[2020. április]

---

míg összetakarítod a tegnapi földrengés
maradványait száműzöm magam a
részletekbe: sértődötten a sarkot bámulom
ahol kezem majd öntörvényűen kezed
után kutat… megnyílik a bűntudat
a szédület s rovott múltú csábító írja át
sorsodat… arcod fehér mint akit hidegrázás
gyötör nincs benne semmi érzékiség
s már nem érdekel az árrés
sem a hirdetés… tudod hogy nem adlak
vissza te pedig habozás nélkül rám bízod
az életed – újabb üzemi baleset a színpadon –
így lesz sötét veremmé a másnap is
ahova már csak saját meséimet viszem