[2017. október]
Lökött bulizásnak gyönyörű ideje,
Te jó ég, hogy égtünk! S hogy nem haltunk bele!
Túlélte a bandának tetemesebb fele!
Használtuk a Moszkván a telefonkönyvet,
Volt benne bulicím, így üzenni könnyebb!
Bort öntöttünk kólába, hadd folyjon a könnyed!
8x4 sprét fújtunk, vad illatozás volt,
Zselézett frizuval ki-ki diszkó-táncolt,
Csak mi voltunk keményen a lelkünkben pánkok.
Nekünk virágoztak csajok, szép violák,
Csak bénáztunk velük, menőző mazsolák,
Bár volt, aki a párját megtalálta korább.
Hej, fáradtság vala a földön pörögni,
Félmeztelen testtel a koszt föltörölni,
Pogóztunk, de agyunk nem volt egy körömnyi.
Rendszerváltás-kori siheder kiskomák,
Voltunk, akik voltunk, mint porszem, akkorák,
Kinőttük a szockó-kort, e dilis óvodát.
Ki szép füvet szerzett, búcsút intett észnek,
Ki józanon leste, mások heherésznek,
Ki piás, véres fejjel földön egerészett.
Újult még az föld is mindenütt mitőlünk,
Pár vébékás hányást padlóról töröltünk,
Mint rács mögül az állat, lé tört ki belőlünk.
Túléltük, jól tettük, Isten kegyelmébül,
Moszkva már Széll Kálmán, házibuli készül,
Habár pörög az óra, minden ugyanaz végül.