Szemethy Orsi: A sikoltó, Magvető, Budapest, 2022.
„(...) mintha kitágult volna a tudatom, és megtelt volna álmokkal, amiket nem én álmodtam, dolgokkal, amiket nem én éltem át.” 1
Bátor döntésnek tűnhet Kelet-Közép-Európa felett kiengedni a palackból a szellem(ek)et. Bizonyos szerzői erények hiányában kockázatos tettnek is bizonyulhatna a transzcendens és immanens közti határ plasztikussá tétele, a nyugtalan lelkek felszabadítása, a boszorkányok, kísértetek, átváltozásra képes emberek szabadon engedése egy amúgy is traumatizált térségben játszódó regényben. Hatalmas szív, empátia és humor kell ahhoz, hogy ennek ellenkezője történjen, újabb traumák helyett megértéssel tudjon az olvasó a letűnt idők szellemeihez, a kiszolgáltatottakhoz, a deviánsakhoz és általuk önmaga felé fordulni – Szemethy Orsi szerencsére rendelkezik a fentebb felsorolt erényekkel, így jó tanítónak bizonyul.
A sikoltó a szerző első kötete, amelyet 2022-ben publikáltak a Magvetőnél. Folyóiratokban és antológiákban is jelentek már meg korábban írásai, 2020-ban pedig Petri-díjjal jutalmazták A következő megálló: a Boldogság című regényének kéziratáért. A szerző sokoldalúságát bizonyítja, hogy bár elsősorban illusztrátorként, képzőművészként tartják számon, debütkötetét kiforrott nyelv és koncepció jellemzi, így a magyar irodalmi térbe való beágyazódása sokkal inkább tűnik helyfoglalásnak, mint helykeresésnek. A kötetben szereplő hét történet befogadásának vezérfonala a paratextusok szintjén jelentkezik: rémnovellaként való megnevezésük a gótikus irodalomhoz, a kísértethistóriák és rémtörténetek szövegeihez kapcsolja vissza a könyvben összegyűjtött történeteket. A megnevezetteken túl a novellák a lovecrafti hagyományra, illetve a mágikus realizmus szövegkorpuszára támaszkodnak, fantasztikus elemekre építenek, így olyan sajátos műfajba ágyazódnak, amely a szerző szerint válaszként szolgálhatna a posztmodern által előidézett kihívásokra is.2 Nyilvánvaló tehát, hogy Szemethy Orsi egyedi formával és megközelítéssel dolgozik, nagyon tudatosan. A megbélyegzés alatt álló spekulatív irodalom magas irodalomba való emelése, saját elmondása szerint, kényszerként jelentkezik nála,3 szövegei pedig olvasói szempontból mindenképp eleget tesznek e törekvésnek: a fantasztikus és valóságelemek ötvözete olyan hiteles befogadói élménnyel szolgál, amely végeredményben háttérbe szorítja a műfaji kategóriákban való gondolkodás szükségszerűségét. A permanens határátlépés, a bevett kategóriákból való kimozdulás azonban nemcsak a műfaji jegyekre korlátozódik – A sikoltó történetei az olvasói perspektívák, az általános sémák relativizálását célozzák meg, ennek megvalósítása pedig példaszerűen történik.
A hét novella mindegyike tehát valamilyen fantasztikus elem köré összpontosul: a Házőrzőkben látszólag kutyává változik egy férfi, Az üres ház cselekményében két cigány fiú kerül kapcsolatba egy sellővel, a Szent Antal tüze boszorkányként mutat be egy hajléktalan asszonyt, és feltámasztja a holtakat mindenszentekkor, a Születésnapban életre kel egy posztóból készült bábu, a kötet végén szereplő Made by God pedig számot ad arról, milyen következményei lehetnek a sír háborgatásának, és hogyan lehet nyugalomra helyezni a világunkban ragadt lelkeket. Bár konkrét temporális elemeket, évszámokat nem tartalmaznak az említett történetek, a narráció által nyilvánvalóvá válik, hogy ezek napjainkban játszódnak, így némileg kilóg a sorból a pestisjárvány idején zajló Immaculata és az orosz megszállást is feldolgozó A sikoltó. Térbelileg Szemethy szöveguniverzumának középpontjában a fikcionális magyar falu, Kárónémedi és környéke áll, még ha ez a legtöbbször nincs is konkrétan megnevezve. Két novellában történik konkrét utalás Némedire, térbeli jelölőként viszont a szőlőhegyekre való hivatkozás és egy beomlott pince is érzékeltetik a szövegek közti kötöttséget, ezáltal a kötet körkörös olvasatára buzdítva az olvasót.
Humán és nonhumán, ember és állat, immanens és transzcendens viszonya tematizálódik a novellákban, ütköztetésük pedig egy olyan hibrid világot hoz létre, amely groteszk jellegénél fogva nyilvánvaló tényeket kérdőjelez meg, és bizarr magyarázatokkal szolgál ezekre. A Pinokkió-történet újraértelmezéseként is elkönyvelhető Születésnap egy önmagát Lord Washingtonnak nevező férfi és az általa létrehozott posztóbábu kapcsolatát taglalja, ahol utóbbi hiába rendelkezik tudattal, rajzolt száj hiányában képtelen a kommunikációra. A narráció során egy önkormányzati dolgozó perspektívájából értesülünk a férfi összesküvés-elméleteiről, a Támadásról alkotott képzeteiről, amelyben migránsok, biológiai fegyverek és az emberek adatait összegyűjtő felületek is szerepet kapnak. A bomlott elmeállapot, paranoiás viselkedés diagnózisa tálcán kínálja magát, olvasóként mégsem fogalmazhatunk meg egyértelmű magyarázatot: Lord Washington saját magatehetetlen gyermekeként hivatkozik a bábura, akit egyedül kell eltartania, megnyilatkozásának ezen részét pedig a bábu monológja is alátámasztja. A tudatra ébredő bábu szólama kétségessé teszi a nyilvánvaló diagnózist és elfogadhatóvá a tárgyak megelevenedésének abszurditását. Feltevődik tehát a kérdés: végső soron nem a nézőpontok korlátozottságára vezethető vissza, hogy deviánsként érzékelünk-e valamit? A Made by God narrációja ehhez hasonló problémát vet fel, amikor két földön ragadt szellem elragadja egy sváb asszony és unokája lelkét. A lelküktől megfosztott áldozatok esetében időskori, illetve tinédzserkori depresszió magyarázatával állnak elő a körülöttük lévő barátok és szakemberek, tüneteik ugyanis erre engednek következtetni. Utóbbi lenne a racionális állítás, a szöveg mégis a fantasztikus történéseket, a lélekrablást ajánlja elsődleges olvasatként, új értelmezési keretbe helyezve a megnevezett betegséget és az átmeneti természetellenes viselkedést. A sikoltó központi karaktere, Grigorij is saját gyengeségével, konstans félelem- és idegenségérzetével küzd, amelynek azonban nem lehet hangot adni a légvédelmi rakétabázis maszkulin világában. Hamar kiderül, hogy a szovjet mérnök saját szellemeivel való harca a megnevezett novellában szó szerint értelmezendő: egy Magyarországon ragadt német katona kísértete háborgatja a bázison tartózkodókat, aki a szöveg sugallata szerint a háború okozta traumától szenved, és az idegen földön maradt lelkek kétségbeesését vetíti ki áldozataira. Grigorij és a sikoltó szellem küzdelme így szimbolikussá válik: a kísértet a szovjet mérnök traumáinak kivetüléseként jelenítődik meg, ezáltal szembesítve áldozatát annak kimondatlan félelmeivel.
A transzcendens és immanens világok ütköztetése mellett állat és ember viszonyára fektet jelentős hangsúlyt a kötet. A novellákban szereplő egyének metamorfózison esnek át, antropomorf állatok és zoomorf emberek kettősségével szembesülünk, az átváltozásból adódó különböző narrációs technikák lehetőségével pedig el is játszik a szöveg. A Házőrzők egy férfi elbeszélésével indít, aki saját elmondása szerint kovácsműhelyben dolgozik, főnökével él együtt, alkalmilag pedig kutyává változik át. A novella háromnegyedénél kételkedni kezdünk az elbeszélői perspektíva hitelességében, a történet záróegysége pedig végleg elbizonytalanít arra vonatkozóan, hogy nem egy önmagát emberként azonosító állat nézőpontjából követtük-e végig az eseményeket. Álmában különböző állatok bőrébe képes bújni a könyvtárosként dolgozó családanya. A Szent Antal tüze című novellában, az Immaculatában is szereplő Izabella grófnő pedig madáralak öltésére képes. Az alakváltás, illetve az állatok és emberek viszonyának bemutatása kapcsán különböző morális, filozófiai problémák vetődnek fel: rendelkezik-e az állat bűntudattal, meddig terjed a gazda iránt érzett engedelmesség lánca, kéz a kézben jár a domináns szerep felvállalása a védtelenekért való felelősségvállalással? Az utolsó kérdés Az üres ház cselekménye kapcsán válik kifejezetten hangsúlyossá, ahol Ernő többszörösen visszaél a sellő kiszolgáltatottságával: a lány gyengébbik nemhez való tartozását és faji felépítéséből adódó mozgáskorlátozottságát is kihasználja. A férfi–női szerepek és az ember–állat kapcsolat között megvonható párhuzamra a novellában a nemzetiség kérdése is ránehezedik, s ez tovább bonyolítja a szöveg viszonyrendszereit: „a cigány lányokról pont úgy beszélnek, mint a kutyákról, van belőle elég”.4
Egyértelmű tehát, hogy a novellák nem ragadnak le a fantasztikus történések önkényes bemutatásánál: olyan társadalmi és szociális problémákat tematizálnak, mint a testi-szellemi fogyatékosság, az alá-fölé rendeltség, a munkahelyi, faji, illetve nemi hierarchia kérdése. Szemethy Orsi így első kötetében varázslatba és metamorfózisba gyúrja gyengeségeinket, egyenlőségjelet tesz oda, ahonnan mi zsarnokian el szoktuk venni ezt, univerzális védőbeszédet mond a kiszolgáltatottak, kirekesztettek, megbélyegzettek nevében, legyenek bár sváb asszonyok, sellők vagy sikoltó szellemek.
JEGYZETEK
1 Szemethy Orsi, A sikoltó, Magvető, Budapest, 2022, 40.
2 A Könyves Magazin online felületén jelent meg egy interjú a szerzővel 2022 októberében, a következő címmel: Szemethy Orsi: Megadom az időt minden bennem megszülető kísértetnek.
3 Uo.
4 Szemethy, i.m, 90.