[Látó, 2005. október] 

Fannikának

Hallgasd a legújabb mesét
Mesét mondok egy szigetét
Ahol a házak mint a fészkek
Egymás fölött nyílnak az égnek
S fölöttük lompos sirályok élnek

Zerge szökell a sziklacsonkon
Míg hajó sétál a messzi holdon
S az antik Fárosz hűlt helyén
Sárga virág a tűnt remény
És dalba ringsz a hegy levén

Császárok lépte halt el itt
S ki tudja már hogy ante mit
Súgott itt Ámor pajkos fülekbe
S kódolt a Sors egy üzenetbe
Ricsaj tolong ma tülekedve

Boltok ékszerek parfümök kancsók
Között keringnek szép halandók
Japánig el és Koreáig
És köztük én kit Sole ámít
Szép halandóm a derű vár itt

De zordon romok a Villa Jovis
S mit nálunk késő esti hó visz
Árny lopakszik a Palotából
Futva válik el önmagától
Tiberius az imperátor

S leszáll a mélybe járatán
Hol kőlépcsőre hullt a szárny
Amit a lélekről lemetszett
Mert ezért-azért a test sem tetszett
Tiberius kit gyilka edzett

S már itt vagyunk a Kék Barlangban
S bár zsarnok császár fürdött abban
Időtlen fénye már halálig
Hívogat ki földön sárig
Látsz el csupán elásva állig

És énekel a csónakos
És kék vizekre szórja most
Szívét ki élni ébredez
Ki mint a szellő tévedez
Míg lapátján zeng az énekes

Hát ennyi volna lám mesém
Egy szép szigetről szállt belém
Ahol a házak emberek
Sirályok hajók szellemek
Együtt mulatnak most veled

2005. jún. 9.