[Látó, 2009. október]

„Kiben Juliátúl, mint Lázár ujjátúl,
      könnyebbségemet várnám,
Ezeket úgy írám, és az többi után
      Juliának ajánlám.”
(Balassi Bálint: Idővel paloták)

Nagyságos nyers élet lelkes kis cselédnek
      Úriasan alávág –
Vad árnyékok fények csak Istentől kérnek
      Pásztorórát találkát –
Úgy kavardul távol zöld tomboló zápor
      Zuhog frissült halálvágy

Mindennek Júlia hűltön kell hullnia
      Mint hibbant víz lezúdul –
Hevült sötét égből vak végtelenségből
      A semmi fény sem úgy hull –
Nem úgy esik nékem életem mint régen
      Bár szép volta sem rútul

Júlia szép szavak mind szétviharzanak –
      Időnk véletlen kergül
Öröklét szerelmét nyökögjék vert elmék –
      Ebben vén nyelvem felsül
Júlia az élet erős igaz vétek –
      Ragyogj még lelkem versül

Marosvásárhely, 1929. május 10. – július 11.

LÁBJEGYZET LÁZÁRY RENÉ SÁNDOR VERSEIHEZ

Lázáry René Sándor 1859. szeptember 17-én született Kolozsvárott. 1890-től már főleg Marosvásárhelyen élt – Marossárpatakon hunyt el 1929 októberében. Költői műveinek és írott hagyatékának méltó felfedezése még hosszú ideig váratott magára. Verseinek legelső, bár elenyésző része csak 1992 augusztusában került elő a marosvásárhelyi Molter-hagyatékból, aztán később mind nagyobb és nagyobb adagokban, de szinte véletlenszerűen, a Teleki Téka titkosított állományából, illetőleg a költő özvegyének, Vajdaréthy Júliának hosszan lappangó hagyatékából, továbbá más, korabeli (részben családi, részben baráti) hagyatékokból is. Igen terjedelmes, bár eléggé szétszórt lírai életműről lévén szó, még a Lázáry-versek és -verstöredékek számát tekintve sem bocsátkozhatunk számításokba, sem előzetes mérlegelésekbe, mert a már-már egésznek mutatkozó szövegkorpusz még újabb meglepetéseket is tartogathat – földolgozása roppant időigényes, hosszú évekre rúghat, ám kétségtelenül folyamatban van. (Közzéteszi: Kovács András Ferenc.)