Ad notam: Petőfi: Búcsú a színészettől

Most itt mondom el mindazoknak,

kiket helyzetem érdekel,

hogy eddig megszokott munkámat

nem önszántamból hagyom el.

Bár egyetemen tanárkodtam,

mától szabadúszó vagyok.

Sok volt a biztonságos élet!

Katedraparti hónapok!

Nyugalmas dolog a tanárlét,

ki nem próbálta, azt hiszi,

órákon át tartó dumálás,

bár alig figyel valaki.

Most lemondok a sok beszédről,

majd jóval többet hallgatok –

sok volt a biztonságos élet!

Katedraparti hónapok!

Igaz, a magyarázatoktól

a nem értés növekedett,

viszont a lényeghez nemegyszer

így kerülhettem közelebb.

Mindezt semmi sem igazolja,

talán okosabb sem vagyok.

Sok volt a biztonságos élet!

Katedraparti hónapok!

Így ér véget a tudomány is;

pedig anélkül a világ

most nem lehetne kietlen,

elglobalizált pusztaság.

Egy országon a kor átugrik,

én megférek egy asztalon –

sok volt a biztonságos élet!

Katedraparti hónapok!

Sorsa rég senkinek sincsen,

csak a járvány és a pech:

a biztos jövőből száműztek

senkiházi kis senkiek.

Ezentúl, ami összeomlik,

attól végleg búcsúzzatok:

Sok volt a biztonságos élet!

Katedraparti hónapok!