[Látó, 2006. március] 

Ránk ront az ősz megint, akár Timurlenk.
Az Arbat mélyeire csend szakadt.
Feketéllik a járhatatlan út lent,
az őrház vagy a ködfoszlány alatt.

Eljött, íme, az utolsó… Kihal ma
a világ. Már a düh sem oly kemény…
Az Evangélium ódon hatalma
s az a sóhaj az Olajfák hegyén…

1957

RAB ZSUZSA fordítása