Vesztem volna el én is egy bolond szerelemben a fekete cseresznyék alatt kék cseresznyékkel takargatva az elme lapjait egy sárga tenger- alattjáróban sírtam volna. Beszéltem vagy hall- gattam éjszakáról éjszakára. A sors kifosztottságával jöttek a szitkok a reggelinél: a kretének és a márkik időnként mondanak szép dolgokat is! Csakis provokáltan éltem a vers színe előtt. Amikor megvakított. Mondtam volna ennek a nőnek tudós dolgokat mintha megállnék róma utcáin hogy rámutassak egy vérfoltra valahol az égen: „Látod, a mi csillagunk." A nagy dél napja. Köztünk a jó modor szabályainak nincs értelmük. Közöttünk kialudt lámpák.
