi.
MIHÁLY Ne gyere már te is evvel!
ILONKA Nem jövök én semmivel, doktor úr, csak egy kicsi lelket próbálok itten verni magába.
MIHÁLY Köszönöm, Ilonka, hogy lelket próbálsz verni belém. Jobb az, mintha egy láncfűrészt próbálnál belém verni.
ILONKA Látja, doktor úr, csak akarni kell, és mindjárt vidámabb az ember.
MIHÁLY Bárcsak így menne.
ILONKA Így megy az. Ahelyett, hogy lógatná örökösen az orrát, inkább cselekedjen. Változtassa meg, ami nem tetszik. És ragadja meg azt, ami tetszik.
(Megint végigsimít a testén, és odaül az asztalhoz)

MIHÁLY Nem lehet már változtatni az én életemen. Ott rontottam el, hogy ideköltöztem. Aztán megnősültem, jött az első gyerek… Vagyis fordítva. Aztán jött a második. S utána a harmadik. S mikor rájöttem, hogy nem vagyok én idevaló, már késő volt.
ILONKA Nagyon is idevaló maga, doktor úr. Olyan, mint akárki más itten. Csak kicsikét jobb képű.
MIHÁLY Éppen ez a baj, hogy olyan vagyok, mint akárki más itten. Itt mindenki idióta. S mióta bezárták a bányát, azóta még idiótább mindenki. A munkanélküliség a legjobb idiótagyártó találmány. (Kiissza a poharat) És avval együtt, hogy a saját képére formált ez a hely, mégsem sikerült nekem beilleszkedni ide. Tíz éve élek itten, de még mindig én vagyok a jövevény.
ILONKA Énszerintem maga nagyon is be tudna illeszkedni, ha akarna. A templomi férfikórusba is milyen szépen beleilleszkedett.
MIHÁLY A férfikórusba azért illeszkedtem bele, mert ugyanúgy nincsen semmi hangom, mint a többieknek.
ILONKA Azért mégiscsak előléptették karnaggyá. Nem-e léptették elő?
MIHÁLY Előléptettek. De csak azért, mert én vagyok az egyetlen, aki meg tudja különböztetni a 42. zsoltárt a Kicsiny falum ott születtem éntől.
ILONKA Túlságosan lenézi maga az embereket.
MIHÁLY Nem nézem én le az embereket. Szerinted lenézem őket?
ILONKA Csak ameddig életben vannak. Mikor már a faágon lógnak, akkor inkább felfelé tekintget reájuk.
Mihály elgondolkodik. Csend
MIHÁLY Az imént futottam bele Irmába. Megint hozott kompótot?
ILONKA Megint hozott. Bár nem tudom, most hova tette. Irma néni a kompóthozás világrekordere. Két-háromszor is hoz hetente.
MIHÁLY Jól fog az. Ameddig haza nem költöztél, néhanapján segédkezett is Iván­nak az öreg ellátásánál. Most, hogy ebben a munkájában felváltottad, abban segédkezik, amiben tud.
ILONKA Nem segédkezés az.
MIHÁLY Miért mondod ezt?
ILONKA Egy kiéhezett Vörös Hadsereg se tudna megenni annyi kompótot, amennyit Irma néni áthord. Ráadásképpen nálunk csak az öreg eszik, amennyit eszik. Iván nem szereti az édességet. Én pedig vigyázok az alakomra.
MIHÁLY Meg is látszik, hogy vigyázol rá.
ILONKA Igazán?
MIHÁLY Igazán.
ILONKA (közelebb hajol) Maga szerint csinos vagyok?
MIHÁLY Véleményem szerint a „gyönyörű" sokkal találóbb megfogalmazás.
Ilonka feláll, rákönyököl az asztalra, a feneke a bejárat felé áll. Belép Iván az orvos táskájával, nézi a lány fenekét.
ILONKA Mondjon még egy ilyen találó megfogalmazást.
IVÁN Megsétáltattam a kurva táskádat!
Ilonka gyorsan felegyenesedik. Mihály felpattan a székről.
IVÁN Nagyon tetszett neki a környék, de azt mondta, legközelebb inkább azzal a faszkalap doktorral sétálgatna. (Odanyújtja a táskát Mihálynak)
MIHÁLY Köszönöm. Megyek most már.
IVÁN Menjél most már!
MIHÁLY Hát akkor Isten áldjon titeket!
Mihály kimegy, Iván az asztalhoz ül, és tölt magának egy pohár pálinkát.
ILONKA (az asztalra könyököl, ahogy korábban Mihálynál) Fáradt vagy, Iván?
Csend. Iván a lány melleit figyeli, majd szomorúan a poharára néz. Ilonka megsimogatja az arcát.
ILONKA Kíván-e a hátad egy kis megmasszírozást?
Csend. Ilonka Iván hátához kerül, kezével leméri a férfi magasságát a nyakától a derekáig, majd az oszlophoz megy, hogy összehasonlítsa Iván méreteit a krétával felrajzolt jelekkel.
ILONKA Azt a büdös mindenit neki! Ez tényleg rövid lesz.
IVÁN Mit mondasz?
ILONKA Csak gondolkoztam. (Visszamegy Iván hátához, és masszírozni kezdi)
IVÁN Az néhanapján hasznos tud lenni, Ilonka. Gondolkozzál el, mit akarsz.
ILONKA Ez meg mit akar jelenteni?
IVÁN Csak azt akarja jelenteni, hogy túlontúl kedves vagy te az emberekkel.
ILONKA Én-e?
IVÁN Te.
ILONKA Az én dolgom, hogy milyen vagyok az emberekkel. Ha kedvem szottyan, akkor túlontúl kedves vagyok velük. Ha nem, akkor nyúlfarknyit se vagyok velük kedves.
IVÁN A te dolgod. De azért a doktorral mégiscsak többször szottyan kedved tú­lontúl kedvesnek lenni, mint másokkal.
ILONKA Többször-e?
IVÁN Egy hasmenéses szürkegalamb se tud annyit szotyogtatni, ahányszor neked kedved szottyan túlontúl kedves lenni a doktorral.
Ilonka abbahagyja a masszírozást. Csend
ILONKA A doktornak családja van.
IVÁN Erre próbáltam én is kilyukadni, csak még nem jutottam el idáig az utalgatásban.
ILONKA Akkor jobb, ha mielőbb abbahagyod az utalgatásokat.
IVÁN Én abbahagyom az utalgatásokat, ha te elmondod, mit akarsz.
Csend
ILONKA Igazán kíváncsi vagy, mit akarok?
IVÁN Igazán kíváncsi vagyok.
ILONKA Hát jól van, Iván, akkor elmondom neked, ha annyira kíváncsi vagy reá. (Mély lélegzetet vesz) Én felmondtam az albérletet, és otthagytam a várost apánk miatt, igaz-e? Ő nevelt fel, kötelezettségem a gondoskodás felőle akármilyen ímmel-ámmal is a tökének lemosását illetően. Ideláncoltam magam ebbe a börtönbe, ahol nincsenek is férfiak, csak két lábon járó szeszkazánok vannak. Menjél végig a főutcán akármelyik napon, és számoljad össze, hány józan embert látsz. Fogadsz-e velem, hogy a tízévestől a hetvenévesig mindenki seggrészeg lesz? Erre a helyre jöttem én vissza. És mit kapok cserébe? Hallgatom itten a morgolódásokat, a panaszolkodásokat, s nézem, ahogy betonná isszátok az agyatokat a doktorral. Csak magatokkal törődtök. Olyanok vagytok, mint egy méhkas, amit beledobtak a mocsárba, és csak süllyed lefelé.
Csend
ILONKA Ma délben is kitéptem egy ősz szálat a hajamból. Vagy inkább olyan 11 óra körül lehetett. Tudod-e, mit jelent ez?
IVÁN Hogy… átállították az…?
ILONKA (a szavába vág) Azt jelenti, hogy megérintett az idő engemet is, Iván. És kurva fagyos az érintése.
Csend
ILONKA Nem akarom ezt. Legfőképpen ezen a helyen nem akarom. 
IVÁN Akkor mit akarsz?
ILONKA Azt akarom, hogy valaki igazán lásson engem. A nőt, aki vagyok. Mielőtt belevénülök és beledöglök ebbe a börtönbe.
IVÁN feláll az asztaltól, megfogja Ilonka vállát.
IVÁN Én igazán látlak téged, Ilonka.
ILONKA Nem látsz te semmit. Te a bátyám vagy.
IVÁN A vén takony tehet erről is.
ILONKA Örökké őt hibáztatod. Pedig ő se rosszabb, mint te.
IVÁN Nem akarok a féltestvéred lenni. Az akarok lenni, aki látja azt a nőt, akit akarsz, hogy lásson az, aki nem látja, amit láthatna, ha… (Szorosabban fogja Ilonkát) ha valamiképpen a tudtára adnád, hogy te is akarod, hogy lássa.
ILONKA (kibújik Iván kezei közül) Részeg vagy.
IVÁN Nem vagyok részeg! Azt hiszed, nem tudom, milyen az, amikor nem szeret senki?
Belép Illés mosolyogva.
ILLÉS Szép jó napot, szomszédok!
IVÁN Most legyél szíves, menjél, indítsad be a szaragyú kocsidat, és vegyed be a kipufogóját a szaragyú szádba!
ILLÉS Megyek én, megyek. Rögtön megyek, csak hoztam egy újságot.
IVÁN (odasiet hozzá, megragadja a gallérját, és nekitaszítja Illést a falnak) Hallottad-e, mit mondtam? Feldughatod az újságodat a vigyorgó seggedbe!
Illés elővesz egy borítékot, és mosolyogva felemeli a saját és az Iván arca közé.
IVÁN Ez mi az?
ILLÉS A boltba indultam, amikor belébotlottam a postásba, aki éppen errefelé jött ezzel a levéllel. Mondom neki, behozom én, ha már véletlenül úgyis útba esik.
Iván elengedi Illést, kitépi a kezéből a borítékot.
IVÁN Véletlenül, mi?
ILLÉS Sokat számít az, szomszéd. Ahogy nagyapám mondta mindig: járnék én templomba, de mit csináljak, ha nem esik útba a ház s a kocsma között?
IVÁN Marha vicces családod volt neked. (Elkezdi böngészni a feladót) Dö-rö… Dr. Alexander… ügyvédi iroda… ez meg ki a…? (Tovább böngészi a borítékot)
ILLÉS Na, felbontod-e, vagy kiteszed a vitrinbe?
Iván földhöz vágja a borítékot, és fenyegetőn odalép Illéshez.
IVÁN Akarod-e, hogy spaklival kaparják fel a vesédet a padlóról? Mi a repedt seprűnyélnek kell neked örökké beleverni az orrodat a más dolgába? (Megragadja Illés gallérját)
ILONKA Iván!
ILLÉS (vigyorogva) Nem verem én bele sehová az orromat. Csak arra gondoltam…
IVÁN Ne gondoljál te semmire! Túl jó dolgod van, mi? (Elengedi) Ameddig mi smirglipapírrá dolgoztuk a tenyerünket, te vígan voltál a nagytőgyű teheneiddel s a gyümölcsöseiddel. Érdekelt is téged, mi lesz itten mindenkivel, miután bezárják a bányát. Neked mindened megvan, téged soha semmi baj nem ér. Ezért vigyorogsz örökké a más baján. Gondolkozni se kell neked semmin. Csak azon kell neked gondolkozni, hogy vajon melyik bankba tegyed a tehéntrágyás pénzedet, s hogy vajon elég lesz-e a fél világnak a kompót, amit összehalmoztatok.
ILLÉS Már meg ne haragudjál reám, de nincsen nekünk kompótunk.
IVÁN Hogyhogy nincsen nektek kompótotok? Akkor mi a lőcsömet hord át Irma egyfolytában?
ILLÉS Nem mondom, hogy nem volt kompótunk, mert volt. De mióta elfogyott, Irma a városból veszi a kompótokat, s utána beletölti a saját üvegébe, mintha ő főzte volna.
IVÁN Mit beszélsz? Minek csinálna Irma ilyesmit?
Csend
ILLÉS Énszerintem tisztában vagy te avval, hogy minek csinálja.
Iván értetlenül néz, majd Ilonka felé fordul. Illés elindul kifelé az ajtón.
ILLÉS (az ajtóból visszalép) A tévé volt már itten?
IVÁN (nem néz rá) Nem volt semmilyen tévé. Te se legyél.
ILLÉS Nem leszek. Bocsássál meg nekem, Iván. Mindnyájan bocsássatok meg nekem.
Illés kimegy, Iván és Ilonka egymást nézik egy darabig.
ILONKA Mintha… jajgatna az öreg. Megnézem… helyén van-e a párnája, s tud-e jól… lélegezni.
IVÁN Jó. Én megnézem, helyén van-e a slagom, s tudok-e vele jól… húgyozni.
Ilonka bemegy a szobába, Iván követi a tekintetével. Aztán kifele indul, de találkozik a befele igyekvő Mihállyal.
IVÁN (mogorván) Rég nem láttalak, doktorom.
MIHÁLY Gondolkodtam, Iván.
IVÁN Te is most már? Mi ütött ma mindenkibe?
MIHÁLY Beszédem van veled.
IVÁN Várjál egy percet avval, jövök mindjárt. Ülj le addig, s töltsél egy… ne töltsél semmit, csak ülj le! (Útban kifelé) Gondolkoznak.
Iván kisiet. Mihály észreveszi a borítékot a földön. Felveszi, elolvassa, majd a zsebébe süllyeszti. Utána az asztalhoz lép, és felemeli a teli poharat, amit Iván otthagyott.
MIHÁLY Nem töltöttem. (Kiissza)
Kopogtatnak, belép Irma, kezében a kompótos szatyor.
IRMA Jó napot, doktor úr. Mintha láttam volna hazajönni Ivánt. Merre van?
MIHÁLY Jön mindjárt.
IRMA Akkor megvárom.
Csend.
IRMA Az öreg? Hogy van?
MIHÁLY Őfelőle ne aggódjék, Irma, annyira.
IRMA Nem aggódok én annyira őfelőle. Inkább Iván felől aggódok, hogy meddig bírja még ezt az állapotot.
MIHÁLY Mások is élnek együtt beteg emberekkel. Szerintem ezt maga nagyon jól tudja.
IRMA Nem a betegség a lényegbeli probléma itten.
MIHÁLY Akkor mi a lényegbeli probléma?
IRMA Az ember. Egészség ide vagy oda, mindig az ember számít. Hogy milyen.
MIHÁLY (elgondolkodva) Való igaz, a betegsége előtt se volt könnyű személyiség az öreg.
IRMA Nem volt könnyű személyiség? Ez elég finom körülírása annak, hogy egy faszari seggfej volt világéletében.
MIHÁLY Nem kell azért túlzásokba esni, Irma.
IRMA Nem esek én túlzásokba, doktor úr. A világ esik túlzásokba, mikor olyan embereket növeszt ki magából, mint ő.
MIHÁLY A világ sokkal rosszabb embereket is kinövesztett már magából.
IRMA Igazán?
MIHÁLY Igazán.
IRMA És azok is úgy hajtották az embereket a bányában, mint az állatokat?
MIHÁLY Meglehet.
IRMA És azok is a halálba hajszolták a feleségüket?
MIHÁLY Ugyan már, Irma. Nem tudhatjuk, mi hajszol valakit a halálba.
Csend.
IRMA Énszerintem a legnagyobb vétek szép lassan a halálba hajszolni valakit. Ha az uram engem szép lassan a halálba hajszolna, azt nem élném túl.
MIHÁLY Biztos vagyok benne, hogy nemcsak az öregen múlott. Túl érzékeny asszony volt az Iván anyja. Azon is mennyit tudott sírni, hogy megmérgezték a macskáját…
IRMA Egy döglött macska miatt ritkán szokás felakasztani magát az embernek, nem igaz?
MIHÁLY Nem azt mondtam, hogy a macska miatt tette. Csak azt mondtam, hogy sírt miatta. És hogy nem az öregen múlott, hogy felakasztotta magát.
IRMA Mondja már, doktor úr, miért védi őt annyira?
MIHÁLY Nem védem én őt annyira. Csak szerintem túlzás valakit faszari seggfejnek nevezni megalapozatlanul.
IRMA Hát én se megalapozatlanul mondtam. Sok kutyaságot művelt az öreg.
MIHÁLY Példának okáért mit?
IRMA Példának okáért örökké vizezett pálinkát adott a doktor úrnak, mert szerinte túl sokat iszik, pedig a doktor úr ingyen kezelte a köszvényét neki.
MIHÁLY Vizezett pálinkát adott nekem?
IRMA Iván mondta.
MIHÁLY Mekkora faszari seggfej!
IRMA Látja? (Eltűnődve) Iván mégis szerette őt valamikor.
MIHÁLY Emlékszem. Rajongott érte.
Csend
IRMA Mert álmai voltak akkoriban. Elhitte az öregnek, hogy meg fognak gazdagodni a bányából. Mindent elhitt neki. Dolgozott éjjel-nappal, mert a pénzből gyógyfürdőt akart itten kiépíteni. Hogy jöjjenek a turisták, s legyen munkája mindenkinek. Aztán most nincsen semmije. Ledolgozott húsz évet a semmiért.
MIHÁLY (elgondolkodva) És mióta bezárták a bányát, úgy érzi, az öreg ellopta az álmait. Őt hibáztatja mindenért.
Csend
IRMA Ha valaki visszaadhatná neki az álmait…
MIHÁLY Hogy mondja, Irma?
IRMA Ha volna egy asszony, akinek elég pénze van… És együtt fel tudnák építeni mindazt, ami meghiúsult… Maga szerint Ivánban felébredne-e ismét a remény, s hajlandó volna-e elvenni egy ilyen asszonyt?
Csend
MIHÁLY Hát, ameddig annak az asszonynak férje van, én nem mondhatok semmit.
Kinyílik a szobaajtó, Ilonka kidugja a fejét.
ILONKA De jó, hogy itt van, doktor úr! Jöjjön gyorsan!
Mihály besiet a szobába.
IRMA Nem mondhat semmit…
Belép Iván.
IVÁN Szerusz, Irma!
IRMA Iván!
Irma mosolyogva átnyújtja neki a szatyrot, Iván belenéz.
IVÁN Ó, ezúttal kompót? Köszönjük szépen.
Leteszi az asztalra. Körülnéz, aztán megvizsgálja a poharát, megfogja a pálinkásüveget, belenéz, majd a fény felé emeli, aztán benéz az asztal alá.
IRMA Mit csinálsz?
IVÁN A doktort keresem. Az imént még itt volt.
IRMA Bement apádhoz. Azt hiszem, rosszul van.
IVÁN Hál’ Istennek. (Megint körülnéz) Nem láttál itt valahol egy borítékot?
IRMA Nem láttam.
Iván leül az asztalhoz, tölt magának egy pohár pálinkát. Irmát is hellyel kínálja. Csend
IRMA Nincs olyan hűvös, mint tegnap.
IVÁN Nincs.
Csend
IRMA Azt hiszem, egyre melegebb lesz.
IVÁN Egyre.
Csend
IRMA Rossz a kedved, Iván?
Iván fáradt tekintettel ránéz.
IRMA Hülye kérdés volt, mi?
Iván bólogat. Csend
IRMA Kérdezhetek valamit?
IVÁN Kérdezzél csak, Irma. Ne hallgassál annyit.
IRMA (erőt gyűjt) Iván. Te miért nem nősültél meg sohase?
IVÁN Én-e?
IRMA Te.
IVÁN Meg voltam én nősülve. Mindenféle ködös ábrándokba, s a munkába, azokba voltam én belenősülve. Elég szar házasság volt. Egyoldalú. (Kiissza a poharat) De nem értheted te ezt.
IRMA Lehet, hogy nem értem annyira, amennyire te. De azt kérdem, asszonyt miért nem veszel el?
IVÁN Asszonyt… Az a helyzet, hogy ha őzre akarsz vadászni, ahhoz nem elég a puska. Kell hozzá őz is.
Csend
IRMA Pedig találhattál volna te őzet az én véleményem szerint.
IVÁN Dehogyis találhattam volna. S ha igen is, nem merészkedne a közelembe az az őz. Nem olyan hülyék az őzek, minden látszatnak ellenére.
IRMA (közelebb ül hozzá) Miért ne merészkedne a közeledbe?
IVÁN Te is tudod, miért. Azért, amilyen vagyok.
IRMA Milyen vagy te?
IVÁN Milyen vagyok én? Olyan. Olyan vagyok, mint ez a bánya itten. Berob­ban­tották a bejáratát, s nincsen már benne semmi, csak koromsötétség. A nagy semmi. Ha valaki beletekintene, megrémülne az ürességtől, amit ott lát.
Csend
IRMA Énszerintem akinek van szeme hozzá, az meg tudja látni, hogy nem annyira üres az, amilyennek lefested. A bányák mélyén, repedésekben, eldugva mások elől, bányavirágok vannak. (Közelebb ül) Ha azokat valaki felhozná a felszínre… csillogni kezdenének.
Csend
IVÁN Ezt kurva szépen fogalmaztad meg, Irma, ha nem is értem, mit fogalmaztál meg tulajdonképpen.
IRMA Azt, hogy nincsen veszve minden.
IVÁN Ha te mondod.
IRMA Csak várd ki, és meglátod.
IVÁN Várjon a büdös istennyila!
IRMA Akkor mit szeretnél?
Csend
IVÁN Eladni ezt a házat. Beköltözni a városba, munkát keresni. Élni. Nem három-négy hónap múlva, nem egy év múlva. Most! Csak a vén takony miatt nem lehet! Az ő helyében már százszor felakasztottam volna magam, hogy hasadna ketté az a hülye önző feje!
IRMA Ne húzd fel magad ismételten!
IVÁN Hogy hányna moslékot a szeme golyója!
IRMA Jól van, Iván.
IVÁN Hogy a szú rágná szét a belét karácsonykor!
IRMA Elég lesz.
IVÁN Hogy szarna…
IRMA Elég lesz, Iván!
IVÁN Ezt az egyet még azért elmondom.
IRMA Jó, ezt az egyet.
IVÁN Hogy szarna kemény káposztafejeket a saját szájába!
Csend
IRMA Na. Most jobb?
IVÁN Valamicskét.
Csend. Iván pálinkát tölt.
IVÁN Rohadt egy alak vagyok én.
IRMA Nem vagy az. Te nem látod, mert elhomályosítja a látásodat a méreg, de én látom, hogy nem vagy az.
IVÁN Csak egy rohadt alak kívánja valakinek a halálát.
IRMA Akkor én is az vagyok.
IVÁN Miért volnál te is az? Te segítettél őt gondozni.
IRMA Nem róla van szó. Én is ugyanúgy szenvedek a megkötöttségtől, mint te. Olyan társra vágyok, aki nemcsak járja az utcákat egész nap, hanem cselekedni is képes. Tudom, hogy te képes vagy, Iván. S csak remélhetem, hogy érted, miről beszélek.
IVÁN Értem én, miről beszélsz.
IRMA Té