Minden év Borbála napján, december

negyedikén, anyám ágakat vág, leg-

inkább a cseresznyefákról, az arany-

vesszőről, a birsalmáról, vázába

rakja valamennyit, kétnaponként friss

vízzel öntözi, a csodát várva, hogy

szentestére virágba boruljanak.

Pőcze Borbála, a mosónő jut ma

eszembe, karácsony másnapján hunyt el,

vázájában Borbála-ág, Attila

fiát a vonatkerekek vagdosták,

ahogyan ő a cseresznyeágat,

kiválasztva a legmegfelelőbbet.

Ha jól belegondolok, ha elszalad

velem a ló, József Attila is egy ág,

december harmadikán lett öngyilkos,

nem a holt édesanyja neve napján,

hogy karácsonyra virágba boruljon,

dacból, már egy nappal szenteste előtt,

megelőzve a síró kis Jézuskát.