BÖLÖNI DOMOKOS: SZÜRKE UTCÁN JÁR A BÁNAT.
JUVENTUS KIADÓ, MAROSVÁRÁHELY, 2007.
Pagyirkálnak Bölöni Domokos Csürkebarát című novellájának hősei, akik mintha Tersánszky Kakuk Marcijából léptek volna át a Maros mentére végigcserkészni a szőlősöket, hátha nemcsak nova érik a göcsörtös tőkéken, hanem esetleg muskotály, vékony héjú rizling vagy büszke királyleányka is. Pagyirkálás után pedig egyéb mulatságos dolgokat művelnek, megisszák például a szőlőpásztor borát, s hirtelen támadt kedvükben elénekelik, hogy mit üzent Kossuth Lajos.
„Csürkebarát”-nak nevezik maguk közt a „szürkebarát”-ot, csakis azért, mert „csürké”-t meg „barát”-ot láttak, de „szürke” „barát”-ot nem, s ők meg akarják érteni, a maguk szintjére szelidíteni a fogalmakat. Talán még csak nem is a saját hibájuk, hogy közben kifordítják a hangzatokat és jelentéseket.
A város felpadolása című szatírában a demokráciával küzdenek meg a város lakói. Az újfajta, a kelet-európai elcsürkebarátosított változattal. Olyan könnyedén indul a szöveg, mintha Mikszáth Kálmán szólalna meg: „A Menny pataka kiöntött”, s olyan szomorúan végződik, mintha Györffi Kálmán húzná rá a zártosztály kényszerzubbonyát a tájra: „Fehér köpenyes úriemberek vezetnek el.” Mert közben fokról fokra érünk fel a ferdítések lajtorjáján a káosz tetőpontjára, ahonnan „mozgóösvény vezet direkt az Úristenhez”: előbb lefödnek egy részt a Menny patakából, majd elhatározzák, hogy lefedik az egészet, a pataktért pedig szabad kereskedelmi övezetté nyilvánítják. Tömegprogramok zajlanak a padoláson: van Pizza Napja meg Cujkanap, Pálinkanap például. Mikor a város kasszáján titokzatos rés keletkezik, lepadolás helyett gát építésébe kezdenek, a Menny patakából büdös erecske marad, amit a folklór Pokol patakának nevez el. Patak tehát már nincs, a lepadolás viszont folytatódik: befedik a Vár udvarát, hogy helikopterleszállót építsenek, a Városháza fölé nemzetközi repülőtér épül, lepadolják végül az egész várost több szinten is, mert az üzlet mindennél fontosabb, míg végül egyenes mozgólépcső vezet, említettem, hova…
„Rövidpróza”-ként adja meg a szerző a kötet írásainak a műfaját. Lehet karcolatnak, novellának, humoreszknek, montázsnak nevezni egyiket-másikat, Bölöni legszívesebben a szatíra megnevezést használja. Igaza van, a legtöbb szövegben éppen a korábban ecsetelt lepadolás, a feje tetejére állított szituáció jelenik meg.
A jelenlegi, posztkommunista, de be-beüt még mindig a régi: „A kulákidőben verték bénára, megjárta a Duna-csatornát” (A legboldogabb). Vagy: „nyomorékká vallatták, ült néhány vérpisilős esztendőt a nehézben” (Burjányos Barabás). Nem hányozhat a „Kárpátok Géniusza” sem. Az Erdélyi adósok története című novellában a kollektív gazdaságba kényszerített parasztember még a saját fiát is „elvtárs”-nak szólítja félelmében.
A falu a színtér gyakran ebben a kötetében is, aminek élterajzi magyarázata an. Bölöni a Kis-Küküllő menti Dányánban született, majd több évig Korondon anít, 1985-ben Parasztnovella című írásával nyeri el az Igaz Szó díját, a marosvásárhelyi Népújság munktársaként gyakran készít falun riportot. Hogy az író szerkesztő is egyben, meglátszik több írás szerkezetén: hogy mennyire befolyásolta Bálint Tibor, Nagy Lajos vagy Dos Passos, nem tudjuk, viszont a montázs-technika kéznél van, sokszor az az érzése az olvasónak, hogy a szerkesztőségbe érkezett híreket vágja egymás mellé vasárnapi magánműszakában. Vagy a sorbanálló emberek locsogását, amit magánemberként meg újságíróként tapasztal. Az egyik mondatban feltört titkosszolgálati szerverről van szó például, a rákövetkezőben már a Hosszú utcai patika előtti sorról, a harmadikba berobognak a rohammentősök.
„Csürkebarátosodás” folyik a tudatban: „Akkor minden jobb volt. Volt munka, volt pénz. – Gosztátcsürke. Azt már el tetszett felejteni? –Hitvány az ember, a rosszat hamar elfelejti, a jóra pedig nem emlékszik, csak ha bajba került. –Nekem a Sortis drága.” (Nyújorkban drága a fuszulyka)
Locsognak-fecsegnek, időnként jókat mondanak: „tűröm, mint Góguj Marci a bakkecske közeledését”, közben zajlanak a mélyben a tragédiák. A Csürkebarát mesélője például pagyirkálás meg a csürkebarát iszogatása közben meghozza a döntést: barátja nyomására lemond Irmuskáról, akit ő nemcsak szeret, hanem akivel a szó is talál. A kötetnek címet adó karcolat két oldalán fél tucat ember köti fel magát, vagy hal meg balesetben. A lepadolásnovellá”-ban az egyetlen normális embert, aki szóvá teszi, hogy maga a patak nincs még befedve, bár már a várost egészében lepadolták, betegnek nyilvánítják. Ebbe az őrült-normális figurába rajzolná bele magamagát az író? Történnek körülötte a dolgok, ő pedig csak mondja konokul a magáét. Szürkebarát helyett karcos nova jutott ki neki ebben az életében, s ezt a tapasztalatát belesűríti keskeny, de rendszeresen megjelenő köteteibe: Harangoznak Rossz Pistának; Egek harmatozzatok; Dégi Gyula pontozója; Bot és fapénz; A próféták elhallgatnak; A nevető gödör; Jézus megcibálja Pricskili Dungónak a fülét. Beszédes címek, termékeny író, első osztályú irodalom.