Ő már nem, csak a rácsok futnak körbe előtte,

rács, rács, rács, rács, rácsukták, és mást azokon túl

nem lát, mintha nem is lett volna világ odakint, itt

centrifugális üresség, fád a pupilla, de tűri –

fásul a mozgás, még pár duc-duc, utána enyészet, 

nem pont így képzelte el otthon azért az egészet.