[2010. június]

Felhők felett, a sasnál magasabban
repülni, sebesebben, mint a szél –
mily ritka mámor, milyen mondhatatlan
gyönyör a szívnek! Nem, csöppet se fél:

mint a megbűvölt, féktelen, merész,
gond nélkül szállna egyre magasabbra –
de amikor büszkén a mélybe néz,
vastag lepel terpeszkedik alatta,

nem látja meghitt otthonát, a Földet,
s riadt kölyökként gyorsan visszatérne
az éltető, kedves hazai térbe,

hol gyermekektől lármásak a völgyek,
és zsíros szántókon izzadva vetnek,
és káromkodnak, dalolnak, szeretnek.