[2022. február]

1.
mikor majd átadjuk a bolygót a delfineknek
mert mi nagyon kevesen maradunk, alig néhány millióan
és azt mondjuk majd, hogy oké, elbasztuk
nem érdemeljük meg, tessék, mondjátok meg ti, delfinek
hogyan kell.
Persze a felhalmozott tudás egy részét átmentettük
a kommunikációt is a delfinekkel
a mesterséges intelligencia pedig elpusztíthatatlannak
bizonyult, de ők csak absztrakt adat formájában
élnek, számunkra már elérhetetlenül.
És a delfinek válaszoltak:
átvesszük, szimbolikusan, de maradhattok.
Lesznek új rítusok is, az egyik
legérdekesebb talán, hogy a nyári napfordulón
találkozunk velük a sekély öblökben, a delfinekkel
folyódeltákban, mangroveerdők mentén
és pszichedelikus halat eszünk együtt velük
(álomhalnak is nevezik, tudományos neve salema porgy)
már olyan is lesz köztünk, aki nyersen
de elnézik nekünk a sütést is, parázson
a parton, a homokban.

2.
mikor majd átadjuk a bolygót a delfineknek
átértelmeződik, hogy mi az a tiszavirág
rovarálmok lepnek meg faodúban
kopogó esőben, mohaszagban, végtelenített
kérgesedésben, nyelv nélkül újra
bennrekedve egy kéje vesztett ölelésben.

3.
mikor majd átadjuk a bolygót a delfineknek
a párosodásról lesz köztünk a legtöbb vita
mi nem tudjuk megbocsátani nekik az erőszakoskodást
ők nem tudják megbocsátani nekünk a monogámiát
aztán valahogy konszenzusra jutunk
mi beszüntetjük a féltékenykedést, ők beszüntetik a csoportos
erőszakot
és ahogy elfogadhatatlan jelenetet rendezni, ha a kedvesünk
mással beszélget
a Higgs-bozonról, a beat nemzedékről és a prionokról
elfogadhatatlan lesz jelenetet rendezni, ha a kedvesünk mással
szeretkezik felhajtott
szoknyával a tengerparton, a szürkéskék sziklák mögé bújva.
Az elején sokan féltik a szerelmet, de sokkal több
sokkal szebb lesz a szerelem
elmélyült, életre szóló beszélgetések, amiknek csak a halál
vet véget
és nagy, szép családok, vidám ünnepi
ebédek.

4.
és ha majd úrrá lesz rajtunk a kétségbeesés
mindig lesz, aki megölel, és ha mégsem
akkor beúszunk az öbölbe, és megkeressük a delfineket
fémcsillogású puhaság a vigasz
megtalál minket a tavasz kérlelhetetlen közönye
és a szemébe nevetünk, bőséges ősz
és fetrengve zokogunk, amíg a válasz el nem hal.

5.
a mesterséges intelligencia tovább él, magában
de már csak elvont adat, számunkra hozzáférhetetlen
nincsenek eszközeink, nincs villanyáram, hogy láthassuk ezeket
a végtelenül működő
algoritmusokat, valahol az elvont adatfelhőben
de abban szinte mindenki egyetért, hogy továbbélnek
vannak filozófusaink, alig néhány, mondjuk, akik azt találgatják
rendszerszinten, hogy vajon mit csinálnak ezek a mesterséges
intelligenciák
elvontságukban, és reméljük, hogy ha mi nem is tudunk velük,
de ők majd
kapcsolatba lépnek velünk. És persze félünk is ugyanettől.
De
mikor majd átadjuk a bolygót a delfineknek
lesznek azért templomaink is, és lesznek nekik is, a delfineknek
a víz alatt, nagy csarnokok, és lesznek közös templomaink is
nyilván ugyancsak a vízben. Együtt imádkozunk, együtt
meditálunk
hogy megszabaduljunk a szenvedéstől.

6.
mikor majd átadjuk a bolygót a delfineknek
készakarva vonulunk a fásultság felé
hogy aztán meneküljünk a menekülés kedvéért
mindegy, honnan hová
vessünk, arassunk, gyűjtsünk, szórjunk
kapálózzunk a sorsunk javára.

7.
mikor majd átadjuk a bolygót a delfineknek
nem volt a mienk, nem lesz az övék.